!

Efrájim Kishon magyar izraeli

Ephraim Kishon

1924. augusztus 23. (Budapest) – 2005. január 29. (Appenzell, Svájc)

Teljes név(Hoffmann) Kishont Ferenc
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Efrájim_Kishon

Könyvei 23

Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Veszett ernyő nyele
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Efrájim Kishon: Hogy volt?
Ephraim Kishon: Alma a fa alatt
Efrájim Kishon: Kezicsókolom'
Ephraim Kishon: Hajvédők
Ephraim Kishon: A szerencsés flótás

Fordításai 3

Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Ephraim Kishon: Kishon für Eilige

Népszerű idézetek

>!
Csabi MP

Már a kisember számára is elérhető…

A körút sarkán leállított Toszkanini Béla:
– Vigyen el a csomagpostáig – esedezett –, égetően sürgős a dolog…
Felvettem. Béla idegesnek tűnt. Kérdeztem, mi történt?
– Ne is kérdezze. A sógorom küldött nekem egy atombombát Németországból.
– Mit?
– Mit herzlichen Grüssen. Atombombát. Én is megdöbbentem. Olvastam ugyan az újságban, hogy egy új német szabadalom népszerű áron hozza ki az atomot, de azért csomagban küldeni, már megbocsásson!
– Tényleg fura.
– Itt a sógorom levele: „Utóirat – írja Helmut –: van egy meglepetésem a számodra. Ma feladtam címetekre légipostával egy atombombát. Kellemes ünnepeket!"
– Nocsak!
– Helmut mindig nagyvonalú volt – tette hozzá Toszkanini Béla –, most mit csináljak a bombával?
– Nem tudom. Sose volt nekem.
– Erna egész nap zsörtölődik: „Nem akarok atomfegyvert a házban – kiabálta most is, amikor eljöttem –, elég bajom van nekem a gyerekekkel!" Úgy éljek, igaza van. Én sem akarom, hogy Jigál atombombákkal játszadozzon. A gyerek mindent szétszed darabokra, képzelheti. És különben is, hol tartsam? A frizsiderben?
– Nagy a bomba?
– Fogalmam sincs. Mit értek én ehhez. Elolvasom a használati utasítást, akkor többet fogok tudni. Mindenesetre remélem, hogy nem a legnagyobb típust küldte Helmut. Olyan csöpp mélyhűtőnk van. De Erna úgyis kihajítja. Higgye el, ha nem volna a sógorom olyan sértődős, egyenesen visszaküldeném neki. Minek nekem atombomba? Gondolja, hogy kapok engedélyt a kipróbálására? Nem itt, valahol vidéken.
– Összeköttetés kérdése.
– Telefonáltam ma reggel a miniszterelnökségre, és bejelentettem, hogy van atombombám. Azt mondták, hogy amíg a költségvetési vita le nem zajlott, nincs miről beszélni. Meg vagyok róla győződve, hogy még sok bajom lesz ebből. Szomszédaink, hisz ismeri a zsidókat, már lesznoboztak bennünket. Nem csoda, hogy Erna mindenáron meg akar a bombától szabadulni. „Jigál amúgy is köhög – mondta tegnap –, add el a bombát.” Érdekelné?
– Momentán nem.
– Megértem én magát. Erna szerint most jó áron túl tudnék adni rajta. Mondtam neki, nagyszerű, de aztán mit fogok csinálni, ha eljön Helmut látogatóba, és megkérdi: „Na, hol van a bomba, amit küldtem nektek ajándékba?" Mit válaszolok neki? Eladtam, kérlek?
– Akkor ne adja el.
– Nem olyan egyszerű a dolog. Nagy a felelősség. Meg rengeteg szaladgálás. Itt van például a leszerelési konferencia. Hol van nekem időm mindegyiken részt venni a többi atomhatalommal együtt?
– Anglia – mentem át a résztvevőkön ábécé-sorrendben –, az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, a Szovjetunió és Toszkanini Béla.
– Úgyse megyek.
– Már miért nem?
– Nem nekem való. Szégyenlős természetem van, nem szeretek szónokolni. Aztán mi van nekem, egy szál bombám. Tudom előre, mit akarnak tőlem. Hogy semmisítsem meg. Ismerem én őket. Egy fityiszt. Én nem semmisítek meg semmit. Hol tudom én ellenőrizni, hogy mások is megsemmisítik a készleteiket, nem igaz?
– Micsoda beszéd az?
– Én mondom magának, ez a német találmány meg fogja őrjíteni az emberiséget. Magánember nem engedheti meg magának ezt a költekezést.
– Vannak kiadásai?
– Ohó! Például a biztosítás. Csak nem tehetem ki magam annak, hogy isten ments, fölrobbanjon nálam a bomba, és ne legyek biztosítva? Aztán el is romolhat. Ki fogja nekem megjavítani? A vízvezetékszerelőnk, a Stuksz?
– Már miért romlana el? Vadonatúj bomba.
– Remélem, adnak rá egyéves garanciát. Jóllehet, ez rendszerint nem vonatkozik elemi csapásra és háborúra. Micsoda marhaság! Mikor használnak atombombát? Éppenséggel a háborúban.
– Maga fel akarja használni?
– Naná.
– Hogy fogja elküldeni?
– Postán.
Béla egész lázba jött:
– Voltaképpen – mondta – nem is bánom. Legyen egy bomba a háznál. A nagyhatalmak sem használják fel sose. Legyen. Ha tudni akarja, amikor arra gondolok, hogy van egy kis atombombám, jó érzés tölt el.
– Tényleg?
– Megváltozik az ember fellépése. Csak Jigál meg ne találja…
Elérkeztünk a csomagpostához. Toszkanini Béla kifizetett negyvenhat líva vámot és huszonhat líva luxusadót.
– Lassan – utasította a hordárokat –, bomba van benne!
Elég kis csomag volt, hogy őszinte legyek. Két rendőr segítségével bontottuk ki. Lélegzetvisszafojtva húztunk ki belőle egy színes dobozt. Az volt ráírva: Éljen az atom! Az igazi atombomba tökéletes mása, fütyül és világít. Gyerek és felnőtt öröme!
– Helmut nem normális – jegyezte meg Béla –, Jigálnak való. – Majd hozzátette álmodozó szemekkel:
– Már egészen beleéltem magam…

