!

Erich Maria Remarque német

1898. június 22. (Osnabrück) – 1970. szeptember 25. (Locarno)

Teljes névErich Paul Remark
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_Maria_Remarque

Képek 2

Könyvei 30

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája
Erich Maria Remarque: Három bajtárs
Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban
Erich Maria Remarque: …és azután
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat
Erich Maria Remarque: Hiába futsz
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet

Népszerű alkotóértékelések

>!
bokrichard

Erich Maria Remarque

Szerencsém volt, hogy „találkoztam” vele. Azóta a legtöbb könyvét olvastam, és az érzés leírhatatlan. Több mint egyszerű háborús regény-ő egyszerűen a szívéből írt mindazokról a szörnyűségekről, amik történtek a 20. században. Rendkívül mély és szuggesztív. Szerintem ahhoz, hogy az ember megértse mi zajlik a világban, és hogy megtartsa emberi mivoltát, néha-néha bele kellene lapoznia egy-egy művébe az írónak.

>!
szallosas P

Erich Maria Remarque

Remarque háborús regényeit bármikor el tudom olvasni. Nem kell hozzá semmi. Leülsz, elolvasod, és utána úgy érzed, hogy kaptál valamit. Valamit Remarque-ból. Valamit a világból. Valamit magadból.
A hangulat pedig, ami a regényeiből árad, leírhatatlan. Szeretem!!!


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Senkinek nem jelent a föld olyan sokat, mint a katonának. Ha hosszan, hevesen odatapad hozzá, ha arcával, tagjaival belevájja magát a pergőtűz halálfélelmében, akkor egyetlen barátja, testvére, anyja: a föld. Félelmét és kiáltásait belenyögi hallgatásába és biztonságába.

43. oldal

1 hozzászólás
>!
Dün SP

[…] mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.

134. oldal

>!
Psyche 

Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon… szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk…

>!
Kuszma P

Emlékezetünk nem elefántcsont ereklyetartó egy pormentes múzeumban, hanem állat, amely él és zabál és emészt. Önmagát falja fel, mint a mondabeli főnix, hogy tovább élhessünk és ne pusztuljunk el miatta.

153. oldal

6 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta.

>!
Sárhelyi_Erika I

Különös, az ember mennyire kezdi érteni a többieket, amikor maga is a béka segge alá kerül.

33. oldal (Európa)

9 hozzászólás
>!
Bla IP

Fenn kék köpenyben ácsorog az este az ablaknál.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: este
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, s tüstént belékap a beszélgetésbe, azt kérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
– Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
– Egy ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem sérthet meg egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
– Igazán ilyen buta vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Hiszen nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
– Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden –, én nem érzem sértve magamat.

Kapcsolódó szócikkek: Tjaden
>!
Roziboszi P

Ez a könyv nem vád és vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.

>!
Kuszma P

A nacionalista felkelések olyanok, mint amikor az ember köveket szed fel a földről – előbújnak alóluk a férgek. Aztán nagy szavakat használnak, hogy elleplezzék a közönségességüket.

110. oldal