!

Endrei Walter magyar

Walter Endrei

1921. szeptember 12. (Budapest) – 2000. november 27. (Budapest)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévEndrei Walter
Nemférfi

Könyvei 11

Endrei Walter: Sherlock Holmes furcsa esete a feltalálóval
Endrei Walter: A középkor technikai forradalma
Endrei Walter: Műszaki mendemondák
Endrei Walter – Zolnay László: Társasjáték és szórakozás a régi Európában
Endrei Walter: Patyolat és posztó
Walter Endrei: Old Chemical Symbols
Endrei Walter: Régi vegyjelek
Endrei Walter: A textilipari technikák termelékenységének története
Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században
Endrei Walter: A programozás eredete

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gyorsuló idő Magvető · 13 forintos könyvek Népszava

Szerkesztései 2

Endrei Walter (szerk.): Műszaki innovációk sorsa Magyarországon
Endrei Walter – Jeszenszky Sándor (szerk.): Több nemzet vallja magáénak

Fordításai 1

Hendrik Willem van Loon: Amerika regénye

Népszerű idézetek

Zizzer>!

Az antik időbeosztás a középkorban is érvényes törvénye szerint a nappali és éjszakai időszakot egyaránt 12-12 (kánoni) órára kellett osztani. Világos, hogy egyrészt északon és délen, másrészt télen és nyáron nagyon is eltérő volt egy-egy óra hossza. Egyiptomban 10-14 óra között ingadozik az év során a napszak hossza, egy óra tehát 50-70 percig tartott, Londonban 7 óra 45 perc és 16 óra 30 perc között változott a nappal, vagyis télen 39, nyáron 83 percig tartott egy óra. Ilyen körülmények között egységes időmérésről, de munkaszervezésről sem lehetett szó. Az új órák az új korszak egyenletes időfolyását mérték, amiről az álmélkodó kortárs 1335-ben így emlékezik meg: „Csodálatos óramű…mely éjjel-nappal méri a 24 órát. Éjjel egykor egyszer, kettőkor kétszer üt…ami nagyon hasznos minden rendű embernek.” 1345 óta az órákat 60 percre és ezeket 60 másodpercre osztják. Megkezdődött a modern időmérés. Talán igaza van Mumfordnak: „Az óra és nem a gőzgép az ipari forradalom kulcsgépe.”

48-49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1335 · Egyiptom · London
8 hozzászólás
Zizzer>!

Arab kísérleti tapasztalatokból indul ki, de hellenista hagyományokra, az alexandriai iskola tanaira megy vissza a lassan kibontakozó alkimista kutatás Európában. Első eredménye a borszesz lepárlása volt (1100 körül), ez orvosságként terjedt el a Fekete Halál idején, és a pálinka azóta is szerves része lett az európai civilizációnak. Az arabok által átvett kémiai apparatúra gyorsan terjedt el, és ha az aranykészítés nem sikerült is vele, egy sor érdekes melléktermék keletkezett, mint a salétromsav (XI. sz), feltalálták a tükör foncsorozását (XII. sz.) és nem utolsósorban a puskaport.

52-53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pálinka · puskapor · salétromsav · tükör
5 hozzászólás
Zizzer>!

A robbanóelegy alapelemei mind Bizáncban, mind Kínában ismeretesek voltak; itt görögtűzként eredményesen alkalmazták arab és nomád behatolók ellen, ott bombaként a mongol támadások ellen védekezve. De az arabok is továbbfejlesztették e fegyvereket., 1280-95 tájt egy szíriai mérnök rakétára tesz javaslatot. Az a gondolat azonban, hogy csövekből szilárd lövedéket zúdítsanak az ellenségre, önálló nyugat-európai fejleménynek tűnik.
A puskapor receptúrája Roger Bacon egy 1242-re tehető kéziratából kihámozható, az ágyúzás első technikai leírását az 1326. évben írott Holkham Codex tartalmazza. Ebben még nyíl kilövését javasolja a szerző, vasgolyókkal először Lucca ostrománál (1341) és a crécyi csatában (1346) tüzeltek.
A puskapor békés alkalmazásának eszméje – pl. bányászatban – ekkor még fel sem merült.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1242 · 1326 · 1341 · 1346 · arabok · Bizánc · Kína · puskapor
4 hozzászólás
Zizzer>!

A bányászat eszközeiről igen keveset tudunk, de a kitermelt mennyiségekből mind a kő, mind az ércbányák berendezéseinek gyors ütemű fejlődésére kell következtetnünk. Amikor I. Edward angol király megalapította a Vale Royal-i cisztercita apátságot, három év alatt (1278-81) 35 448 fuvar követ (átlagosan 1 t) szállítottak az építkezéshez, vagyis csaknem negyedóránként kellett egy-egy kocsinak indulnia. Köztudomású, hogy Párizs alatt terjeszkedik Észak-Franciaország legnagyobb kőbányája: 300 km hosszúságban, 600 hektár területen, olykor három szinten egymás felett húzódnak a kivájt üregek, amelyekből a város és környéke számtalan épületének anyaga kikerült.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bányászat · Párizs
3 hozzászólás
Zizzer>!

