!

Farkas Imre magyar

R. Cassim

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névNagybégányi Farkas Imre
KatalógusnévFarkas Imre
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 13

Farkas Imre: Legszebb versei
Farkas Imre: Klára Itáliában
Farkas Imre: Vissza Napkeletre
Farkas Imre: Törökméz
Farkas Imre: Lys
Farkas Imre: Nótáskönyv
Farkas Imre: Az iglói diák
Farkas Imre: Mária meséje
Tuskó László – Kollwentz Ödön – Farkas Imre: Erdőhasználat
Arnold Bennett – Farkas Imre: Sisters Takáts

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A magyar jövő építőmesterei Singer és Wolfner · Százszorszép Könyvek Singer és Wolfner

Fordításai 1

Jean Malaquais: Jávában történt

Illusztrálásai 1

Madách Imre: Az ember tragédiája

Antológiák 8

Baranyi Ferenc (szerk.): Szeretlek, kedvesem
Bokor László (szerk.): Kortársak József Attiláról I-III.
Endrődi Sándor (szerk.): A Magyar Költészet Kincsesháza
Köves József (szerk.): Milyen volt szőkesége
A Petőfi Társaság tagjai: Költemények
Költemények
Herczeg Ferenc (szerk.): Mikszáth Almanach az 1922. évre
Tutsek Anna (szerk.): Magyar Lányok Almanachja 1930

Népszerű idézetek

Carmilla >!

Hármas, csukott koporsó őrzi
Elmúlt, halott szerelmeid.
Bronz őrizi a vallomásod,
Ezüst övezi suttogásod,
Arany rejti a könnyeid.

Rejt megunt nótát, hullt virágot,
Elszántan írott levelet,
Vágyat, amely eltűnt örökre…
…S én itt vergődöm sírva, nyögve
A hármas koporsó felett.

29. oldal (Singer és Wolfner, 1913)

Kapcsolódó szócikkek: koporsó
Carmilla >!

    Maupassant utolsó levele.

Oh, Marie, gyöngéd, fehér liliom
Megösmeri-é a kúszált betűket?
Sietve írom, mert a percek tűnnek –
Halálordítás lesz a sóhajom
S ön, ki rajongva szereti a szépet
Talán elfordulna kelletlenül –
Most csönd van a lelkemben. Csönd. Az élet
Elhagyni készül, halkul, kimerül.

Igen. Most nincs körülöttem a Horla,
Ez a fekete, néma, szörnyű rém,
De már valahol duzzad a vitorla
S tarajos habokon röpül felém.
Most a szívem, a száz asszonytól sebzett
Nem kínoz, zaklat… csöndesen dobog.
Az ablakon egy lámpa fénye reszket…
Fehér rózsákra s önre gondolok.

Arra a néhány eldobott levélre,
Marie, mit egykor ön küldött nekem.
Az ön karcsu, előkelő kezére,
Melyet nem ért az ajkam sohasem.
Egy alkonyatra… csukott zongorára,
Melyben a dal sóhajként elcsitul
És az ön piros, tiszta ajakára,
Amely szerelmes csókba sohse ful.

Marie! száz asszony réme jár körültem,
Táncolnak, gúnyolódnak, bántanak,
Piros ruhákban, lázban, fölhevülten,
Marják a szívemet s az ajkamat.
Száz asszonnyal röpít a légi gálya…
Ugy-e bár, önnek fehér a ruhája.
Ugy-e önnek tiszták a csókjai?
Ha! Jönnek ők! Isten vele, Marie…

44. oldal (Singer és Wolfner, 1913)

Kapcsolódó szócikkek: Guy de Maupassant
Carmilla >!

    A kutya.

Egy embernek volt egy öreg kutyája
S egy fehérarcu ifju szeretője.
A kutyát verte, az asszonyt imádta,
Amíg csak kivitték a temetőbe.

Még jelt se tettek sírhalmára, már az
Asszonyt mások csókolták és ölelték –
A kutya meg kivánszorgott a sírhoz
S nyöszörgött, amíg kiadta a lelkét.

70. oldal (Singer és Wolfner, 1913)

Kapcsolódó szócikkek: kutya
Carmilla >!

    Báli történet.

Körmölt vén Tóth Pál három héten által
– Habár vén keze egyre remegőbb –
Hogy meglephesse lányát szép ruhával
S vehessen néki csipkés legyezőt.
Midőn a nagy este kibontja szárnyát,
Ujjongva állja körül a család:
„A legszebb lány lesz.” Forgatják, csodálják,
Tűznek hajába rózsát, violát.

Tele volt a bál tündérszép leánnyal,
Vidám urak karján szálltak tova;
Tóth Mariskának nem volt ismerőse,
Bálba, szegényke, nem volt még soha.
Meghúzódik félénken egy sarokban,
Bús sejtés a lelkére nehezül
S ott ül szomorun, némán, elhagyottan,
Meghajtott fővel, árván, egyedül.

A zene szól… tova szállnak a párok.
Mindenütt kacaj, tréfa, nóta, ének –
Oh, ki hinné, hogy itt, egy ifju szívben
Iszonyu, nehéz csalódások égnek?
Ki látná meg azt a fájdalmas könnyet,
Mely két lesütött szemből előtörve
Leperdül egy fehér, báli ruhára
S egy ujonnan vett kis fehér cipőre…?

54. oldal (Singer és Wolfner, 1913)

Kapcsolódó szócikkek: bál
Carmilla >!

    A vatikáni dómban.

– És áll egy ős szent, öreg kőszent
A szép, szelíd Keresztelő Szent
A vatikáni dómban.

Besurran az alkonyi sugár
És fiatalos, vad táncot jár
A vatikáni dómban.

Ott ténfereg egy koldúsforma,
Körüljár félve, sompolyogva
A vatikáni dómban.

S amikor a szoborhoz ére,
Vad hittel leroskad elébe,
Csókolja márvány lábaujját
S lelkén ez a fohász jajdul át:

„Csodatevő! Légy te is résen.
Add, hogy ne csaljon a késem,
Add, hogy a szívén eltaláljam,
Kit leszúrok az esthomályban!”

Oh, te szelíd, szép öreg kőszent
A vatikáni dómban – – –

62. oldal (Singer és Wolfner, 1913)