Émile Ajar

Én mondom, az a kis taknyos nem erre a világra való volt, négyéves is elmúlt már, és még mindig boldog volt.

23. oldal (Európa, 1980)

Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.

7. oldal (Európa, 1980)

Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.

188. oldal, 226. oldal (Ulpius, 2011)

Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.

25. oldal (Kriterion), 41. oldal (Ulpius-ház, 2011)

– Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
– Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam.

9. oldal

Nem fogom megjátszani magam az élet kedvéért, szarok rá, sose láttuk egymást.

88. oldal (Európa, 1980)

Szerintem nagyon fiatalon bele kell kezdeni az életbe, mert később elveszti az értékét, és senki vissza nem adja.

73. oldal

Csak a Rosa mama etetésére legalább napi tizenöt frank kellett, különben kínzás lett volna, még ha fogyasztja is az ember. Emlékszem, ezt nagyon őszintén megmondtam neki, le kell fogyni, hogy kevesebbet egyen, de ez keserves dolog egy öregasszonynak, akinek senkije sincs a világon. Őneki többre van szüksége magából, mint másoknak. Ha az embernek senkije sincs, aki szeresse, akkor hájjá változik.

71. oldal (Európa, 1980)

Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!

80. oldal

     – Tudod, Jeannot nyuszi, régen Franciaországban még tudták, hol az arany középút.
     – Na és hol van? A földrajz sosem volt erősségem.
     – Arany középút. Egyenlő távolság a leszarom meg a beledöglök közt. Nem csukom magamra az ajtót, de nem is engedek be mindenkit. Nem hagyom, hogy a szívem megkérgesedjen, de nem is emésztem halálra magam. Nehéz megtalálni a középutat.

279. oldal