!

Elizabeth Strout amerikai

1956. január 6. (Portland, Maine állam) –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 2 film

KatalógusnévStrout, Elizabeth
Nem
Honlapelizabethstrout.com

Képek 8

Könyvei 20

Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton
Elizabeth Strout: Kisvárosi életek
Elizabeth Strout: Amy és Isabelle
Elizabeth Strout: A Burgess fiúk
Elizabeth Strout: Bármi megtörténhet
Elizabeth Strout: Maradj velem
Elizabeth Strout: Olive Kitteridge
Elizabeth Strout: My name is Lucy Barton
Elizabeth Strout: Olive, Again
Elizabeth Strout: Oh William!

Kapcsolódó sorozatok: Amgash · Olive Kitteridge · Olive Kitteridge angol · Amgash angol · Olive Kitteridge olasz · Olive Kitteridge katalán · Amgash román · Olive Kitteridge német · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Geopen 20 Geopen

Szerkesztései 1

Elizabeth Strout (szerk.): The Best American Short Stories 2013

Kiemelt alkotóértékelések

t_ildiko P>!

Elizabeth Strout

Nem ismerek még egy olyan szerzőt, aki annyira empatikus lenne, mint Elizabeth Strout, és olyan szeretettel és megértéssel fordulna a szereplői felé, mint ő. Érti, tisztán, egyszerűen és őszintén látja az emberi lélek működését. Szuggesztív és sallangmentes stílusa üde színfolt a kortárs irodalomban.

Könyvei semmiségekről, csupa hétköznapi apróságokról szólnak, mégis nagyon különlegesek. Fogalmam sincs, mi a recept, de működik. Elizabeth Strout nem tud hibázni, odaragasztja az olvasót a könyvhöz, aki azon kapja magát, hogy szépen csendben belepusztul ezekbe a semmiségekbe. Ez titok, mágia, nem egy közös, hozzáférhető tudás, egy különleges szerző sajátja.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Tehát az élet megy tovább, gondoltam.
(Ma meg azt gondolom: Egy darabig megy tovább, aztán nem.)

66. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Lehet, hogy a kor és az élettapasztalat eltompítja az embert?

132. oldal

Trixi_Adzoa P>!

– Anya, amikor regényt írsz, újraírhatod, de amikor húsz évig együtt élsz valakivel, az maga a regény, és azt a regényt nem írhatod meg még egyszer másvalakivel!

145. oldal (Geopen, 2017)

forrás>!

Az emberek akkor és ott többnyire nincsenek eléggé tudatában annak, hogy most élik az életüket.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olive Kitteridge
2 hozzászólás
Chöpp >!

A világ örökösen ítélkezik – valahogy el kell érnünk, hogy ne érezzük alábbvalónak magunkat másoknál.

63. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Ugyan mire mentek a feministák, gondolta, ha a nőknek még mindig kétszer annyit kell sorban állniuk a mosdóban, mint a férfiaknak?

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: feminista · nők
Kuszma>!

– A művészek mások, mint a többi ember.
– Nem. Nem mások. – Égett az arcom. Én mindig is más voltam, nem akartam még másabb lenni!

35. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Linda ötvenöt éves volt. A magasított parafa talpú szandálban még magasabbnak tűnt. A szandál elárulta Lindának, hogy Yvonne minden valószínűség szerint nem túl jómódú családban nőtt fel. A lábbeli mindig elárulja az embert.

61. oldal

Chöpp >!

Házassága első évében anyám a helyi könyvtárban dolgozott, és állítólag – a bátyám mondta később – nagyon szerette a könyveket. De aztán a könyvtárban közölték vele, hogy megváltoztak a szabályok, és csak olyan dolgozót foglalkoztathatnak, akinek megvan a szükséges képzettsége. Anyám ezt sosem hitte el. Abbahagyta az olvasást, és hosszú évek teltek el,míg rászánta magát, hogy elmenjen egy másik könyvtárba, egy másik városba, és újra könyveket hozzon haza. Ezt azért említem, mert érdemes megvizsgálni a kérdést, hogyan tanulják meg a gyerekek, mi is a világ, és miként kell viselkedni benne.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
1 hozzászólás
apple_pie>!

Valószínű, hogy a többségünk így evickél át az életen, félig tudatosan, félig nem, és időnként olyan emlékek törnek rá, amelyek egyszerűen nem lehetnek igazak. De amikor más embereket látok magabiztosan sétálni a járdán, úgy, mintha hírből sem ismernék a rémületet, rá kell jönnöm: nem tudom, hogy érzik magukat mások. Az élet nagy része spekuláció.

15. oldal