!

Falcsik Mari magyar

Falcsik Mária

1956. március 10. (Budapest) –

Honlaphttp://falcsikmari.webs.com/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Falcsik_Mari
Facebookhttps://www.facebook.com/mari.falcsik

Könyvei 8

Falcsik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon?
Falcsik Mari: Változatok a szabadságra
Falcsik Mari: Sanzon nehéz időkben
Falcsik Mari: Nőket néző képek
Falcsik Mari: A sorsvadász
Falcsik Mari: Kacsa Karcsi vacsorája
Falcsik Mari: Dolli, a dacoló kisdelfin
Falcsik Mari: Az igazi idő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Scolar versek

Szerkesztései 3

Falcsik Mari – Vass Péter (szerk.): Falak… és ami mögöttük van
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Falcsik Mária (szerk.): Az úti cél Ausztrália és Új-Zéland

Fordításai 10

Stephanie Garber: Caraval
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Mary Roach: Hullamerev
David Baldacci: Kívánj csodát
Nelson DeMille – James Thawyer – Nora Roberts – LaVyrle Spencer: Titkok szigete / Éjfél után öt perccel / Biztonságos kikötő / Aztán eljött a mennyország
Edward de Bono: Hat keret
Walter Isaacson: Leonardo da Vinci
Rita Balducci (szerk.): Esti mesék Mackó Mamától
Ariane Chottin – Deborah Kovacs: Hédi, a hód hazatalál

Antológiák 6

Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás ponyva
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium
Nagy Gabriella – Keresztury Tibor (szerk.): Eurovízió

Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

>!
vargarockzsolt P

EGY LÉLEKHEZ – M. A. emlékére –

szép neved őrszobák kocsmák falához csapva
remélem rég elillantál valami sokkal jobb alakzatba
hogy nem te voltál az az alaktalan halom
az a rakás összetört anyag a nedvező boncasztalon
vagy csak úgy te ahogy a közömbös Dunára
hulló fehér pernyéhez is még közöd lehetett bizonyára
amikor szárnyra kélt a könnyű hamuadag
a marék por ami a hajdan-nyúlánk barna testből maradt
amiből rég elillantál s lenn csak a csillám
hintál s nem pózok poénok daráját viszi hátán a hullám
csak fény amivel a nap a folyót hinti meg
csak fény: nem lebeg közte sem bűnszilánk sem boldogságtörek

1 hozzászólás
>!
virezma P

Feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

47. oldal

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Mintha szép orosz film

fölsejlik még a ház fahéjszín árnya
vibrál a kép a zárt szemhéj alatt
minden beállt de mintha így dukálna
csepp óarany villan míg hull a nap
megáldja most a hamvas szürke parkot
távolban erdôk halvány ködhegyek
sápadt a táj akár egy szép mihalkov
szépsége bágyadt lelke nagybeteg:
a zongorán – jól hallható a kertben –
eltétováz sétál a lusta kéz
a roppant néma súly alatt az ember
csak görnyedez s az alkonyatba néz
fejét csóválja: álom volna mindez?
bólint a lomb a hajló rózsaág
szép délután illô e pantomimhez
fáradt vagyok – no tölts még egy teát

>!
encsy_eszter

most már semmi nincsen s mindegy hogy volt-e bármi
hogy minden üres volt-e vagy csak minden kiürült
könnyebbnek tűnik ugye már semmit se várni
lassú égető kortyonként kortyolni fel az űrt
öntsd a tűzre! – nézd a láng kezedhez kapdoz
most én szeretlek : ne légy hű önmagadhoz

Desperado (részlet)

>!
virezma P

Nagyon gazdag órák

libbenő pillanat a szépség
kitépett naptárlapokon
hajnalba nyíló konyhaablak
derengő kék az ablakon
bársony kis árnyékok a szépség
két éhes meztelen alak
bőrén a lusta babra reggel
hajnali pihés aranyak
konyhai csupasz fény a szépség
tojás héjában csillanó
nedv – a felhabzó fehérség
ahogy köpi a forraló
illanó gőzfelhő a szépség
konyhai csupasz fény alatt
hajnali boldog farkaséhség
tucatnyi fényes pillanat

31. oldal

>!
virezma P

az ember már ilyen: sebet kap aztán büntet
de ettől sem csitul sebes fájdalmas önmaga
ki maga elől fut nyugton nem maradhat

79. oldal (Desperado)

>!
sophie P

Özv. Harmatta Béláné szül. Decsy Olga,1918, Lugánó, Svejc
A FEJEMBEN JÁROK

Harmatta Béla az I. világháborúban tűnt el a csatamezőn, holtteste sosem került elő. Felesége már korábban is küzdött meszesedő agyi ereivel – e hírre elveszti minden kapcsolatát a valósággal. A legkülönbözőbb helyeken látja megjelenni az ura tetemét: szállodai étterem selyemtapétájából kiemelkedve, parki tóból felmerülve, reggel a duplaágy másik felén. Az özvegy szenved ugyan a rémes látomásoktól, de valami titkos jó érzés is munkál benne: legalább újra láthatja szeretett Bélája alakját. Ha nem volnának a bomlás jelei, örülni is tudna a viszontlátásnak. Felkeres egy spiritisztát, de az csak a pénzét szedi el, Béla ezután is csak holt állapotában jelentkezik Olgánál.

Nem is tudod,
egy szép napon,
egy hulla lesz
a parki uton.

Ki volt, mi volt,
nem is tudod,
nagyon halott,
nagyon halott.

Mit láthatott
vagy hallhatott,
örült-e, mondd,
hogy meghalhatott?

Egy kongadob
kinőtt hasán,
2 barna gomb
a mellkasán,

lábfeje csonk,
a karja bot,
halott robot,
halott robot.

72. oldal

>!
encsy_eszter

Altató

ismerem magamat tudom mit beszélek
ha köszönöm százszor mit ezerszer bántam
hogy csak félbe-szerbe teljesül az élet
és te megmaradtál álmom birtokában

azt hogy bántottalak volna tudhatom jól
hiszen erős vagyok alakító kezű
az emberben annyi beste árnyék tombol
néha még nem ütni sem olyan egyszerű

volt-e? nem is volt hely más életnek bennem
mellettem is alig míg tartott küzdelmem
a parancs az volt hogy önmagam kell lennem
no hát: magam vagyok minden értelemben

>!
encsy_eszter

Utolsó este

zaklat a csillagos este a partra ma újra kiültet
és kivirágzik még egyszer az éjjeli part
lampionok fûzött sora ring olcsó zene lüktet
nyúlós trombitahang sír a szivem vele tart
visszhang rázza a nagy kupolát: a vizen muzsikálnak
szívem rázza a hang míg az egekbe enyész
már az idén tán nem lesz több ilyen éje a nyárnak
bárhogy is: ettôl csak még gyönyörûbb az egész