!

Elio Vittorini olasz

1908. július 23. (Siracusa, Olaszország) – 1966. február 12. (Milánó, Olaszország)

NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Elio_Vittorini

Könyvei 5

Elio Vittorini: Szicíliai beszélgetés
Elio Vittorini: A vörös szegfű
Elio Vittorini: Conversazione in Sicilia
Elio Vittorini: Emberek és farkasok
Elio Vittorini: Milánói rapszódia

Antológiák 2

Lator László (szerk.): Az este hangjai
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1974

Népszerű idézetek

>!
kaporszakall

– És mi néztük? – kérdeztem.
Erre anyám: – Persze… Nem küldött el benneteket. De még kicsik voltatok, még csak te voltál meg és Felice, te két és fél éves voltál, Felice egyéves vagy valamivel több, az újszülött a harmadik gyerekem volt… Láttam, hogy már egészen kint van a feje…
– És mi néztük? – kérdeztem.
Erre anyám: – Persze! A kicsi is nézelődött, egészen kint volt a feje,a szemét nyitva tartotta, én ráordítottam apádra, hogy jöjjön oda, és húzza ki. De tudod, mit csinált? Égre emelte a karját, és fohászkodni kezdett az Istenhez, mint amikor valamelyik tragédiában szavalt…
– Ó! – mondtam.
Erre anyám: – Igen, azt csinálta… A kicsi meg csak nézett, az arca elkékült, szép kisfiú volt, nem akartam, hogy megfulladjon…
– Gondolom, akkor odaért már valaki – mondtam.
Erre anyám: – Dehogyis! Éjfél után két óra volt, senki se ért oda… Szörnyű düh fogott el, fölkaptam a vizesüveget az éjjeliszekrényről, és apád fejéhez vágtam…
– Eltaláltad? – kérdeztem.
Erre anyám: – Hogy az ördögbe ne találtam volna el, jól céloztam! Eltaláltam, és mindjárt rászánta magát a segítségre. Úgy segített, mintha nem is ő maga lett volna, hanem valaki más; épen, egészségesen húzta ki belőlem a gyereket, persze inkább én nyomtam, mint ő húzta, csupa vér és veríték volt az arca…

74. oldal

>!
Naphta

Szerencsés, aki gyerekkorában olvas. És kétszeresen szerencsés, ha rég múlt időkről, régi országokról olvas, történelemkönyveket, útleírásokat, és főként, ha az Ezeregyéjszakát olvassa. Az ember úgy tud visszaemlékezni arra, amit olvasott, mintha valamiképpen átélte volna; gyerekkorával együtt önmagában hordozza az emberek történetét és az egész világot; hétéves korban Perzsia, nyolcéves korban Ausztrália, kilencéves korban Kanada, tízéves korban Mexikó, hatéves korban, télen a bibliai zsidók, Bábel tornya és Dávid, valamelyik februárban vagy szeptemberben kalifák és szultánok, nyáron nagy hadjáratok Gusztáv Adolffal és a többi, keresztül-kasul Szicília-Európán, Terranovában, Siracusában, és közben minden éjszaka katonákat visz a vonat a nagy háborúba, amely valamennyi háborúval azonos.

131. oldal

>!
Cicu

A sárkányt Szicíliában repülősárkánynak hívják, és opálos, kék színével, geometrikus formáival szinte egy darab Kína vagy egy darab Perzsia a szicíliai égbolton. Miközben a sárkányt néztem, már nem tudtam föltenni magamnak azt a kérdést, hogy tulajdonképpen miért nem él mindhalálig az emberben a hétéves kisgyerek hite.

136. oldal

>!
Naphta

Porfirio megrázta hatalmas fejét, de azért ivott, mindnyájan ittak, én is ittam, a parázstartó mellett guggoló két fiatal paraszt a sóvár szemével ivott, a padon ülő férfiak beleénekeltek a csöpögő poharakba. -Fák és friss füge, fenyőfa tűlevelei- folytatta a köszörűs-, csillagok a tisztességes szívekben, mirha és tömjén, a mély tenger szirénjei; szabad lábak, szabad karok, szabad mellek, a szélben szabadon lengő hajfürtök és szakállak, szabad rohanás és szabad viadal! Uh! Oh! Ah!

157. oldal

>!
Ronnie

– A parancsnokod éheztetni szeretne – mondta Istenfia. – Hogy miért? Én tudom, de te is tudod. A szakmád miatt, meg a saját szakmája miatt, Blut. Ugye, tudod miért?
– Hu! – felelte a kutya.
– Bizony, Kaptän Blut – mondta Istenfia.
Lehajolt.
– De én nem akarom, hogy éhezz – tette hozzá. – Rokonszenves kutya vagy, nagyon szeretném, ha szakmát változtatnál. Nem tehetnéd meg?
– Hu! – felelte Kaptän Blut. – Hu! Hu!
[…]
– Kinevetsz? – kérdezte Istenfia. – Tisztességes kutya lehetnél, így pedig mi vagy? Rendőrkopó, hu!
– Hu! – mondta a kutya.

73. oldal

>!
Cicu

Egyébként úgy gondolom, hogy minden kéziratot palackban találnak.

191. oldal (a Megjegyzés része)

>!
Naphta

Talán veszélyes volna? Az ember hétéves korában mindenben csodát lát, s a dolgok meztelensége, a nő, bizonyosságot nyújt neki a dolgokról, amint, gondolom, oldalbordánk, a nő is a mi jóvoltunkból szerez bizonyosságot rólunk. A halál valóság, de ez semmivel sem csökkenti a bizonyosságot; akkor sohasem sérti a férfi Ezeregyéjszaka-világát. Gyerekkorunkban nem kérünk mást, csak papírt és szelet, nem kell más, csak egy sárkány. A gyerek kimegy, fölrepíti a sárkányt, mintha kiáltás szállna fel belőle, a gyerek láthatatlan zsineggel viszi a szférákon át, hite így fogadja magába, így magasztalja fel a bizonyosságot. De később mihez kezdhetne a bizonyossággal? Később, amikor az ember megismeri a világon esett sérelmeket, a gonoszságot, a szolgaságot, az emberek közötti igazságtalanságot, a földi élet meggyalázását az emberi faj, a világ rovására. Mihez kezdhetne akkor a bizonyosságával, ha még mindig megvolna? Mihez kezdhetne vele?- kérdi az ember. Mihez kezdhetnék vele, mihez kezdhetnék vele?- kérdeztem.

136. oldal

>!
Naphta

Ezechiele újra kezdte mondókáját: -A világ nagy és szép, de nagyon megsértették. Mindenki csak önmaga miatt szenved, nem azért, mert a világot megsértették, így hát továbbra is megsértik a világot.

147. oldal

>!
Ronnie

A katonák hangosan beszélgettek, cigarettáztak, nevetgéltek, néha a levegőbe lőttek, vagy átkiabáltak egymásnak az egyik utcából a másikba: – Hé, Gordina! – Hé, Lunardi! – Hahó, Pié – Schmidt! – Reimerschmidt! – mint a kutyák szokták egymást hívni hideg télen, hideg, holdfényes éjszakán.

83. oldal

>!
Ronnie

Annak a férfinak, aki az emberek boldogságáért harcol, mindent ismernie kell, ami az emberek boldogságához szükséges.

105. oldal