!

Erdei Lilla

Könyvei 3

Erdei Lilla: A Nap gleccserei
Erdei Lilla: A halálművész
Erdei Lilla: A vendég

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISMP

El-elfog olykor a rettegés, hogy egy napon összefutok egy gyerekkel vagy koldussal, az utca filozófusával és teológusával és matematikusával, aki lelkem legrejtettebb zugaiba lát.

128. oldal (A Nap gleccserei)

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

(…) nekünk nem kellett félnünk, mert a szörnyűséges Krumpliember valaha éppolyan kisfiú volt, mint én, éppolyan turkálva utálta és mohón falta a kolompért, ahogyan én.
Egy nap a szülei elmentek a vásárba. Otthon kellett maradnia, épp büntetésben volt, mert becsempészett egy nyulat az istentiszteletre. Lassan besötétedett, ő csak várta, várta haza szüleit, de azok soha többé nem jöttek. A fiú napokig, hetekig, évekig várt, de amikor már az éhhalál kerülgette, a ház teteje, falai is beáztak és mohába dőltek körülötte, az erdőbe futott. Árvaként cseperedett fel, mint holmi növény a csalitban, eső itatta, anyaföld etette. Ha holdas éjszakákon meglátták a burgonyaföldeken, hanyatt-homlok iszkolt vissza a fák közé. Ruhái lefoszlottak róla, testén csak saját lombos indáit viselte; hatalmasra és rettentő erősre nőtt, még beszélni is elfelejtett.
Csak angolokat bántott.

47. oldal (Mosolygó Mooney)

>!
Timár_Krisztina ISMP

Munkája megkönnyítése végett újfajta eszközöket talált fel. Akadtak gömblombikok, amelyek koncentrikus gömbhéjakként burkolták be egymást, mint a hagyma rétegei, s lelkesített a gondolat, micsoda kísérletek végezhetők bennük; megragadott a spirálisan kígyózó csövek látványa, amelyek egy miniatűr hordágyra emlékeztető valamit fontak körül. Gyötört a kíváncsiság, amikor arra gondoltam, vajon miféle tudományban mélyedt el barátom, amihez ilyen eszköztár kell.

198. oldal, A zseni

Kapcsolódó szócikkek: hagyma · tudomány
>!
Timár_Krisztina ISMP

Körülbelül kétszázötvenszer háromszázas, monumentális mű, megfeketedett temetői ezüstkeretben. Leskelődő volt a festmény címe: a vásznon fehér ruhás hölgy ült a padon, az éjszakai matt szürkeségében, utcai lámpa fakó fényében; felette ázott lombú fekete fák, málló ház fala, fénytelen ablakok. Az utca sarkán, a távolabbi lámpa fénykörének elmosódó határán cingár, csuklyás alak figyelt sárga, torz arccal, lesunyt fejjel, háta mögé rejtett kézzel. Különös, szuggesztív mű volt, esetlen formáival valami bizonytalan módon megelőzte korát; szén, aszfalt, sár és elefántcsont árnyalataival festett életkép, sötét és úgyszólván színtelen látomás – de rejtélyes eszközeivel mélyen a tudatba költözött és ott gyökeret eresztett a mélyebb rétegek felé; sötét barlangok felé, az ember legprimitívebb, legkevésbé vadregényes, legkikerülhetetlenebb félelmei közé.

85. oldal (A képromboló)

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

… A többi emberi tulajdonságot, a szeretetet, haragot, örömöt, hálát, még a szerelmet is meg lehet magyarázni ösztönökkel, evolúcióval, mirigyek működésével, érdekekkel vagy konvenciókkal – de az igazi, irracionális, kimódolt gonoszságot, mely a világ pusztulására tör, s ezzel végső soron a saját pusztulására is, nem lehet visszavezetni az ember biológiai vagy társas jellegzetességeire. Honnan ered hát? Ez érdekel engem, ezt kutattam két éven át!

201-202. oldal, A zseni

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · hála · harag · öröm · szerelem · szeretet
>!
Timár_Krisztina ISMP

Az utca zsákutcába torkollt; az aszfalt murvás kerékvágásban folytatódott, szinte eltűnt a burjánzó élősövény közt. A zsák fenekén, elvadult telken rőtes gaz tenyészett és vadvirág; a fűre hajló fák ágai kusza szövedékbe fonódtak.
– A Zsákutcában Lakó Emberhez jöttél – állapította meg a kisfiú.
Bólintottam, bár nem tudtam, ez mit jelent.
– Ne maradj sötétedésig. Olyankor mások jönnek hozzá.
– Kicsodák?
– Á, te már túl nagy vagy, nem hinnéd el.

106-107. oldal (A Nap gleccserei)

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

Tizenöt éve irtózom a hóemberektől, duzzadt hordóhasuktól, merev, mohó szemüktől. A hóemberek sosem pislognak.

15. oldal (Olvadás)

4 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

Luimneachban egy Baile Átha Cliath-i címet kaptam; itt sikerült összekaparnom némi útiköltséget, tőzeges ládákat rakodtam, vasárnaponként lurkóknak báboztam beázott bódékban, Fionn harcosainak történetét, meg a Sörissza Jack pokoljárását, aki zsebre vágta az ördögöt aranypénz alakjában, és elsőként vájt üreget egy karórépa belsejébe, hogy az világoljon neki a feneketlen sötétségben.

54. oldal (Mosolygó Mooney)

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

Bence ott maradt, lecövekelve a csónakháznál; a levegőben szállingózó hópelyhek mintha mind leheletnyit kitértek, apró alakja felé kanyarodtak volna hulltukban. Szánalmas és csodálatos volt, a többiekkel együtt kinevettem, és olyan akartam lenni, mint ő.

11. oldal (Olvadás)

>!
Timár_Krisztina ISMP

(…) tán emlékszel, édes barátom, szerelmetes árnyékom!

188. oldal, A zseni