Fazekas László magyar

– Vállald, amit tettél, és légy őszinte önmagadhoz, elsősorban önmagadhoz, mert neked kell tudnod igazán, miért tetted.

90. oldal, 10. Most mit csináljak?

A még hűvös hajnalban Bori megborzongott a nap sugarainak érintésére. Hirtelen gondolt egyet, felugrott, magára kapkodta a fürdőruháját meg a zöld csíkos frottírköpenyét, s már szaladt is a kerten át, ki a Dobó utcára. „Ezt nem lehet elszalasztani, meg kell mártózni a hajnali Balatonban” – gondolta.
Egy lélekkel sem találkozott, csak a vendéglő melletti irombánál állt egy teherautó. Árut raktak ki. Átszökellt a vasúti síneken, le a strandra. Sehol senki. Ujjongva rohant tovább, ki a stégre. Ledobta magáról a köpenyét. A nap még alacsonyan lebegett a széles, laposan elterülő víztükör fölött, de sugarainak melegét már érezni lehetett. Bori csak egy pillanatra állt meg, aztán beledőlt a tükörsima őselembe. A friss, mégis simogató víz lágyan vette körül a testét, szinte minden pórusán érezte, hogyan áramlik belé az éltető erő. A fönt lebegő nap aranyhidat vert a végeláthatatlannak tűnő víztükörre. Bori úszni kezdett, egyenletes, nyugodt mozdulatokkal úszott, s amikor egy-egy tempó után kiemelte a fejét a vízből, szembe találta magát a napsugarak vakító tündértáncával. Nem tudott betelni a hajnali fürdés gyönyörűségeivel, többször eszébe jutott, hogy vissza kellene fordulnia, de az izmai automatikusan folytatták a tempókat, egyiket a másik után, levegőt vett, alámerült a feje, ismét levegőt vett, ismét a víz alatt prüszkölte ki. Úgy érezte, megszűnt az idő, a világ, nincsenek élőlények a földön, minden és mindenki eltűnt, csak ő van egyedül a vízzel, a Balaton fodrain megcsillanó napsugárral.

Elutazókat búcsúztatni a balatoni állomásokon külön szertartás. Sajnálni kell őket. Talán legelőször is azért, mert fel vannak öltözve városi ruhába, igazi cipőbe. Az itt maradók pedig hanyagul, gumisaruban, mezítláb pompáznak. Talán csak fürdőruha, köpeny vagy sort van rajtuk, mindenki láthatja, ők nem utaznak, ők balatoniak maradnak továbbra is. Az elutazók aggodalmasan méregetik a csomagjaikat: jó helyen álltak-e meg? Vajon milyen hosszú lesz a vonat? Hol fog megállni a megfelelő kocsi?

– Senkin sem lehet segíteni, ha ő maga nem akar segíteni magán.

25. oldal - 3. Ez nem füzet!

„Vállald, amit tettél, és légy õszinte önmagadhoz, elsõsorban önmagádhoz, mert neked kell tudnod igazán, miért tetted….
– Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerû, de tudod, aki megszegi a szabályokat, csak akkor teheti jó lelkiismerettel, ha tudja, hogy a szabályok ellenére is neki van igaza. Ez az igazság, amit belül, önmagában érez, ez a mentsége, s ha ez valóban igazság, elõbb-utóbb mások is elismerik.”

90. oldal

Olvastam valahol, hogy az öreg fát már nem lehet átültetni. Nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez…

140. oldal

Tudta, ha balra fordítja a fejét, az ablakon át megpillanthatja lent a mélyben a város esti fényeit, még a fénylő vörös csillagot is láthatja a Parlament kupoláján.

87. oldal

Végy két tele marék lisztet, és gyúrd össze két tojás sárgájával.

89. oldal

Aztán indult a kerten át a rózsák között.

8. oldal

Kata repül.

(első mondat)