Alig volt a mindennapi életnek területe, ahol a technikai forradalom hatása ne érződött volna. Az ember a XII. század óta szappant használt mosdáshoz, ugyanakkor kezdte gombbal rögzíteni ruhái nyílásait, az asztalán megjelenik a kés és a kanál után a XIII. században a villa is, jóllehet egyelőre csak tálalás céljára, kapuja zárában spirálrugó húzódik meg, leveleit papírra írja lúdtollal, és ha megöregszik, szemüveggel olvashat 1285 óta.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gomb · kanál · kés · papír · szappan · szemüveg · villa · XIII. század
2 hozzászólás
Zizzer>!

Aligha tévedünk tehát, hogy az új erőgépek [pl. vízimalom] legalább 10 millió ember nehéz testi munkáját látták el. Ezzel nemcsak hogy végleg eltűnnek a rabszolgák, de az agrárforradalom által lehetségesség vált megjavult élelmezéssel kölcsönhatásban olyan népesedési robbanás következik be, mely némileg hasonlít a fejlődő országokban jelenleg tapasztaltakhoz.
Ennek hatására keletkeznek azok az új szerzetesrendek, a karthauziak (1084) és főleg a ciszterciták (1098), melyek lakatlan mocsarakat, erdőségeket kapnak adományul, kiterjesztik a lakható területeket, és a mezőgazdaság mellett tudatos iparosítást folytatnak. Vonzerejük rendkívül nagy, laikus barátokat toboroznak, akik elsősorban olcsó munkaerő szerepét töltik be. A ciszterciták a XIV. századig 1800 kolostort alapítanak.

32-33. oldal

3 hozzászólás
Zizzer>!

Több vitatható értékű forrás után Angliában 1170-85 és Németországban 1190 előtt valószínűsíthető a szélmalom használata. Előzőben bérleti szerződések maradtak fenn, utóbbi azzal válik bizonyítottá, hogy a III. keresztes hadjárat szemtanúja leírja, miként építették fel a német katonák az első szélmalmot Szíriában. A szélmalom hihetetlenül gyors terjedését támasztja alá III. Cölesztin pápa 1191-98 közötti elhatározása, hogy megadóztatja a tulajdonosokat. Különösen gyors vízfolyásokat nélkülöző Németalföldön szaporodtak el, a XII. században már 120 szélmalom vitorlái forogtak egyedül Ypern határában. Hollandiában a gátak által visszahódított, a tenger szintje alatti területek víztelenítésében életfontosságú szerep jutott ezeknek az erőgépeknek. Hét század múltán, 1836-ban Marx 12 000 szélmalomról tudósít Hollandiában, összes teljesítményüket 6000 LE-re teszi; a XIII. század végén már több százra tehető a számuk, és nélkülük a Leiden és Alkmar közötti tengerfenék kiszárítása elképzelhetetlen lett volna.
Jelentőségük télen mutatkozott meg: ahol befagytak a patakok és a folyók, az őrlés szünetelt a vízimalmokban; a szélmalom csak a széljárástól függött, és az Észak-Európában ritkán hagyta cserben a molnárokat.

36-37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Leiden · szélmalom · XII. század · Ypern / Ypres
Zizzer>!

Az energiaátvitel egy speciális esete is említést érdemel itt: a hajók kormányzásában bekövetkezett változás. Az antik hajó hajtóprincípiuma az evezés volt, a vitorla csak kisegítő szerepet vitt. Ennek egyik oka az olcsó rabszolga.munkaerő, a másik az oldalkormánylapát, mely nem nyújtott kellő biztonságot a kívánt irány tartására; ezért szél ellen csak lebocsátott vitorlával tudott haladni a hajó. Ez megváltozott, amikor a XIII. század első felében feltalálták a hajó farában függőleges tengelyre erősített kormánylapátot. E célból a hajóteknőhöz külön nyúlványt szerkesztettek, a lapát a hajó szerves részét képezve a vízvonal alatt – tehát a hullámok hatásától függetlenül – irányította azt. Ez lehetővé tette nagy és összetett vitorlarendszer alkalmazását, a hajótestet mélyen járóvá, nagy befogadóképességűvé kezdték építeni, és kimerészkedtek vele a nyílt tengerre. Hamarosan szél ellen manőverező, gyors járatú, evező nélküli hajók lepték el a tengereket, először a Hanza-városok koggja (XIII.sz.), majd a portugál karavella (XV.sz).

41. oldal

2 hozzászólás
Zizzer>!

Petrarca és más jeles humanisták barátja, Jacopo és fia, Giovanni de' Dondi nevéhez fűződik a kor leghíresebb óraműve. A Padovában 1344-ben felállított műszer az idő múlását teljes terjedelmében mutatta, tehát naptár is volt, amely a mozgó ünnepeket is jelezte. Az ifjabb Dondi 130 000 szavas, sok ábrával ellátott leírást hagyott hátra, úgyhogy a közelmúltban pontos és működő másolat készült róla. Petrarca a csillagászok fejedelmének nevezi Giovanni de' Dondit „akit Del Orologióként tartanak számon, mert a csodálatos planetáriumot a tudatlanok órának vélik”.
Egykorú vele a strassbourgi sokalakos harangjátékkal ellátott óra (1352), amelyen a háromkirályok hajladoznak, kakas kukorékolt, és az érvágásra alkalmas időpontokat is jelezte egy mutató. 1350-70 között keletkezett a nürnbergi, firenzei, bolognai, ferrarai és párizsi, 1382-ben a dijoni, a XV. század elején a lübecki, 1386-ban a ma is (átépítve) működő salisburyi óra.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1344 · Padova · Petrarca
1 hozzászólás