!

Ernst Jünger német

Képek 4

Könyvei 9

Ernst Jünger: Acélzivatarban
Ernst Jünger: A márványszirteken
Ernst Jünger: Homokórák könyve
Ernst Jünger: Storm of Steel
Ernst Jünger: In Stahlgewittern
Ernst Jünger: Gläserne Bienen
Ernst Jünger: Tempestades de acero
Ernst Jünger: La tijera
Ernst Jünger: Venganza tardía

Antológiák 1

Horváth Róbert – Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden

Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth IP

S ha egy tucat katonából tíz el is esett, biztos, hogy az első nyugodt estén a két utolsó katona összejött egy üveg bor mellett; csendesen ittak egy pohárral a halott bajtársak emlékére, és tréfálkozva elevenítették fel a közös élményeket.

158. oldal (Noran Libro, 2014)

>!
Kuszma P

Mint a világon minden, a virágok is akarnak hozzánk beszélni, ám tiszta érzékek kellenek hozzá, hogy megértsük a nyelvüket. Jóllehet a magokban, virágzásban és elmúlásban csalfaság rejtőzik, ami elől semmilyen teremtény nem menekülhet, ám mégis biztosra vehető, hogy valami állandó lapul a látszatok világa mögött. A tekintet ilyenképpen való élesítését nevezte Otho testvér „az idő elszívásának” – habár úgy gondolta, hogy a tiszta üresség a halál innenső felén nem érhető el.

27. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Minden lépéssel, amelyet a hegyekben megteszünk, egyre inkább csökken a horizont mintájának véletlenszerűsége, s ha elég magasra emelkedtünk, akkor körbeölel, bárhol álljunk is, a tiszta gyűrű, mely eljegyzett minket az örökkévalósággal.

29. oldal

>!
déli_báb IP

(…)kiköltözött lakásából, mert a közeli toronyóra negyedóránként ütött, s ez, mint mondta, „túl rövid részekre tépte szét az életét”.

211. oldal

>!
Cheril

Az emberi rend annyiban hasonlít a világmindenségre, hogy időről időre el kell égnie ahhoz, hogy újjászülethessen.

65. oldal

>!
Kollográd P

Párizsban akkoriban tűntek fel az első telefonok. Degas egyik pártfogójához volt hivatalos, aki dicsekedni akarván új szerzeményével úgy intézte, hogy étkezés alatt felhívja valaki. Visszatérve az asztalhoz várakozásteljesen vendégére szegezte a tekintetét. „Szóval ilyen ez a telefon” – állapította meg Degas –, „csenget, s magának ugrania kell.”

12-13. oldal

>!
lzoltán IP

(…) ott voltak még a levelek, az iratok, a szemelvények és a herbáriumok, naplók a háború és az utazás éveiből, valamint különösen a nyelvvel kapcsolatos anyagok, ehhez több ezer kövecskét gyűjtöttünk már, s ez a mozaik már igencsak előrehaladt. Ezekből a kéziratokból keveset adtunk ki, mivel Otho testvérnek az volt a véleménye, hogy rossz mesterség süketek előtt zenélni. Olyan időket éltünk, amikor a szerzők magányra vannak ítélve. S mégis, ilyen helyzetben is szívesen láttunk volna egyet s mást nyomtatásban – nem a hírnév miatt, ami éppannyira az őrület formájához tartozik, mint a pillanat, hanem mivel a nyomtatás magában hordozza a befejezettség és megmásíthatatlanság pecsétjét, amiben a magányos is gyönyörködik. (…)

84-85. oldal

>!
lzoltán IP

(…) Amikor szakadékba hullunk, akkor állítólag a tisztaság legmagasabb fokával látjuk a dolgokat, mint valamilyen túlzottan élesre állított szemüvegen át. (…)

34. oldal

>!
Ákos_Tóth IP

A diagnózis egyszerű volt: tipikus Heimatschuss – „hazautazásra érdemesítő lövés”, nem túl könnyű, s nem túl súlyos. Mindenesetre ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy „megkarcolhassanak”, már ha nem akartam elmulasztani a csatlakozást Németország felé.

119. oldal (Noran Libro, 2014)

>!
Hanging_Moss_9102 P

Vannak emberek, akik egészen különleges módon viszonyulnak a gondoskodáshoz; s nekem valahogy már az is jót tett, hogy láttam, könyves olvas az éjjeli lámpa fényénél.