!

Falcsik Mari magyar

Falcsik Mária

1956. március 10. (Budapest) –

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv

Honlapfalcsikmari.webs.com
Facebook@mari.falcsik

Könyvei 8

Falcsik Mari: Az igazi idő
Falcsik Mari: Változatok a szabadságra
Falcsik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon?
Falcsik Mari: Sanzon nehéz időkben
Falcsik Mari: Nőket néző képek
Falcsik Mari: A sorsvadász
Falcsik Mari: Kacsa Karcsi vacsorája
Falcsik Mari: Dolli, a dacoló kisdelfin

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Scolar versek Scolar

Szerkesztései 3

Falcsik Mari – Vass Péter (szerk.): Falak… és ami mögöttük van
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Falcsik Mária (szerk.): Az úti cél Ausztrália és Új-Zéland

Fordításai 14

Stephanie Garber: Caraval
Stephanie Garber: Legendary
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap
David Baldacci: Kívánj csodát
Mary Roach: Hullamerev
Max Porter: Lanny
Walter Isaacson: Leonardo da Vinci
Nelson DeMille – James Thayer – Nora Roberts – LaVyrle Spencer: Titkok szigete / Éjfél után öt perccel / Biztonságos kikötő / Aztán eljött a mennyország

Antológiák 8

Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás-ponyva
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2005
Nagy Gabriella (szerk.): Duna-legendárium
Nagy Gabriella – Keresztury Tibor (szerk.): Eurovízió
Csűrös Miklós (szerk.): Világol tiszta fénye

Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

virezma>!

Feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

47. oldal

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!

EGY LÉLEKHEZ – M. A. emlékére –

szép neved őrszobák kocsmák falához csapva
remélem rég elillantál valami sokkal jobb alakzatba
hogy nem te voltál az az alaktalan halom
az a rakás összetört anyag a nedvező boncasztalon
vagy csak úgy te ahogy a közömbös Dunára
hulló fehér pernyéhez is még közöd lehetett bizonyára
amikor szárnyra kélt a könnyű hamuadag
a marék por ami a hajdan-nyúlánk barna testből maradt
amiből rég elillantál s lenn csak a csillám
hintál s nem pózok poénok daráját viszi hátán a hullám
csak fény amivel a nap a folyót hinti meg
csak fény: nem lebeg közte sem bűnszilánk sem boldogságtörek

1 hozzászólás
lzoltán IP>!

ha az embert
korán éri
annak ténye
hogy halandó
megtörik a
szeme fénye

25. oldal, A fiatal beteg

encsy_eszter>!

Mintha szép orosz film

fölsejlik még a ház fahéjszín árnya
vibrál a kép a zárt szemhéj alatt
minden beállt de mintha így dukálna
csepp óarany villan míg hull a nap
megáldja most a hamvas szürke parkot
távolban erdôk halvány ködhegyek
sápadt a táj akár egy szép mihalkov
szépsége bágyadt lelke nagybeteg:
a zongorán – jól hallható a kertben –
eltétováz sétál a lusta kéz
a roppant néma súly alatt az ember
csak görnyedez s az alkonyatba néz
fejét csóválja: álom volna mindez?
bólint a lomb a hajló rózsaág
szép délután illô e pantomimhez
fáradt vagyok – no tölts még egy teát

encsy_eszter>!

most már semmi nincsen s mindegy hogy volt-e bármi
hogy minden üres volt-e vagy csak minden kiürült
könnyebbnek tűnik ugye már semmit se várni
lassú égető kortyonként kortyolni fel az űrt
öntsd a tűzre! – nézd a láng kezedhez kapdoz
most én szeretlek : ne légy hű önmagadhoz

Desperado (részlet)

Chöpp >!

Költő vagy te

így forgolódsz körbe az új fejezetben
s míg szoktatod magad a helyi szabályhoz
– mert motívum kell csak hogy ezt elhatározd –
borostyánszemmel lesed a káoszt
s a hűvös penge tenyeredbe ül

s jól megül te miskin gyógyító kezedben
és ahogy kifordul a nyers hús elébed
– mert amilyen jó vagy ezt mindig eléred –
arrébb lépsz s döbbent szeretettel nézed
szelíden már-már érzéketlenül

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lev Nyikolajevics Miskin
3 hozzászólás
lzoltán IP>!

Azt nem

a háborújuk a háborúink a háborúitok –
elképzelek egy Földet amin csak úgy meghalunk
mert elvisz az aggság és utolsó mosollyal
kapája mellé dőlti a vénembert a bogláros réten
meg a kertben leteríti a száradó ruhák alá
az öregasszonyt és fegyverrel senkire sem támad
a halál és nem visz gyereket se fiatalt – fiatalt azt nem

49. oldal, Azt nem

virezma>!

Nagyon gazdag órák

libbenő pillanat a szépség
kitépett naptárlapokon
hajnalba nyíló konyhaablak
derengő kék az ablakon
bársony kis árnyékok a szépség
két éhes meztelen alak
bőrén a lusta babra reggel
hajnali pihés aranyak
konyhai csupasz fény a szépség
tojás héjában csillanó
nedv – a felhabzó fehérség
ahogy köpi a forraló
illanó gőzfelhő a szépség
konyhai csupasz fény alatt
hajnali boldog farkaséhség
tucatnyi fényes pillanat

31. oldal

Chöpp >!

Isten

mint gabonában ázott földbe vetve
istent köszönt a derűs kis sumér
előre lesve hol köddel telik be
az ökröcskéi hátán túli tér
s míg ő halad lenn füstölög felette
a szellemmel telt nagy felhőgomoly
kis félsz gyülekszik a tányérszemekbe
de a száj sarkán belátó mosoly
vagy mint a hegytető Zeusz-ligetjén
eltévedt csönd-faun nimfácska-szél
setten vissza az órjás fát kerülvén
hogy a törzshöz még véletlen sem ér
vagy ahol száradt bárányvér madártoll
gyűlik a rítus oltárainál:
lássalak én is anyagnak anyagból
amiben épp a kor felém kínál
vagy a megtapasztalt emberhalálban
lássalak s nagy zajban mit kavart
és struktúrákban architektúrákban
mint az egy karcsú keresztfa ha tart

vagy itt ebben a konyhában ahol ma
a kék gázláng oly szelíden lobog
tán már a jósághoz is elég volna
az estben annyi béke párolog
mosogatócsap lámpa ablaknégyzet
tükröz a fémüst domborulatán
csillog a bárd a nikkel vágókészlet
hústű daráló nedves porcelán
fals zümmögések a bojler hasában
kanyargós furcsa részeg énekek
kis félsz gyülekszik a konyha sarkában
én meg derűs és belátó leszek

64-65. oldal

3 hozzászólás