Faragó Ottó magyar

Van egy aranyos tanmese erre:
„A skorpió át akar jutni a patak túloldalára, de nem tud úszni. Megkéri a békát, hogy ugyan vigye már át a patakon. Mondja a béka, hogy:
– Átviszlek, de ugye nem fogsz megcsípni?
– Áááááááá… dehogy, hét én át akarok jutni.
– Rendben van – mondja a béka –, mássz fel a hátamra.
Ússzák át a patakot. A béka közben többször is aggódva kérdi a skorpiót:
– Ugye nem fogsz megmarni?
A skorpió meg mindegyre mondta tiltakozva:
– Ugyan béka, hova gondolsz? Akkor én is belefulladok!
A béka kissé megnyugodott és már majdnem átértek, amikor megint megkérdezte:
– Ugye nem fogsz megmarni?
Mire a skorpió:
– Hová gondolsz, menj csak…
Átértek. Alighogy a skorpió lemászott a béka hátáról, csak megcsípte. A béka haláltusájában elhaló hangon kérdezte:
– Miért csináltad? Hiszen én áthoztalak és te azt ígérted, hogy nem bántasz.
A válasz ez volt:
– Mert ilyen a természetem!!!”
Na kire ismerünk rá? Szóval ilyenekből újabban egyre több és több van.