!

Eötvös József magyar

1813. szeptember 3. (Buda) – 1871. február 2. (Pest)

Tudástár · 16 kapcsolódó alkotó · 3 film

KatalógusnévEötvös József
Nemférfi

Könyvei 42

Eötvös József: A falu jegyzője
Eötvös József: Magyarország 1514-ben
Eötvös József: A karthauzi
Eötvös József: Magyar élet
Eötvös József: A nővérek
Eötvös József: A karthausi / Versek / Drámák
Eötvös József: Gondolatok
Eötvös József: A nemzetiségi kérdés
Eötvös József: A zsidók emancipációja
Eötvös József: Éljen az egyenlőség!

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek Interpopulart · Téka Kriterion · A magyar próza klasszikusai Kossuth · Gondolkodó magyarok Magvető · A magyar próza klasszikusai Unikornis · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság · Diákkönyvtár Móra · Diákkönyvtár Szépirodalmi · Magyar Klasszikusok Babits · Irodalomtörténeti Füzetek Akadémiai · Magyar Klasszikusok · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Eötvös József művei Magyar Helikon · Magyar Századok Ardói · A Társadalomtudományok Magyar Klasszikusai Közgazdasági és Jogi · Révai-féle salon-könyvtár Révai · Magyar Remekírók - A magyar irodalom főművei Franklin-Társulat · Eötvös Klasszikusok Eötvös · Magyar történelmi emlékek - Okmánytárak

Fordításai 1

James Fenimore Cooper: Vadfogó

Antológiák 32

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Zombori Andrea (szerk.): A magyar irodalom legszebb szerelmes versei
Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Benedek István (szerk.): Rendületlenül
Garai Gábor – Kormos István (szerk.): Magyar versek könyve
Diószegi István (szerk.): Gyöngyszemeink
Cs. Nagy Zoltán (szerk.): Hass, alkoss, gyarapíts…
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
Ferencz Győző (szerk.): A magyar költészet antológiája

Róla szóló könyvek 9

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Szilágyi Márton: Hagyománytörések
Bényei Miklós: Eötvös József könyvei és eszméi
Rónay György: Balassitól Adyig
Vas István: Az ismeretlen isten
Gángó Gábor (szerk.): A kincset csak fáradsággal hozhatjuk napvilágra
Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József
Csengery Antal: Jellemrajzok
Concha Győző: Báró Eötvös József állambölcselete és a külföldi kritika

Népszerű idézetek

Nílkantha>!

Ilyen emberi természetünk; ha oly helyzetbe jutottunk, honnan semmi kedvező kilátás nem nyílik, a kisebb rosszhoz kötjük reményhorgunkat, de egy napig sem maradhatunk remény nélkül.

757. oldal, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996

8 hozzászólás
tgorsy>!

Nálunk otthon [Magyarország] a tavasz csupa gyönyörűség. A hó lassankint olvad el. Minden szép csendesen történik, az ember alig veszi észre. Csak a marha vidám bölöngése és a magasban a pacsirtasereg hirdeti a kikeletet. Az egész olyan, mintha a természet kipihente volna magát, és most hosszú álma után a nap meleg sugárainál csendesen felnyitná szemét és mozogni kezdene. Felébredt, de nem szökik fel egyszerre; minek is siessen, van elég ideje, hogy dolgát őszig bevégezze. De itt [Svájc], aki tavaszt nem látott, annak fogalma sem lehet róla. Ma még tél. A meredek sziklákon kívül, hol a hó meg nem áll, egy talpalatnyi folt sem látszik a fehér takaróból, s holnap az egész hegyoldal sötéten áll. Minden oly rögtön történik, mintha a természet érzené, hogy elkésett és most sietni kell, hogy a búzát s gyümölcsöt megérlelhesse, még mielőtt a tél ismét visszajő. Nálunk a hólevet felszívja a föld, legrosszabb esetben betölti a laposokat, és a vetés ázik ki; de itt száz patakban omlik le a hegyoldalon. Meg sem fogható, honnan jő s merre megy ez a sok víz. Most csak egy kis eret látni, mely a havon átszivárog, nem vastagabb a karomnál; egy félóra múlva helyette ott már patak folyik, mely egy malmot elhajtana. Az ember azt sem tudja, mihez fogjon. Ha hamarjában töltést hányt, hogy a vizet egy oldalon elfogja, egyszerre a másikról még több jő, s nemcsak a vetést, hanem még a földjét is elviszi magával. Minden hegyen száz forrás ered, minden szikláról vízesések omlanak le, és az mind tarthatatlanul szalad s rohan a völgy felé, hogy a folyó, akármily magasra csinálják töltését, pár óra alatt kiárad s mindent elönt. És hozzá mily lárma mindenfelől. A szél, a víz s közbe-közbe a lavinák dörgése, mintha ágyúznának. Nem is lehet azt kikeletnek nevezni. Valóságos háború, melyben a tavasz a telet legyőzi, és ez, midőn visszavonul, mindent elpusztít.

