!

Eugenio Montale olasz

1896. október 12. (Genova) – 1981. szeptember 12. (Milánó)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Eugenio_Montale

Könyvei 3

Eugenio Montale: Eugenio Montale versei
Eugenio Montale: Ossi di seppia
Eugenio Montale: A magnólia árnya

Antológiák 9

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Benyhe János (szerk.): Dél-európai népek irodalma
Rába György (szerk.): Modern olasz költők
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Rába György (szerk.): Olasz költők antológiája
Hajnal Gábor (szerk.): A líra ma
Szekeres György (szerk.): Írók írókról

Népszerű idézetek

>!
Amethyst

Nem bűn az emlékezet, amíg üdvös.
Vakond-kábaság, önmagán penészlő
aljasság azután…

100. oldal

>!
Amethyst

…a szavak
könnyen esnek köztünk. Tűnődve nézlek
a puha villódzásban. Nem tudom,
ismerlek-e, de tudom, sose volta,
messzebb tőled, mint késő visszatérted
ez óráján. Egy perc, s minden elégett
belőlünk: két arc, két álarc maradt csak,
melyek kivésődnek, erőltetetten,
egy mosolyban.

91. oldal

>!
Amethyst

A nyár
L'estate

Nem tudja a cserje, hogy épp fölötte húz a
vörös vércse árnyék-keresztje. S a felleg
mit lát? A forrás száz arcot lebegtet,
amíg habot hány.

Talán, ha a pisztráng, árral szemben úszva,
élő ezüstként
csillámlik, visszatérsz a lábam elé, Arethusa,
te halott lány.

Íme a lángpiros váll, az aranyrög,
mit föld vetett ki,
a pezsgő habok fölött ott a balga
káposztalepke, s szálát a pók ereszti –

S van, ami átmegy, s van sok más, ami
nem megy a tű fokán át…

Sok élet adja meg egy élet árát.

71. oldal