!

Elina Hirvonen finn

1975. április 20. (Helsinki) –

Nem

Képek 1

Könyvei 5

Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen
Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól
Elina Hirvonen: Elfogy az idő
Elina Hirvonen: Että hän muistaisi saman
Elina Hirvonen: When I Forgot

Népszerű idézetek

egy_ember>!

Pont ezért utálom a sírást. Mert mindig annak van joga, aki sír. Senki másnak.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sírás
1 hozzászólás
cassiesdream>!

Sosem tudtam ezt elképzelni. A szerelmet, amit annyira teljesnek érzek, hogy siránkozhatok, lehetek zavaros, mégis ragaszkodik valaki hozzám, és azt akarja, hogy másnap reggel mellette ébredjek fel.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
egy_ember>!

Ezért szerettem őt. Mert ugyanazokat a dolgokat gyűlöltük.

196. oldal

2 hozzászólás
cseri P>!

Úgy érezte, hogy amíg délutánonként és esténként újabb és újabb történetekben merülhet el, saját életében történhet akármi, biztosan ki fogja bírni.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ian
egy_ember>!

Amiről manapság valóságként beszélnek, annyira undorító, hogy ha az embernek csak egy csöppnyi önbecsülése is van, figyelmen kívül kell hagynia.

224. oldal

4 hozzászólás
felhőbodorító>!

Mindvégig I.

Mindvégig sajnáltam, hogy gyermek volt.
Felhőnek kellett volna lennie.
Olyannak, amelybe elbújnak a madarak,
Ha félnek.

                                                    MILTOS SAHTURIS

5. oldal

Pixelhiba>!

Olyan gyerekkort akarok, amire lehet emlékezni. Olyan életet, amiről lehet másoknak beszélni. Olyan testvért, akinek van igazi élete.

54. oldal, Budapest: Magvető, 2009

Kapcsolódó szócikkek: Anna Louhiniitty · Joona Louhiniitty
egy_ember>!

A konfirmációs iskolában azt tanították, hogy a bűn különböztet meg minket az istentől. Jelentkeztem és megkérdeztem, hogy lehet ez. Nem egy önző önimádó az isten, aki saját képére alkotta az embert és aztán, anélkül, hogy választási lehetőséget adott volna, elhatározta, hogy megbünteti azokat, akik nem szeretik? Hát nem kegyetlenebb és önhittebb az isten bármely diktátornál?

Kapcsolódó szócikkek: Anna Louhiniitty · bűn · Isten · konfirmáció
4 hozzászólás
egy_ember>!

A gondolat, hogy apa ébren van és könyvet olvas az éjjeli lámpa fényénél, kissé enyhítette a hasfájásomat. Mellé akartam bújni és megkérni, olvasson hangosan. Néhányszor már megtette ezt, de úgy éreztem, az az idő egy másik fiú életébe tartozik. Akkor ujja köröket rajzolt a fejbőrömre és mély, egyenletes hangja kizárta a külvilágot. Apa mellkasán volt az arcom, amikor elaludtam, és álmomban az ismerős emberek nem torzultak szörnyetegekké és senki sem üldözött. Reggel úgy ébredtem, mintha mély, meleg vizes medencéből lépnék ki.

80. oldal

Pixelhiba>!

Ian szavaitól gombóc nőtt a torkomban. Jelentkezni szerettem volna és elmondani, hogy az emlékezésben nincs semmi jó. Az emlékezés az élet egyik méltánytalansága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. Fel akartam állni, megállítani a jegyzetelő tollakat és a lelkesen bólogató fejeket, és azt kiáltani, hogy semmi mást nem akarok, csak valahogyan megszabadulni az emlékezettől.

11. oldal, Budapest: Magvető, 2009

Kapcsolódó szócikkek: Anna Louhiniitty