!

Elsa Morante olasz

1912. augusztus 18. (Róma) – 1985. november 25. (Róma)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévMorante, Elsa
Nem

Képek 1

Könyvei 13

Elsa Morante: A történelem
Elsa Morante: Katerina csodálatos kalandjai
Elsa Morante: Arturo szigete
Elsa Morante: La Storia
Elsa Morante: Lo scialle andaluso
Elsa Morante: Aracoeli
Elsa Morante: L'isola di Arturo
Elsa Morante: Menzogna e sortilegio
Elsa Morante: La historia
Elsa Morante: Mentira y sortilegio

Kapcsolódó kiadói sorozatok: 5 világrész könyvei Európa

Antológiák 3

Lator László (szerk.): Mai olasz elbeszélők
Mark Mitchell (szerk.): The Penguin Book of International Gay Writing
Ella Carr (szerk.): Stories of Southern Italy

Népszerű idézetek

janetonic>!

Pulyából nem lesz gyehenna lélek. Az ördögöket szaporítani csakis meglett emberekkel lehet.

133. oldal

nuskod>!

Így hát az élet rejtelem maradt. És a legelső rejtély még mindig én magam vagyok magamnak!

nuskod>!

Ekkor szinte testvéri szánalom fogott el önmagam iránt. Felírtam a nevemet a homokba: ARTURO GERACE, hozzátéve: EGYEDÜL VAN; és utána: MINDIG EGYEDÜL.

Papusz>!

Az emberiség természeténél fogva arra törekszik, hogy megmagyarázza magának a világot, amelybe beleszületett. Ez különbözteti meg a többi fajtól. Mindenki, még a legnehezebb felfogású, legalantasabb pária is már gyermekkorában kiagyalja a maga világmagyarázatát. És ehhez alkalmazkodva él. Enélkül megtébolyodna.

1946, [4]

Papusz>!

Te túlságosan bájos gyerek vagy ahhoz képest, hogy milyen a világ, nem vagy e világra való; a boldogság nem e világra való, ahogy mondani szokás.

1947, [4]

1 hozzászólás
janetonic>!

A ház nem esik túl messze egy szinte városias terecskétől (amely egyebek közt egy márvány emlékművel is ékeskedik) s a település összezsúfolt épületeitől. De emlékezetemben elszigetelt hellyé lett, hatalmas teret tágít köréje a magány. Gonoszul igéző és csodálatos, amint ott áll, mint egy aranypók, amely az egész szigetet beszőtte szivárványos hálójával.

15. oldal

janetonic>!

Lázadás kísértette elmémet az élet megmásíthatatlan törvénye ellen, amely arra ítél, hogy nappalok és éjek határtalan Szibériáján keljek át, amíg szabadulok keservemtől: hogy kisfiú vagyok.

47. oldal

janetonic>!

Ez a szó: ismerlek, természetesen jött az ajkamra. S amint kimondtam, meglepetve állapítottam meg, hogy bármily furcsa is, de igaz: a többi ember (apám pedig mindenek fölött) mindig titokzatos maradt számomra, ezt azonban, akivel ma találkoztam először, mintha már ismertem volna emlékezetből.

112. oldal

Papusz>!

A vigasz, amit a vegyi anyagok nyújtanak, olyan, mint a kis szállodákban használt folyosói lámpa: úgy állítják be, hogy csak addig égjen, amíg a vendég a földszintről feljut az első emeletre. De néha megtörténik, hogy a lámpa hammarabb elalszik, s akkor az ember kábán botorkálhat a sötétben.

1947, [4]

mzuzzo>!

Némely vonzalmunk, amelyről azt képzeljük, hogy nagyszerű, valósággal emberfeletti, a valóságban gyakran fakó; s csak létünk valamely – meglehet kegyetlen – keserűsége kelti, mint a só, vele mélyen elkeveredve, titokzatos ízét!

346. oldal