41. oldal

rlb_32557241>!

[…] mit szépnek nevetsz a világon, mi érzékidet gyönyörrel tölti, lelkedet csudálatra ragadja – minden csak az idő által szebbített pusztulás nyomán áll, az egész világ egy nagy dicső rom, melyet az idő elboríta színével – s mindebben csak tentermészeted képét látod, mely szerént örömeid nem egyebek, mint virágborítékok, melyekkel a kor múlt fájdalmaidat s szíved sértéseit eltakarta.

19. oldal

kaporszakall>!

Mentül tovább élünk, annál inkább látjuk átal, hogy az ész, melyre oly büszkék vagyunk, az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem azért, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.

1442. gondolat

1 hozzászólás
kaporszakall>!

Nem nevetséges-e, hogy némely emberek vesztettnek vélik az időt, melyet kedveseiknek szentelének, s csak azon órákat hiszik haszonnal töltötteknek, melyekben úgynevezett nagy célokért fáradva, az örökké háládatlan sokaságnak éltek; mintha a pénz, melyet a nép között elszórunk, kamatozna, s nem az, melyet egyeseknek kölcsönözénk; mintha józanabbak volnánk, ha való boldogságunkat fenséges álmaknak feláldoztuk; mintha lemondva e magas ábrándozásokról, magunknak s kedveseinknek való örömöket szerezhetnénk.

408. gondolat

kaporszakall>!

Aki egészséges, kinek mindennapi kenyeréről aggódnia nem kell, s kit csak egy lény is szeret igazán e világon, az áldja a kegyes istenséget e jótéteményekért, s elégedjék meg helyzetével. Neki a szerencse a legegyszerűbb alakban jutott, de ennél többet senki nem élvez e földön. – Meglehet, hogy azok, kik az élet színdarabját páholyokból nézik, valamivel kényelmesebb helyet foglalnak el, de bizonyos, hogy sem nem látnak, sem nem élveznek többet.

1523. gondolat

vargarockzsolt>!

Míg az irodalmi pálya más országokban a jólét s vagyonosság ösvényeinek tekintetik, s azokat, kik rajta kitűntek, befolyáshoz s méltóságokhoz vezeti, addig a magyar írónak sorsa hasonló a bányászokéhoz, ki, midőn homloka izzadságával a mély aknák kincseit felhozza, mindenkit gazdagít, de maga örökre szegény marad.

Jól tudjuk, hogy ez nem a nemzet hibája, ha olvasóink száma kisebb, mint Francia- vagy Angolországban, s a polgári méltóságok kiosztása nálunk nem azoktól függ, kik az irodalom iránt érdekkel viseltetnek, hogy mindezt nem közönyösségünk okozta, de a baj nem azért nem csekélyebb;

A MAGYAR ÍRÓK HELYZETÉRŐL (1861)

kaporszakall>!

Jó anya után Istennek legnagyobb áldása az, ha jó emberek körében nevekedünk fel, mert az emberek iránti bizodalmunk, mely földi boldogságunknak első feltétele, egészen ettől függ.

1205. gondolat

Ibanez P>!

Az ember ezer vigasztaló okot talál mindenkinek, csak magának nem.

raczlilian>!

Az emberek többnyire nem azon harcban vesznek el, melyet külviszonyaikkal, hanem abban, melyet önmagukkal küzdenek…