!

F. Marion Crawford amerikai

1854. augusztus 2. – 1909. április 9.

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névFrancis Marion Crawford
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 9

F. Marion Crawford: A bizánci rabszolgalány
F. Marion Crawford: Kelet fia
F. Marion Crawford: Küzdelmes szerelem
F. Marion Crawford: Corleone I-II.
F. Marion Crawford: Sant' Ilario
F. Marion Crawford: Don Orsino
F. Marion Crawford: Arethusa
F. Marion Crawford: A király gyermekei
F. Marion Crawford: Szinész és grófleány

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Érdekfeszítő írások · Érdekfeszítő írások · Pesti Hirlap Könyvek

Antológiák 5

Louise Welsh (szerk.): Ghost
British and American Short Stories (Penguin Readers)
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Dale Townshend (szerk.): Chilling Horror Short Stories
Leslie S. Klinger (szerk.): In the Shadow of Edgar Allan Poe

Népszerű idézetek

Fisu >!

"Carlo Zeno, velencei nemes, ex-katona, ex-játékos, ex-tudós, ex-párviador, ex-görög tábornok és Patras ex-szerzetese, aki testén legalább féltucat olyan sebnek a nyomát viselte, amelyből más közönséges halandónak egy is elég lett volna, hogy elköltözzék ez árnyékvilágból, huszonkilenc éves korában elhatározta, hogy életének könyvében új lapot fordít, – felcsapott kalmárnak, s az 1376-ik évben letelepedett Konstantinápolyban.
A város szívében vásárolt házat, mert a génuai kalmárok mind Perában laktak, az Arany-Szarv mások oldalán. Telivér velencei, nem élhetett egy helyen génuaival, maga a levegő megmérgezte volna; egy géniuai arc, a génuai tájszólás, főztjüknek illata, mindenkit beteggé lett volna, ki a lagunák között nőtt fel. Velencei fülek hallatára kész veszély volt Génuáról beszélni, – tisztességes velencei, még nevének kiejtésével sem fertőzte volna meg ajakát; s üzleti ügyekben babonásan hitték, hogy e szó kiejtése „Génua” szerencsétlenséget jelent."

Kapcsolódó szócikkek: 1376 · Konstantinápoly
Fisu >!

„1879 szeptemberében Simlában időztem, a Himalaya lejtőjén. Akkoriban, mikor Sir Cavagnarit Kabulban meggyilkolták. Egy angol-indiai újság érdekei szólították oda, amelynek szerkesztője voltam. Európa és Amerika bővelkedik olyas helyekben, ahol a kiválasztottak betegségeiket gyógyithatják. Gastein, Ems, Wiesbaden, Aix-la-Chapelle, Karlsbad hemzsegnek a gyógyulást keresőktől. Az amerikai Saratoga, a Michigan-i kénes források, Arkansas forró vasforrásai világhírűek. De Indiában, bárminő bajra keressék is az írt, csak egyetlen gyógyhely kínálkozik: Simla.”

Kapcsolódó szócikkek: 1879 · Kabul · Saratoga · Simlá · Wiesbaden
Fisu >!

„A pápai zuávoknál töltött kétévi katonai szolgálat megváltoztatta Gouache Anasztáz festőt. Idegesen épített, kiskezű, kislábú, finomarcú, könnyű ember maradt, de az időjárás állandó viszontagságai kicserzették arcát, az állandó tevékeny élet megerősítette izmait és megedzette vékony alakját. Fürtös fekete haját rövidre nyírva hordta s finom, sötét bajusza kissé megvastagodott. Nagyon katonás legénnyé vált, nyílt volt és egyenes, keze, szeme gyors s megszokta azt az állandó készséget, mely a jó katonának békében és háborúban egyaránt legjellemzőbb vonása. Álmodozó tekintete, amely munkaközben arcán oly sokszor megjelent, most eltűnt s helyét a világ ügyei iránti élénk érdeklődés kifejezése foglalta el.”

Fisu >!

Don Orsino.

Don Orsino Saracinesca az új idők embere. Új-Rómában lakik apjával s anyjával a nagy ősi palota födele alatt, amely háborúban és békében sok száz Saracinescanak adott hajlékot.
Az öreg Saracinesca herceg kortársainak javarésze már halott s emléküket több-kevesebb joggal elborította a feledés.
De egyéb fontosabb elmúlások is történtek, melyek mellett főnemesi emberek egész seregének elhunyta jelentéktelen. Megdőlt egy birodalom s rettenetes háborúk zajából támadt egy másik, amely vérözönben fogamzott, puskadörej közt született s tűzben keresztelődött. Elmúlt az a Franciaország is, melyet mi ismertünk. A francia köztársaság a «szabadság, egyenlőség, testvériség» jeligéjét írja vörös betűkkel házának kapuja fölé, melyen belül még gyászlepel borítja a falakat. Királyok, fejedelmek, hercegek és apró uralkodók fészkéből fölszállt a német birodalom magányos sasmadara s lebeg fekete szárnyain ég és föld között, harci szándék nélkül, de harcrakészen, mint a fegyveres béke víziója, mint a rettenet, mint egy rejtély, vagy talán mint intelem.

Fisu >!

– Ha nincs szándékodban megházasodni, jobb, ha belőled is pap lesz, mondta nevetve Saracinesca Ippolito testvérbátyjának, Orsinónak.
– Miért? – kérdezte Orsino komolyan. – Hisz ez épen olyan, mintha valakinek azt tanácsolnád, szurassa ki a szemét mert bizonyos dolgot, melyről már sokat hallott beszélni, saját szemével még nem látott.
A fiatal pap ismét nevetett, fölvette szivarját, melyet a zongora szélére helyezett volt, néhányat szippantott belőle, azután két-három lágy, dallamos akkordot vert ki a billentyűkön.
Orsino kinyujtotta hosszú lábát, hátradőlt alacsony székében s a faragott mennyezet aranyos díszítésére bámult. Elégedetlen ember volt, amiért önváddal illette magát, főleg, mert tudta, hogy elégedetlenségének okát magamagában kell keresnie.

Fisu >!

Verbicaro város, de azért sem Nápoly, sem Salerno, sőt még Amalfi sem. Kövezete nagy kavicsokkal van és a disznók az utczasöprők. Mindenütt disznókat látni; az utczákon, a házakban, az ablakokban, a templom lépcsőin, jobbra, balra, előttünk és utánunk.
Mindenütt fekete, röfögő, boldog disznók heverésznek. És valamerre járunk, mindenütt piros rokolyás, karmazsin pruszlikos fehér cselédek jönnek velünk szembe, mindig hordozva valamit. Az emberek utczahosszat lebzselnek és szivják nádszáru cseréppipájukat