Eugene O'Neill amerikai
1888. október 16. (New York, Amerikai Egyesült Államok) – 1953. november 27. (Boston, Amerikai Egyesült Államok)
Teljes név | Eugene Gladstone O'Neill |
---|---|
Katalógusnév | O'Neill, Eugene |
Nem | férfi |
Könyvei 15
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Dráma Európa
Antológiák 3
Róla szóló könyvek 3
Népszerű idézetek
Ködben akartam lenni. A kerti ösvényen feleútról már nem látod ezt a házat. Azt se tudod, hogy itt áll. És a többi házat se látod, végig az úton. Csak azt látod, ami egészen közel van. Egy lélek se járt arra. Minden olyan valószerűtlen volt, amit láttam, amit hallottam. Semmi sem olyan, amilyen. Ez kellett nekem – hogy egyedül legyek önmagammal, ahol az igaz nem igaz, és az élet el tud rejtőzni önmaga elől. Kint, túl a kikötőn, ahol az út a parton fut végig, elveszett az az érzés is, hogy a földön járok. Nem vált el egymástól a köd és a tenger. Mintha csak a tenger mélyén jártam volna. Mintha már régen belefulladtam volna. Mintha kísértet lennék, része a ködnek, a köd meg a tenger kísértete. Fenemódon nyugalmas érzés volt, hogy nem vagyok más, csak a kísértet kísértete.
Negyedik felvonás (Edmund)
EDMUND : […] Nagy tévedés volt, hogy embernek születtem, sokkal jobban beváltam volna tengeri sirálynak vagy halnak. Így mindig csak idegen leszek, aki sohasem érzi magát otthonosan, aki igazában nem akar semmit, s őt sem akarja senki és semmi, aki sohasem tud sehova tartozni, aki nem tehet mást, egy kicsit mindig szerelmes a halálba!
129. oldal, Negyedik felvonás
Leroskad az egyik fonott karosszékbe, az asztal túlsó oldalán, fejét hátrahajtja, szemét lehunyja. De hirtelen megint rettentő feszültség lesz rajta úrrá. Szeme kinyílik, előremered, rohamszerűen fogja el az ideges rémület. Kétségbeejtő küzdelembe kezd önmagával. Reumától elgörbült és megcsomósodott, hossz ujjai a szék karfáján dobolnak, szenvedélyesen élik a saját életüket – Mary beleegyezése nélkül.
41, oldal, Első fejezet