!

Elizabeth Barrett Browning brit

1806. március 6. (Kelloe, Durham, Anglia) – 1861. június 29. (Firenze, Olaszország)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Teljes névElizabeth Barrett Moulton-Barrett
Nem

Képek 1

Könyvei 5

Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek
Elizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek / Sonnets from the Portuguese
Elizabeth Barrett Browning: Sonnets from the Portuguese
Elizabeth Barrett-Browning: Selected Poems
Elizabeth Barrett Browning: Aurora Leigh

Antológiák 12

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Török Sophie – Kótzián Katalin (szerk.): Költőnők antológiája
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Paul Driver (szerk.): Victorian Poetry

Róla szóló könyvek 4

Kertész Erzsébet: Elizabeth
Virginia Woolf: Flush
Virginia Woolf: Flush (angol)
Tess Cosslett (szerk.): Victorian Women Poets

Népszerű idézetek

Papírtigris>!

Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire
csak hatolni bír föl s le s szerteszét
a lelkem, mikor kiröppen a lét
és az eszmény végső egeibe.
Szeretlek a köznap szükséglete
fokáig; s ha nap süt, s ha gyertya ég;
nyíltan, ahogy férfi küzd a jogért;
tisztán; ahogy a hiúak sose.
Szeretlek, oly szenvedéllyel, ahogy
kínom lángolt, rég, s lánykori imám:
vesztett szentjeim szerelme lobog
benne, – könnyem ez, s mosolyom, s talán
egész életem! – s isten adja; hogy
még nagyobb legyen a halál után.

43. szonett (Szabó Lőrinc fordítása)

1 hozzászólás
cinnamon>!

Ha már szeretsz, csak a szerelemért
szeress, és semmi másért. És ne mondd:
"Mosolyát… szemét szeretem… s ha zsong
szelíd szava… s mozgékony kellemét
derülten érzem, bár a nap borong." –
Mindez mulandó – vagy fakulva kong
füledbe majd. – S te, Kedves, ne reméld,
hogy mindig egy a vágy. És szánva se
szeress, könnyeim szárogatva csak –
elfelejt sírni, ki soká a te
enyhedben élt – s így vágyad elapad!
A szerelemért szeress: sohase
hűlsz úgy ki, vágyad örök foglya vagy.

14. szonett

7 hozzászólás
krlany IP>!

Ha érted mindent elhagyok, leszel
cserébe mindenem? Meghitt szavak,
áldások, csókok rám is hullanak
családi körben? S nem rémülök el,
ha szemem új falakra vetve fel,
otthonom helyett új otthon fogad?
s emlékemben te állsz oda magad
holt, szelíd szemek helyére? Felelj!
Nagy próba vágyakat igázni, ládd,
de bút igázni nagyobb feladat:
mert minden búban benne van a vágy.
És búm, jaj, elriasztja vágyadat.
Mégis: szeress – Jó? Szíved tágra tárd,
s öleld be ázott galambszárnyamat.

35. szonett, Kardos László fordítása

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
sztimi53>!

Szerelmesem, ha arra gondolok,
Hogy itt voltál e földön már tavaly,
Én meg csak ültem egymagamba , jaj,
A hómezőn, s nem láttam lábnyomod,
S a csönd hangoddal nem harangozott
S láncom szemeit számláltam s : vihar
Se tépi ezt le – mondtam – , s hol a kar,
Erős karod?… – S most dúsan kortyolok
Létem csoda-kelyhéből! Furcsa , ládd:
Tett s szó nyomán nem látta éj, se nap
Izgalmad bennem – s a fehér virág
– A tiéd! – nem súgta , hogy te, te vagy
Közel. Ateisták ily ostobák.
Kik csak ha látnák, hinnék az Urat.

20. szonett, Kardos László fordítása

tgorsy>!

Rád gondolok! – Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért – a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: – látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –
nem gondolok Rád – itt vagyok veled.

Kardos László fordítása

29. szonett

Batus>!

Csak szeretlek! De ne törődj vele.

9. szonett, utolsó sor (Kardos László fordítása)

cinnamon>!

Theokritosra gondoltam, s az Ének,
Ős-édes évek dala fájt fel újra,
Dús éveké, melyeknek mézes ujja
Osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, –
S így ringva habján antik ütemének,
Könnyemen át egy látomás borúja,
Múlt életem édesbús koszorúja,
A lassú léptű, szép, szomorú évek
Dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
Mögöttem egy misztikus Idegen
S hajamnál fogva hátra ránt-cibál:
„Szólj, ki vagyok?” – s én halkan felelem
Zord zengésű szavára: „A Halál.”
S ezüst hang cseng rá: „Nem. A Szerelem.”
(Kardos László fordítása)

1. szonett

krlany IP>!

Megesküdtél: szeretsz – s fölkelt a nap,
S a holdat lestem, széjjelbontja-e,
Mit oly rohanvást szőtt a vágy keze,
Hogy félve kérdtem: állandó marad?
Gyorsan gyúló szív gyorsan is lohad,
Ezt gondoltam, s hogy miért is kellene
Szívednek szívem, ez a tört zene,
E rozzant brácsa, melyet fölragad,
Egy nagy dalos s majd haraggal tele,
Hogy hamis hang zavarta odacsap…..
Nem magamat sértettem így – a Te
Erőidet, hisz mester-ujj alatt
Rossz húrnak is zeng bűvös kelleme –
Csak mozdul és már kincset ont a nagy.

32. szonett, Kardos László fordítása

Kapcsolódó szócikkek: brácsa
Chöpp >!

Nem. Néma nőiségem győzze meg
A lelkedet, hogy húz e vágy feléd –
Nem nyert el engem széptevő sereg,
S szétszaggatom életem köntösét
Szótlan, merészen: ne fertőzze meg
Szíved e szív, e fájó és sötét.

13. szonett, részlet