!

Falcsik Mari magyar

Falcsik Mária

1956. március 10. (Budapest) –

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Honlapfalcsikmari.webs.com
Facebook@mari.falcsik

Könyvei 8

Falcsik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon?
Falcsik Mari: Változatok a szabadságra
Falcsik Mari: Sanzon nehéz időkben
Falcsik Mari: Az igazi idő
Falcsik Mari: Nőket néző képek
Falcsik Mari: A sorsvadász
Falcsik Mari: Kacsa Karcsi vacsorája
Falcsik Mari: Dolli, a dacoló kisdelfin

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Scolar versek

Szerkesztései 3

Falcsik Mari – Vass Péter (szerk.): Falak… és ami mögöttük van
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Falcsik Mária (szerk.): Az úti cél Ausztrália és Új-Zéland

Fordításai 12

Stephanie Garber: Caraval
Stephanie Garber: Legendary
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Mary Roach: Hullamerev
David Baldacci: Kívánj csodát
Nelson DeMille – James Thayer – Nora Roberts – LaVyrle Spencer: Titkok szigete / Éjfél után öt perccel / Biztonságos kikötő / Aztán eljött a mennyország
Walter Isaacson: Leonardo da Vinci
Edward de Bono: Hat keret
Joseph O'Connor: Árnyjáték

Antológiák 6

Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás ponyva
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium
Nagy Gabriella – Keresztury Tibor (szerk.): Eurovízió

Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

vargarockzsolt>!

EGY LÉLEKHEZ – M. A. emlékére –

szép neved őrszobák kocsmák falához csapva
remélem rég elillantál valami sokkal jobb alakzatba
hogy nem te voltál az az alaktalan halom
az a rakás összetört anyag a nedvező boncasztalon
vagy csak úgy te ahogy a közömbös Dunára
hulló fehér pernyéhez is még közöd lehetett bizonyára
amikor szárnyra kélt a könnyű hamuadag
a marék por ami a hajdan-nyúlánk barna testből maradt
amiből rég elillantál s lenn csak a csillám
hintál s nem pózok poénok daráját viszi hátán a hullám
csak fény amivel a nap a folyót hinti meg
csak fény: nem lebeg közte sem bűnszilánk sem boldogságtörek

1 hozzászólás
virezma P>!

Feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

47. oldal

1 hozzászólás
lzoltán IP>!

ha az embert
korán éri
annak ténye
hogy halandó
megtörik a
szeme fénye

25. oldal, A fiatal beteg

encsy_eszter>!

Mintha szép orosz film

fölsejlik még a ház fahéjszín árnya
vibrál a kép a zárt szemhéj alatt
minden beállt de mintha így dukálna
csepp óarany villan míg hull a nap
megáldja most a hamvas szürke parkot
távolban erdôk halvány ködhegyek
sápadt a táj akár egy szép mihalkov
szépsége bágyadt lelke nagybeteg:
a zongorán – jól hallható a kertben –
eltétováz sétál a lusta kéz
a roppant néma súly alatt az ember
csak görnyedez s az alkonyatba néz
fejét csóválja: álom volna mindez?
bólint a lomb a hajló rózsaág
szép délután illô e pantomimhez
fáradt vagyok – no tölts még egy teát

encsy_eszter>!

most már semmi nincsen s mindegy hogy volt-e bármi
hogy minden üres volt-e vagy csak minden kiürült
könnyebbnek tűnik ugye már semmit se várni
lassú égető kortyonként kortyolni fel az űrt
öntsd a tűzre! – nézd a láng kezedhez kapdoz
most én szeretlek : ne légy hű önmagadhoz

Desperado (részlet)

virezma P>!

mint akinek félig vagy már nincs is arca:
többnyire profilból gondolsz magadra

64. oldal (El)

virezma P>!

az ember már ilyen: sebet kap aztán büntet
de ettől sem csitul sebes fájdalmas önmaga
ki maga elől fut nyugton nem maradhat

79. oldal (Desperado)

lzoltán IP>!

Azt nem

a háborújuk a háborúink a háborúitok –
elképzelek egy Földet amin csak úgy meghalunk
mert elvisz az aggság és utolsó mosollyal
kapája mellé dőlti a vénembert a bogláros réten
meg a kertben leteríti a száradó ruhák alá
az öregasszonyt és fegyverrel senkire sem támad
a halál és nem visz gyereket se fiatalt – fiatalt azt nem

49. oldal, Azt nem

encsy_eszter>!

Altató

ismerem magamat tudom mit beszélek
ha köszönöm százszor mit ezerszer bántam
hogy csak félbe-szerbe teljesül az élet
és te megmaradtál álmom birtokában

azt hogy bántottalak volna tudhatom jól
hiszen erős vagyok alakító kezű
az emberben annyi beste árnyék tombol
néha még nem ütni sem olyan egyszerű

volt-e? nem is volt hely más életnek bennem
mellettem is alig míg tartott küzdelmem
a parancs az volt hogy önmagam kell lennem
no hát: magam vagyok minden értelemben