Erle Stanley Gardner amerikai
1889. július 17. (Malden, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok) – 1970. március 11. (Temecula, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)
| Nem | Férfi |
|---|---|
| Wikipédia | http://en.wikipedia.org/wiki/Erle_Stanley_Gardner |
| Életrajz | |
Képek 1
Könyvei 60
Kapcsolódó sorozatok: Perry Mason
Antológiák 1
Népszerű alkotóértékelések
Erle Stanley Gardner
Erle Stanley Gardner (1889. július 17. – 1970. március 11.) amerikai jogász és író. Legismertebb munkája a Perry Mason detektív regénysorozata, aki megmaradt fő sorozatkarakterének élete végéig. Összesen 82 Mason-regényt és 4 Mason-novellát írt. Ezekből 40 regény van magyarul. Számos más művet is publikált, például regényeket, novellákat, valamint dokumentumregényeket és útikönyvet, Alsó-Kaliforniában és Mexikóban átélt tapasztalatairól.
1911-ben végzett jogászként, majd rá egy évre megnősült. 1921-ben határozta el, inkább anyagi okokból, hogy detektívtörténeteket fog írni. Nappal ügyvédkedett, éjszaka pedig írt.
Első novellája 1921 júniusában jelent meg. Hihetetlenül termékeny szerző volt, 1965-ig közel hatszáz novellát írt, de a legtermékenyebb időszaka 1933-ig tartott. Ez volt a pulp aranykora, a 20/30-as évek, és Gardner lett a pulp (Amerikában ez tipikus nagyvárosi bűnügyi ponyvatörténetek voltak, s mellette rengeteg western és fantasy) egyik királya. A pulp-magazinok fénykora 1919 és 1951 közé esik, azaz a pulp kicsivel élte túl a második világháborút. Nem nehéz észrevenni, hogy Gardner egész novellista tevékenysége gyakorlatilag éppen lefedte ezt az időszakot. A korszak elmúltával ő is inkább a regények írásával foglalkozott. Gardner bűnügyi és kalandos novelláit magazinok közölték, melyek prosperáltak. Havonta 3-6 novellája jelent meg átlagosan a magazinokban, de a novellaírás mellett az Argosy magazin szerkesztője is volt. Gardner 1937-ben végleg felhagyott az ügyvédi tevékenységgel, s csak az írásnak élt, bár az a csoda, hogy ilyen tempó mellett el tudta látni ügyvédi munkáját addig is.
Gardner hatása mind az az aranykori krimi irodalomra, mind a pulp világára, óriási volt. Klasszikus detektívregényeket írt: rejtvényfejtős, erőszakmentes, elmét serkentő történeteket, csodálatos párbeszédekkel és elmés ötletekkel.
Gardner halálakor a 20. század legnépszerűbb írója volt, több álnéven is publikált, többek között A.A. Fair, Kyle Corning, Charles M. Green, Carleton Kendrake, Charles J. Kenny, Les Tillray és Robert Parr álneveken. Utóbbiakból csekélyszámú a magyar nyelvű megjelenés.(A. A. Fair név alatt jelentek meg a Bertha Cool és Donald Lam nyomozópáros regényei. Ők egy magánnyomozó-irodát vezetnek. Összesen 29 írás jelent meg 1939 és 1970 között. Ezekből 3 van meg magyarul.)
Mintegy 300 millió Mason-regényt adtak el világszerte.
Minek köszönheti Gardner hatalmas sikerét? Mi az ami nekem tetszik írásaiban? Elsősorban az, hogy szereplői, ill. története valóságosak, mindenfajta misztikumtól mentesek – azaz ami történik, ugyan megdöbbentő lehet, de nem megfejtethetetlen –, az urbánus környezet realista. Olyasmik történnek a szereplőkkel, amely bármelyünkkel megeshetnek. A főszereplő kristálytiszta logikával lépeget, nincsenek felesleges bakugrások, a történet a bíróságon a jogi csatározásokban csúcsosodik ki és oldódik meg.Itt lehet azonosulni a körmönfont keresztkérdések feltevőjével, Perry Masonnal leginkább, hisz a védő a személyes szabadság bajnokaként, annak zászlaja alatt lép elő, a helyi hatalom lélektelensége és lelkiismeretlensége ellenében – s ebből a szempontból igen aktuális is tud lenni. Unaloműzőnek kitűnő!
Forrás: net és kútfej
Erle Stanley Gardner
A kedvenc krimiíróm. Perry Mason történetei örök klasszikusok. Nem is értem, hogy miért mellőzik ennyire méltatlanul, Agatha Christi-t pedig miért ajnározzák állandóan. Pedig a két író műveit összehasonlítva nekem egyértelműen Gardner a nyerő!
Erle Stanley Gardner
Zseniális író, nagyon jó könyvei vannak! Jó lenne, ha 'felfedezné' valamelyik kiadó!
Népszerű idézetek
Nőt leitatni mindig kockázatos ügy. Nem tudhatod, mit fog tenni vagy mondani, amikor feldódnak a gátlásai, mit mond el magáról. Sőt még afelől sem lehetsz bebiztosítva, hogy a végén nem te leszel.e az, aki másnap reggel rettenetes fejfájással ébred, és keserűen tapasztalja, hogy az áldozat itta őt az asztal alá.
223. oldal (Magvető, 1983)
Inkább az életünk legyen közös, mint a bankszámlánk!
278. oldala (Magvető, 1976)
– (…) Régebben mivel foglalkozott, mielőtt ezzel az alakkal megismerkedett?
– Válóok voltam.
– Hogyhogy, ezt hivatásszerűen űzte?
– Igen. Elmentem a férfiakkal szállodákba, ledobtam a ruhámat, aztán vártam a detektívet.
38. oldal (Európa, 1981)
– Ugyan, tudja, milyenek az útlevélképek! Úgy néznénk ki, mint két gazember!
(…)
– Miért, hát mik vagyunk?
152. oldal (Magvető, 1976)
…tudja isten, valahogy jobb kedvvel ébred az ember, ha egy csacsi megbökdösi az orrával, épp mire amúgy is kialudta volna magát.
Hayward Small bányaügynök és vállalkozó, aki olvasott egy keveset pszichológiáról, szuggesztióról, miegyébről, mesélt valamit ennek a Pete-nek a tudathasadásról, és azóta – jó egy esztendeje – Pete-nek is van egy másik énje, és arra keni minden disznóságát. Kész röhej.
– Befejezted? – kérdeztem.
– A fenét, dehogy – mondta haragosan –, még el sem kezdtem!
– Rendben van, majd visszahívlak, ha befejezted! Az ember nem vitatkozik egy nővel.
200. oldal (Magvető, 1983)