Emrah Safa Gürkan

A legalsó szinttől a legfelsőig valamennyi oszmán vezető fönntartott egy háztartást; az igazgatási és katonai feladataik ellátásában a háztartásukhoz tartozó írnokok, kémek, tolmácsok és katonák hada volt a segítségükre. Bár e személyek egy részét a központi kincstárból fizették, azért szép számmal akadtak, akiket a pasák saját zsebből voltak kénytelenek eltartani. Ugyanakkor a különböző kenőpénzek, ajándékok és jutalékok jóvoltából a pasák markát ütő pénz mennyisége a hivatalos jövedelmük többszörösét tette ki.

E jövedelmek egyébként nem annyira fizetésként szolgáltak, mint inkább egyfajta költségvetési forrást jelentettek az oszmán vezetők számára, amiből az előírt közigazgatási és katonai feladataikat fedezték, illetőleg a nagyúri háztartásokat fenntartották. Éppen ezért kialakult az a szokás, hogy a pasák felmentése vagy halála esetén elkobozták a vagyonukat; mi sem volt természetesebb, mint hogy az állam szempontjából már semmilyen szereppel nem bíró méltóságok pénzügyi forrásait elveszik, és újból a központi állam által folyósított évjáradékként osztják szét.

IV. A 16. századi oszmán hírszerzés intézményi felépítése / Egy patrimoniális birodalom