Eric Knight brit

Ha nem merem kimondani azt, amiben hiszek, akkor nincs is jogom, hogy higgyek benne.

485. oldal

– Semmi nincs olyan lehangolóan sivár – mondta –, mint az olyan szoba, amelyikben élt egy kicsit az ember, és már útra készen összecsomagolt benne. Mint egy karácsonyfa, amiről leszedték az összes díszeket, nem?

421. oldal

… És az ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást épít fel magának a könyvek tiszteletéből, amíg csak rá nem tör egy kiadós szellemi gyomorrontás. És ebből nem is gyógyul ki hamarább, csak amikor feldereng a következő nagy nap hajnala. Azé a napé, amikor az ember egyszerre csak rájön, hogy nem az olvasás, nem a tudálékosság, még csak nem is a műveltség a legfontosabb. Hanem az, hogy az ember önállóan tudjon gondolkozni és következtetni. Nemcsak összeolvasni mindent, amit mások gondoltak, és nem ezeket a másodkézből kapott gondolatokat falni a sajátjai helyett. És nem elfogadni csak úgy vakon a dolgokat, ahogy a történelem állítja, hogy ennek meg ennek így kell lennie. Nem elfogadni. Mert akkor a világ megáll, és nincs többé haladás … Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása csak azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni …

573. oldal (28. fejezet)

Az isten mentse meg a világot attól, hogy egyszer a nők kezdjenek háborúzni. Az sokkal szörnyűbb lenne, mint bármi, amit a férfiak valaha is csináltak.

368. oldal

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.

Az utazás vége

Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És minden jósága is. Belénk van plántálva, minden egyes emberbe, a világ minden lehetősége.

226. oldal

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem… És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy – állj… csak egy pillanatra… csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot… csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.

12. fejezet

Az ember önmagában egy egész világ – erről van szó. Ha egyetlen ember sem lenne az egész világon, aki úgy beszélne, mint én, aki abban hinne, amiben én, és ha azért, amit mondok, mindenki kiközösítene, mindenki megvetne, akkor is ki kell mondanom a meggyőződésemet, különben méltatlanná válnék rá, hogy egyáltalán legyen meggyőződésem.

713. oldal (33. fejezet)

Joe úgy oldotta meg e kérdést, ahogyan a világon minden kisfiú meg szokta oldani a nehéz kérdéseket: hazament, és megkérdezte az édesanyját.

Fejezet: Soha más kutya nem kell nekem!

Ez a legnehezebb, kimondani az igazat, amikor olyan könnyen hazudhat az ember.

5. fejezet