!

Federico García Lorca spanyol

1898. június 5. (Fuente Vaqueros, Spanyolország) – 1939. augusztus 19. (Víznar, Spanyolország)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 6 film

Teljes névFederico del Sagrado Corazón de Jesús García Lorca
Nemférfi

Könyvei 32

Federico García Lorca: Vérnász
Federico García Lorca: Hat színjáték
Federico García Lorca: Yerma
Federico García Lorca: Cigányrománcok
Federico García Lorca: Federico García Lorca versei
Federico García Lorca: La casa de Bernarda Alba
Federico García Lorca: Federico García Lorca válogatott versei
Federico García Lorca: A sötét szerelem szonettjei
Federico García Lorca: Két esti hold
Federico García Lorca: Színművek

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek Interpopulart · Helikon klasszikusok · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Dráma Európa · Világirodalmi kiskönyvtár · Aurora Gondolat · Szerző válogatott művei Európa · Lyra Mundi Európa · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom gyöngyszemei · Penguin Modern Penguin angol

Illusztrálásai 1

Federico García Lorca: Toreádorsirató

Antológiák 25

Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 33.
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Rába György (szerk.): Verses világjárás

Róla szóló könyvek 2

Tolnai Gábor: Federico Garcia Lorca
Georges Govy: Spanyol vér

Kiemelt alkotóértékelések

abraxa P>!

Federico García Lorca

Símogat a Hold,
a Nap megéget tégedet.
A lényeget, a lényeget,
a lényeget.

Mellébeszélés?
Minek?
Élő életműveket!

A lényeget, a lényeget, a lényeget.


Népszerű idézetek

csillagka P>!

Rosszabb kárhozat nem sújthat bennünket, mint szótlanul égni ebben a tűzben. Mire mentem én a büszkeséggel? Küzdöttem, hogy ne akarjalak látni, éjszakát meg éjszakát töltöttem álmatlanul, miattad. Csak azt értem el, hogy még elevenebben égtem azon a tűzön. Azt hiszed, az idő gyógyít, a fal megvéd? Tévedsz, tévedsz. Ha valami a bensőnk közepébe fészkelte magát, semmi ki nem tépheti.

12 hozzászólás
gwyneira>!

A csókom gránátalma volt,
mélységes és kinyílott:
Rózsa volt a te csókod,
de papír.

A háttér hóbefútta róna.

Testem vasból való volt,
üllőnek is beváló;
tested távol harangszó
haldokló kondulása.

A háttér hóbefútta róna.

S az át- meg-átlyukasztott
kékellő koponyán
cseppköveket növesztett
sok-sok „szeretlek”-em.

A háttér hóbefútta róna.

Muhar lepte be rendre
gyermeki álmodásom,
s a holdfény átütötte
salamoni búbánatom.

A háttér hóbefútta róna.

Most már, rangos tanára
a magas iskolának:
szakmám szerelem, álom.
(Ó, megvakult lovacskák!)

S a háttér hóbefútta róna.

40-41. oldal - Madrigál

2 hozzászólás
aled P>!

A tenger balladája

Mosolyog a tenger,
a messzi kék.
Fogai a tajték,
ajkai az ég.

– Mit árulsz, ó, bolond lány,
kinek szél tépi kebled?

– Árulom én, uram
vizét a tengereknek.

– Mit hordasz, barna ifjú,
véreddel elkeverten?

– Hordozom én, uram,
vizét a tengereknek.

– E sós könnyek, anyácskám,
vajon honnan erednek?

– Siratom én, uram,
vizét a tengereknek.

– Ó, szív, zordon keserved
hol, merre született meg?

– Kóstold csak meg vizét
tengereknek! –

Mosolyog a tenger,
a messzi kék.
Fogai a tajték,
ajkai az ég.

60-61. oldal

2 hozzászólás
Katze>!

Mezítelen virág lépdel
vizes lépcsők magasába.

Szent Eulália vértanúsága (részlet), 187. oldal

2 hozzászólás
Zizzer>!

ANYA
Igen. Milyen szép tekintet! Tudod, mi a házasság, gyermekem?

MENYASSZONY
(komolyan)
Tudom.

ANYA
Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt.

Katze>!

Rettegek magamban
lombok hogyha halnak,
félek, ha fehérlik
dér a réteken.
Föl ha nem riasztasz,
én magadra hagylak,
melletted marad csak jéghideg szivem.

Egy noktürn dallama (részlet), 64. oldal

1 hozzászólás
aled P>!

Árnyékban vagy, de én bevilágítok az árnyékba, hogy láncra verjelek.

csillagka P>!

ANYA: … Tudod mi a házasság gyermekem?
MENYASSZONY: Tudom.
ANYA: Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt.

sophie P>!

A hűtlen menyecske

S még a vízhez is kivittem!
Nem mondta, hogy ura is van,
asszony volt, de szűznek hittem.
Szent Jakabkor, éjjel történt.
Nem szerelem volt, csak illem
s kötelesség. Tücskök gyúltak,
lámpák húnytak el szelíden.
Én meg ott a szélső háznál
alvó mellét megérintem,
s íme, tömzsi jácint-melle
hozzám bukik át az ingen.
Keményített alsószoknya
ropog, sikolt füleimbe,
tíz kés mintha feszes selymet
hasogatna, szétrepítne.
Nőttek a fák óriásra,
ezüstjüket elveszítve.
Túl a folyón láthatár sincs,
ebcsaholás csak a híre.

*

Szederfákon, csipkefákon,
nádasokon túlra vittem.
Kontya alá a fövenybe
gödröt kellett kerekítnem.
Én levetem nyakkendőmet,
ő a szoknyát, hederintve,
én revolvert, derékszíjat,
ő mellénykét s mindent szinte.
Nincs oly finom bőrü nárdus,
oly bársonyos kagyló nincsen,
holddal áldott drága kristály
nem süt olyan mese-színben.
Combjai mint riadt halak
szöktek tőlem eleinte,
egyik mint a hó lehűtött,
másik mint a tűz hevített.
Hosszi út volt az az éjjel,
gyöngyház-kanca vitt nyerítve,
lovagoltam kengyel nélkül,
kantárt, féket elveszítve.
Férfi vagyok, nem kereplő,
magam nem is dicsőítem,
mit ő mondott: nem is mondom,
tiltja azt az ész, az illem.
Csók és homok maszatolta.
Illendően hazavittem.
Liliomok sötét szellőt
űztek fehér tőreikkel.

Úgy tettem, mint igaz cigány,
ügyelve a névre, hírre.
Varródobozt adtam néki,
szalmasárga volt a színe.
Megkedvelni mégse bírtam,
asszony volt, de szűznek hittem,
nem mondta, hogy ura is van,
mikor a folyóhoz vittem.

18. oldal

gwyneira>!

Megérteni, hogy mennyire szeretlek,
sosem fogod, mert alszol, bennem alszol.
Én sírva rejtelek, mert egyre hajszol
egy tőrhegyű acélhang: fenyegetnek.

Mellembe döf a törvény – húsnak, testnek
és csillagnak is egyformán parancsol;
mocskos szavait belédmarva sarcol,
s tépi szárnyát szigorú szellemednek.

Lovasok ugratnak a kertsövényen
– testedre vágynak és agóniámra –
zöld sörényű fényméneken merészen.

De te, életem, szunnyadozz tovább csak.
Hallgasd a hegedűkből csurgó vérem!
Ránk, nézd, még mindig acsarkodva várnak!

23. oldal - Szerelmese a költő mellén alszik