Farkas Bíborka magyar

– Jól van, Kicsi Tölgyfa, az első sárkányt legyőzted!
– A félelem sárkányát?
– Pontosan.

98. oldal

Időnként mindenki hibázik, de attól még nem válunk a csontunk velejéig romlottá.

269. oldal

Fák vettek körül, hatalmas tölgyek.

(első mondat)

Amíg ezen a világon vagyunk, minden bizonytalan. Egy szívdobbanásnyi idő alatt elveszíthetjük a szeretteinket, a szabadságunkat, az életünket. Valami azonban biztos: hogyha eljön az ideje, a lélek elhagyja a testünket, és megnyílik előtte a Kapu. Odaát mindenkit átjár a pusztulás és újjászületés fénye.

117-118. oldal

Sajnálom, meg kell tanulnod, hogy te sem tehetsz meg bármit.

243. oldal

– Időnként mindenki hibázik, de attól még nem válunk a csontunk velejéig romlottá. Ilyesmi azért történik, hogy tanuljunk belőle! És, ha rendbe hozod, amit elrontottál, senki sem vethet meg érte.

270. oldal

Gyakran csak évekkel később látjuk világosan, hogy mit is akartak az Istenek egy nehéz és fájdalmas dologgal.

312. oldal

– Meg mertek ütni téged, Mester? – suttogtam hitetlenkedve. A torkom elszorult.
– Háromszor locsoltak fel, azt hiszem.
– Négyszer – helyesbített Fionn. Hangja haragtól reszketett.
– Aztán egyszerre nem fájt már semmi – folytatta Connor. Megnyúlt arcára halvány mosoly lopódzott. – Az Istenek kiszakítottak a testemből. Kívülről láttam, ami megmaradt belőlem: azt már alig lehetett embernek nevezni.

117. oldal

Az, hogy apa rám sem bírt nézni, olyan természetes volt nekem, mint, hogy a Nap reggel felkel.

336. oldal

De mi lesz azzal, ami még előttünk áll? Hiszen még maga Caradoc is ódzkodott megtámadni ezt a helyett! Ó, vajon hányan fognak ma még meghalni miattunk?

143. oldal