!

Erich Maria Remarque német

1898. június 22. (Osnabrück) – 1970. szeptember 25. (Locarno)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó · 9 film

Teljes névErich Paul Remark

Képek 7

Könyvei 35

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája
Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban
Erich Maria Remarque: Három bajtárs
Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat
Erich Maria Remarque: …és azután
Erich Maria Remarque: Hiába futsz
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet

Kapcsolódó sorozatok: Nyugaton a helyzet változatlan · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek · Horizont könyvek Kriterion · Magvető Világkönyvtár Magvető · FilmRegények Cartaphilus · Híres háborús regények · Vintage Classics Vintage


Népszerű alkotóértékelések

Bla I>!

Erich Maria Remarque

Erich Maria Remarque, valódi neve Erich Paul Remark (náci híresztelések szerint Kramer), (Osnabrück, Németország, 1898 – Locarno, Svájc, 1970) német pacifista és antifasiszta író.
Tizenhat évesen kezdett el írni, esszéket, verseket, s egy regénnyel is megpróbálkozott, amelyet később, 1920-ban fejezett be Álomzug címmel.
Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917. június 12-én a nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt.

A háború után több állása is volt, többek közt könyvtáros, üzletember, tanár, újságíró és szerkesztő. 1925-ben elvette Ilse Jutta Zambonát, akitől nemsokára el is vált, aztán 1938-ban újra elvette.

1929-ben megjelent háborúellenes remekműve, a Nyugaton a helyzet változatlan hatalmas sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szemben álló hadsereg.

Hitler hatalomra jutása után Joseph Goebbels , a náci propaganda miniszter kezdeményezésére Remarque írását nyilvánosan „hazafiatlannak” nyilvánították, és Németországban betiltották. A másolatokat eltávolították az összes könyvtárból, és korlátozták azok eladását vagy közzétételét az ország bármely pontján.Majd az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették,.Az íróról elterjesztették, hogy nem vett részt az első világháborúban, hogy zsidó származású, s hogy a neve nem Remarque, hanem Kramer (ennek fordított olvasata a Remark). Mindez persze náci koholmány volt, de propagandagépezetük hatásosan tette a dolgát. Remarque 1933-ban Svájcba emigrált. 1938-ban megvonták német állampolgársgát.

1939-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba első feleségével, 1948-ban tért vissza Svájcba és ott is élt egészen haláláig.
Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a részt vevő katonák szempontjából. A front embertelen körülményeitől kezdve a boldog/boldogtalan hazatérésig minden katonai megpróbáltatás benne van regényeiben. A két világháború közötti Németország, a weimari köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nácizmus születése hiteles képet adnak a kor társadalmáról.

Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írta le, de szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, amely melegséget és reményt nyújt a kétségbeejtő élethelyzetekben.
Egy jó regényét elolvasni, maga a megtisztulás!

bokrichard>!

Erich Maria Remarque

Szerencsém volt, hogy „találkoztam” vele. Azóta a legtöbb könyvét olvastam, és az érzés leírhatatlan. Több mint egyszerű háborús regény-ő egyszerűen a szívéből írt mindazokról a szörnyűségekről, amik történtek a 20. században. Rendkívül mély és szuggesztív. Szerintem ahhoz, hogy az ember megértse mi zajlik a világban, és hogy megtartsa emberi mivoltát, néha-néha bele kellene lapoznia egy-egy művébe az írónak.

szallosas P>!

Erich Maria Remarque

Remarque háborús regényeit bármikor el tudom olvasni. Nem kell hozzá semmi. Leülsz, elolvasod, és utána úgy érzed, hogy kaptál valamit. Valamit Remarque-ból. Valamit a világból. Valamit magadból.
A hangulat pedig, ami a regényeiből árad, leírhatatlan. Szeretem!!!

HamletTheMelancholic IP>!

Erich Maria Remarque

Az ő regényei számomra a nagybetűs Háborús regények.
Művei végtelenül emberiek: a nyers és kegyetlen valóságábrázolás jól keveredik a mély érzelmekkel, csodás irodalmi képekkel. Németül különösen szerettem olvasni tőle.
Egyértelműen a példaképek között van.


Népszerű idézetek

Dün P>!

Senkinek nem jelent a föld olyan sokat, mint a katonának. Ha hosszan, hevesen odatapad hozzá, ha arcával, tagjaival belevájja magát a pergőtűz halálfélelmében, akkor egyetlen barátja, testvére, anyja: a föld. Félelmét és kiáltásait belenyögi hallgatásába és biztonságába.

43. oldal

1 hozzászólás
Dün P>!

(…) mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.

134. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, és rögtön beleavatkozik a beszélgetésbe, megkérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
– Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
– Egyik ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem tud megsérteni egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
– Te tényleg ilyen ostoba vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
– Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden –, én nem érzem magamat megsértve.

Kapcsolódó szócikkek: Albert Kropp · háború · Tjaden
Sárhelyi_Erika I>!

Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta.

Psyche>!

Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon… szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk…

Kuszma P>!

Emlékezetünk nem elefántcsont ereklyetartó egy pormentes múzeumban, hanem állat, amely él és zabál és emészt. Önmagát falja fel, mint a mondabeli főnix, hogy tovább élhessünk és ne pusztuljunk el miatta.

153. oldal

6 hozzászólás
Roziboszi P>!

Ez a könyv nem vád és vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.

Sárhelyi_Erika I>!

Különös, az ember mennyire kezdi érteni a többieket, amikor maga is a béka segge alá kerül.

33. oldal (Európa)

9 hozzászólás
Bla I>!

Fenn kék köpenyben ácsorog az este az ablaknál.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: este
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Látod, ha egy kutyát krumplievésre kapatsz, aztán egy darab húst adsz oda neki, mégiscsak utánakap, mert ilyen a természete. Ha az embernek adsz egy darabka hatalmat, ugyanez történik: utánakap. Magától megy ez, mert az ember magában véve elsősorban vadállat, s tán csak atán kenődik rá valami tisztesség, mint a zsír a csomagolópapírra.