Egon Erwin Kisch cseh német
1885. április 29. (Prága) – 1948. március 31. (Prága)
Tudástár · 13 kapcsolódó alkotó
| Teljes név | Egon Erwin Kisch |
|---|---|
| Katalógusnév | Kisch, Egon Erwin |
| Nem | férfi |
Könyvei 19
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Téka Kriterion · Zrínyi zsebkönyvek Zrínyi · Remekírók Napkút
Antológiák 3
Kiemelt alkotóértékelések
Egon Erwin Kisch
Kevesen emlékeznek már a nevére, ha egyáltalán emlékeznek. A mai fiataloknak még a maga által nem kedvelt ragadvány elnevezése, a „száguldó riporter” sem csillantja fel a szemét. Pedig Egon Erwin Kisch teljesítménye többet érdemelne. Lehet tán a XX. század első felében tevékenykedő újságírót az oknyomozó riporterek előfutárának is tekinteni, hisz nagyon valósághűen, pontosan, minden apró részletre figyelemmel tudósított számos nagyjelentőségű ügyről, s engem teljesítményéről igazán ez győzőtt meg. Ma német neve nyomán nem is gondolnánk, hogy cseh születésű, s Prágában élte sokáig életét, de élete második felében sokat utazva riportozott szinte az egész világról.
De nemcsak tudósított, közre is működött néha bűnügyek megoldásában. Bűnügyi riporterként kezdte, s számos alkalommal kotnyeleskedett rendőri körzetek, irodák színhelyén igyekezve ellesni az információkat. Csendes éj, szentséges éj c. kis írása is példa erre. S amilyen szerencséje van, a Redl-ügyben az általa szervezett, irányított futballcsapat egyik tagja, egy lakatos került felkérésre Prágában, az ezredes öngyilkossága után, hogy annak lakását feltörje, majd a szekrényeket, fiókokat kinyissa, hogy a titkosrendőrség minél sikeresebben vegye elejét a Redl árulása kiderülése okozta károknak.
Szavahihető tanuk vallották Kisch-ről, hogy mintegy 4000 régi történetet, ismertet és kevéssé ismertet, jegyzett fel és kutatott ki, s az emlékekből és a velük kapcsolatos nyomozati anyagból valóságos kis levéltárat állított össze – így kifogyhatatlan anyaga volt a prágai és Prága környéki régi, rejtélyes történetekből.
Érdemes lenne a mai olvasóknak is megismerkedni munkássága gyöngyszemeivel, s a messze visszanyúló tartalmakkal, melyek számos érdekességet rejtenek nyelvemlékektől a pantomim-ig, tisztességtelen tisztektől egyéb szélhámosságokig. Találjatok rá, érdemes!
Népszerű idézetek
Ezeknek a „hírszerzőknek” egyike volt Jaroslav Hašek, a csehek Don Quijotéjának, a Svejk, a derék katonának későbbi szülőatyja. Jaroslav Hasek légből kapott humoreszkeket mesélt nekünk, és azt várta, hírnek hisszük el a dolgot. Szerinte például emberevő cápa tűnt fel délután a Moldva vizében, és farokuszonyának csapásaival felborított egy halászcsónakot. Szerinte például tegnap éjszaka a Kórbonctani Intézet környékén egy tánchelyiségben két részeg hullaszállító, mivel a lányok nem akartak táncolni velük sehogyan sem, egy „tepsiből” kiemelt női holttesttel jelent meg, s keringőzött hajnalig. Jaroslav Hašek szerint továbbá ma hajnali négykor egy Rozs utcai zöldségkereskedőnő a háza mellett altestén megsebesült meztelen férfira bukkant, akit egy lámpaoszlophoz kötöztek;a kofa kabátért sietett, de mire visszatért, az ismeretlen eltűnt. Jaroslav Hašek szerint ma egy ötéves kisfiú leharapta és lenyelte társa orrát; az áldozat apja a fiú orrának keresésére indult. Jaroslav Hašek szerint Sázavice falu fogadósának fia született, méghozzá négycentis bajusszal. Anya a és gyermeke jó egészségnek örvend.
Jaroslav Hašek négy pohár pilsenit számított fel minden információjáért. Ha nem kellett a portéka, lejjebb adta az árat; ha akkor sem talált vevőre, előadásokba kezdett, melyek során hasonló eseteket idézett a világtörténelemből, hogy hírének hitelét igazolja.
És előadás közben megivott legalább öt pohár pilsenit, amit természetesen mi fizettünk.
169-170. oldal
Bolhapiac? Tehát: a bolhacirkusz bevásárlóhelye? Ahol virtuóz bolhák árulják képességeiket, idomárok keresnek utánpótlást, színházi és cirkuszi ügynökök lesnek üzletre?
Nem! Ide ugyan sose jött el Fernando Méstéque Podsqualle, a nagy bolhacirkuszos, hogy főhőst és főhősnőt szerződtessen; de még az igénytelenebb kollégák se.
22. oldal, A Clignancourt-i bolhapiac (Gondolat, 1982)
A pompás templomi függöny adományozójánál nem volt kevésbé gazdag a pompás Tóra-köpeny ajándékozója sem. Ez a Pinchas Oppenheim egy orangutánnal őriztette a házát. A hívatlan vendégeket sem egy felfegyverzett őrcsapat, sem egy harapós kutyafalka el nem ijeszthette volna jobban. A majom még halála után is őrt állt: Pinchas Oppenheim kitömette és az ablakba támasztotta. Onnan vicsorgatta fogait még ura halála után is. Egy szép napon azonban feldőlt az orangután és vert aranyakat kezdett hányni. Vajon ezeket a dukátokat pákosztosságból nyelte-e el, avagy Pinchas Oppenheim használta halott majmát takarékpersely gyanánt, ezt a Sippurim című prágai mondagyűjtemény nem tudta eldönteni.
293. oldal — (Gyilkosok mauzóleumot emelnek a leendő áldozatnak)
Bal karom tetoválása mandarinkoponyát ábrázol – nem akárhogy: a jó úr halántékába görbe kardot döftek, ennek díszes markolatán lepke kuporog, a halott szájára rálógatták copfját, a halántékából vér csepeg, véres a nyak metszett síkja is, csakígy vöröslik a copf szalagja. A markolaton a lepke kétszínű – piros és kék a szárnya.
54. oldal (Gondolat, 1982)
Hát ez itt a külváros. Ilyesmit gondol az ember, amikor a Ruhr-vidéken Essenbe érkezik. Mert az utcák olyan szűkek, hogy még a villamos is sokfelé csak egyvágányú, tekintélyes terjedelemmel csak a posta főépülete és a Handelshof irodaház büszkélkedhet. De az áradó embertömegből akkor is tudnunk kellene, hogy nem kisvárosban vagyunk, ha nem tudnánk: ez Németország egyik legnagyobb városa.
73. oldal (Gondolat, 1982)
Tizenkilenc évesen, a világra fittyet hányó egyetemi polgárként , aki nem csak irodalmi tevékenységet fejt ki, de becsületügyekben is jártas, lőttes és vágtas már, felkészültem a laktanyahumor boldog időszakára. Hamarosan azonban megtanulhattam, hogy katonáéknál a világra fittyet hányó egyetemi polgárokat, különösképpen azokat, akik irodalmi tevékenységet fejtenek ki, és becsületügyekben is jártasak, lőttesek és vágtasak, korántsem szeretik valami nagyon, és hogy a laktanyaudvarok messzemenően nélkülöznek mindenfajta humort, még a laktanyahumort is.
64. oldal