Elisabeth Forest magyar

– Rendben – jutott végül elhatározásra. – Redway, te mész a lóval. Mi ketten hazasétálunk.
– Remek – morogta az orra alatt a herceg. – A tiéd a lány, az enyém a ló. Az életem egyetlen mondatban összefoglalva.

293. oldal

Amelia nem szerette a pletykát. Úgy gondolta, a szóbeszéd olyan fegyver, amely veszélyesebb a pisztolynál. Könnyedén tönkretehet bárkit, sőt, közvetetten akár ölni is képes.

…csapdába esett. Egyik oldalon a cserepes növény és a két Mrs. Devenport,
másik oldalon a fal. Mindössze egy picike nyílás maradt a virág alsó ágai alatt, ahol talán kiférhetett. Ehhez viszont szinte hétrét kellett görnyednie, és rák módjára kihátrálnia fedezékéből. A terjedelmes szoknyarésszel büszkélkedő báli ruha ugyan megnehezítette ezt a mutatványt, de Amelia mégis átküzdötte magát az akadályon. Már majdnem kiszabadult, mikor tomporával nekiütközött valami szilárdnak. Rémülten egyenesedett fel és pördült meg a sarkán. A hirtelen mozdulattól kis híján elveszítette az egyensúlyát, csupán az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia abban a valamiben, aminek nekitolatott, és ami gyanús módon hasonlított egy fekete estélyi öltözékbe bújtatott emberi alakhoz.
– Te meg mit csinálsz itt?
Az ismerős hang hallatán Amelián végigszáguldott a megkönnyebbülés.
– Hála az égnek, hogy csak te vagy az, Tony.
– Csak? – vonta fel sötét szemöldökét gúnyosan Lord Anthony Saint-Germain, mire a lány elpirult.

12. oldal, 1. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

Harry persze időnként tapintatlanul és meggondolatlanul elkotyogta, hogy barátját sem hagyják hidegen a közelebbi kapcsolatra is hajlandó hölgyek bájai. Amelia többször hallotta meg véletlenül, mikor a testvére és barátai hódításaikat ecsetelték egymás között. Természetesen Harry ki sem nyitotta volna a száját, ha tudja, hogy a húga is fültanúja pikáns történeteinek. Mivel azonban erre még álmában sem gondolt volna, arcpirító részletességgel ecsetelte ezeket a kalandokat, a döbbent Amelia
legnagyobb zavarára, amely zavar azonban nem akadályozta meg a kisasszonyt az újra és újra ismétlődő, természetesen minden egyes alkalommal akaratlan és óhatatlan hallgatózásban.

30. oldal, 3. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

Felállt, és bizonytalan léptekkel az ablakhoz indult. Hallotta, amint a hercegnő aggodalmasan a nevén szólítja, de képtelen volt válaszolni. Úgy érezte, megfullad, a frissítő, megnyugtató mély levegő utáni vágy mindennél erősebb volt benne.
Csak halványan érzékelte, hogy a szalon ajtaja kinyílt, és valaki belépett rajta. Fejében Alexandreia szavai visszhangoztak: „A szolgálatokkal, melyeket a hazájuknak tett…” Miféle szolgálatokat tett Harry a hazának?
Erős karok ölelték át a derekát, szilárdan tartották. Hálásan dőlt a kemény mellkasnak.
– Mi történt? – ismerte fel Lord Saint-Germain mély hangját.
– Nem tudom – felelte Alexandreia nyilvánvalóan ismét a sírás határán. – Mi csak beszélgettünk. Egész eddig tökéletesen jól érezte magát. Talán el fog ájulni?
Istenem add, hogy ne kezdje ismét az egereket itatni – fohászkodott magában Amelia. Hangosan azonban csak ennyit mondott:
– Jól vagyok. Még soha életemben nem ájultam el, ezután sem áll szándékomban. A mama szerint erős vagyok, mint egy bányaló.

38. oldal, 3. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

Mottó:

Rád gondolok! – Úgy indázlak körül
Rád gondolok! – Úgy indázlak körül
Gondolattal, mint vadszőlő a fát:
Nagy levelek, s a szem semmit se lát
A zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
Gondolatért – a szebb valót magát
Kívánom: téged! Jössz-e, jössz-e hát
Hozzám, de tüstént? Mezítelenül
Álljon derekad, s minden ágadat
Zúgasd, erős fa, s lombos köteled
Szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
Örömben: – látlak, hallak s új leget
Kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –
Nem gondolok Rád – itt vagyok Veled.

Elizabeth Barrett-Browning
(a Portugál szonettek-ből)

– Nem tudtál volna csak nyugton maradni? – kérdezte enyhe szemrehányással és némi elégedett büszkeséggel a hangjában. – Várhattál volna, míg ideérek és megmentelek. Így elvetted tőlem a lehetőséget, hogy én legyek a fényes páncélú lovag, aki kimenti a hercegkisasszonyt a gonosz sárkány fogságából. Vagy nem hitted, hogy eljövök érted?
– Tudtam, hogy jössz – suttogta Amelia, miután a férfi végre elvette kezét a szájáról. – Csak nem akartam addig sem a sorsomra várni, mint egy birka, amit épp a vágóhídra visznek.
– Ezért inkább megkockáztattad még a nyaktörést is – morogta Tony. – A szívbaj kerülgetett, mikor megláttam, mire készülsz. Meg kell mondjam, hölgyem, nem semmi teljesítmény, amit véghez vittél. És ahogy egy szál alsóruhában másztál lefelé a ház oldalán… Látványnak sem volt utolsó.

149. oldal, 11. fejezet - Légy az enyém (Elisabeth Forest, 2014.)

Hallotta a mindenfelől felhangzó elragadtatott sóhajokat és az izgatott suttogást, ahogy tovább haladt a férfi felé. Úgy érezte, menten elájul idegességében, vagy legalábbis elhányja magát.

Épp olyan, mint az a vihar, ami odakint elkapott bennünket. Heves és pusztító.
Talán még több kárt is hagy maga után, mint a szél és a villámlás. De éppúgy nem tehet a természetéről, mint egy zivatar.

Csattanás és ordítás hangzott az emeletről, durván megtörve a kibontakozott varázst, megszakítva a csókot. Amelia kábán, rémülten nézett fel, szívverése kihagyott egy ütemet, és maga sem tudta, ellökje-e Anthonyt, minél messzebb kerülve tőle vagy inkább belekapaszkodjon, védelmet remélve.
A lépcső tetején Harry állt. Bár az arca a félhomályban nem látszott tisztán, a lány megesküdött volna rá, hogy bátyja szeme vérben forog, orrlyukából pedig lángcsóvák törnek elő.

71. oldal, 5. fejezet - Légy az enyém ( Elisabeth Forest, 2014.)