!

Émile Gaboriau francia

1835. november 9. (Saujon) – 1873. szeptember 28. (Párizs)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 23

Émile Gaboriau: Nyakán a hurok
Émile Gaboriau: A Lerouge-ügy
Émile Gaboriau: A 113. számú ügyirat
Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett
Émile Gaboriau: A 113-as percsomó
Émile Gaboriau: Egy asszony miatt
Émile Gaboriau: A mester-detektiv I-II.
Émile Gaboriau: The Lerouge Case
Émile Gaboriau: A bűn forgatagában
Émile Gaboriau: A Lerouge-eset

Kapcsolódó sorozatok: Lecoq · A bukfenc · Más pénzén · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Fekete Könyvek Európa


Népszerű idézetek

anesz P>!

Az egész háznép az utolsó kuktáig állandóan a palota rendszabályainak első cikkelyére gondolt: a cselédség nem azért van, hogy a parancsokat végrehajtsa, hanem azért, hogy megkímélje urát a parancsosztogatás fáradságától.

169. oldal

anesz P>!

Azok közé az edzett jellemű emberek közé tartozott, akiknek rugóik meghajlanak, de nem törnek el.

72. oldal

SteelCurtain >!

– Doktor! Ördög és pokol! Maga megnyúz engem!
– Van kloroformom – mondta hidegen az orvos.
– Nem kell!
– Akkor viszont nyugodjon bele, hogy fáj…

Adriaticum>!

Elmondhatjuk, hogy a gróf egy bizonyos társadalmi réteg hízelgő portréja, az őrgrófné pedig a karikatúrája volt.

164

Adriaticum>!

A gróf maga volt a követelődzés, mindig kész ilyesmit mondani: „Majdnem várom kellett”…

168

Adriaticum>!

… a cselédség nem azért van, hogy a parancsokat végrehajtsa, hanem azért, hogy megkímélje urát a parancsosztogatás fáradságától.

169

SteelCurtain >!

Az oda vezető szép utat fogadók és kocsmák szegélyezik, melyek piaci napokon tele vannak parasztokkal, akik pohárral a kezükben jóhiszeműségüket hangoztatják, és igyekeznek képességeik szerint egymás szemét is kilopni.

Fisu >!

18.. febr. 22-én, vasárnap este 11 óra felé egy rendőrcsoport ment el a régi olasz sorompó mellett. Az őrjáratnak az volt a feladata, hogy felkutassa azt a nagykiterjedésű negyedet, ami a fontainebleaui úttól, a Szajnától, egészen az erődítményekig terjed.
A sok, még beépítetlen telek éjfél után azoknak a nyomorultaknak lett birodalmává és gyülekező helyévé, akiknek nem volt munkájuk és kenyerük s akik nem mernek elmenni a legnyomorúságosabb garni-szállóba sem, mert ott is van valamelyes bejelentési kötelezettség, minek alapján a nyomukra juthat a rendőrség.
Ha a szerencse kedvezett nekik, jó lakomát csaptak a lopott élelmiszerekből s amikor elálmosodtak, a gyárak düledező fészerei alatt, vagy valamelyik elhagyott házban húzták meg magukat.
A rendőrség mindent elkövetett, hogy kitelepítse ezeket a veszedelmes vendégeket, de a legerélyesebb rendszabályok is hiábavalóknak bizonyultak. Figyelték, gyötörték, kergették a szerencsétleneket, mindig fenyegette őket a razzia veszedelme, de mégis vissza-visszajöttek makacs következetességgel, mintha valami titokzatos vonzóerő hozta volna őket ide. Annyira, hogy valóságos óriási egérfogó volt ez, ahol a rendőrség kelepcébe csalta zsákmányát.

Fisu >!

A mult század hatvanas és hetvenes éveinek egyik legnépszerűbb regényírója ez a kitűnő francia elbeszélő, ami nagy szó, mert a francia regény mesterei ugyancsak megnehezítik társaiknak az előre jutást az olvasók szeretetében. Aki itt számottevő akar lenni, annak sokat kell tudnia.
Emile Gaboriau értette a módját, hogy hamarosan meghódítsa magának az olvasók százezreit.

Fisu >!

1862 március 6-án, néhány nappal húshagyókedd után öt asszony jött La Jonchéreből a bougivali rendőrségre és a rendőrtiszttel akartak beszólni. Elmondták, hogy két nap óta senki se látta szomszédasszonyukat, özvegy Larouge-nét, aki egyes-egyedül lakott egy félreeső házban. Már több izben hiába dörömböztek az ajtaján. Ajtók és ablakok szorosan be vannak zárva és lehetetlen egyetlen pillantást vetni a szoba belsejébe. Özvegy Lerouge-nét valami baleset érhette, hát töresse fel a rendőrség az ajtaját és nézze meg, mi történt odabent.
A rendőrtiszt egy csendőr őrmesterrel, két csendőrrel és egy lakatossal az asszonyok vezetése alatt azonnal elindult La Jonchére felé, mely Malmaison és Bougival közt egy fensikon fekszik, husz percnyire attól az országúttól, mely Parisból Saint Germainbe visz.
Egy kevéssé ápolt kert közepén állott egy házacska, melyben földszinten csak két helyiség s fölötte egy magtár volt. A kert alacsony, helyenként beomlott kőfallal volt bekerítve. A farácsos kapu alig volt bereteszelve.