380. oldal

Kapcsolódó szócikkek: atombomba
3 hozzászólás
>!
Dora

Ha ez ember nem ügyeskedik, akkor egykettőre ernyő nélkül marad az életben. Azt mesélik, hogy az autóbuszközpontokban nap mint nap osztogatnak friss veszett ernyőket. Az ember bemegy és bejelenti: elvesztettem a 94-es vonalon egy ernyőt. Tegyük hozzá, hogy a 94-es vonal nagyon zsúfolt.
– Ez volt? – kérdi a raktáros.
– Ez vacak – feleljük neki –, mutasson valami mást…
A rósejbniárus integet a kioszkjáról. Hogy az ördögbe is, ott bámészkodik a standján a két ernyőm… az egyik a Kaliforniásé… a másik özvegyemé…

13-14. oldal

1 hozzászólás
>!
eme P

Gyakran eszembe jutott a híradóban az a felejthetetlen május elsejei ünnepség, amikor is Joszif Sztálin megcsókolta a kis szovjet Lolitát. Arra a következtetésre jutottam hát kedves elvtársak, hogyha valahol szívélyesen mosolygó egyenruhás egyént látunk lelkes és aranyos kislányoktól körülvéve, ezt az illetőt lehetőleg azonnal fel kell koncolni, különben ő koncol fel mindnyájunkat, kezicsókolom.

22-23. oldal

>!
Ákos_Tóth MP

És otthagyott bennünket, mint kisfiú a spenótot.

76. oldal (Európa, 1984)

>!
eme P

Nekem minden politikai rendszer megfelel, amelyik lehetővé teszi, hogy kivándoroljak.

9. oldal

>!
sophie P

Bizony mondom nektek, betegek ezek a kölykök, a túlméretezett hangszórók elnyűhetetlen nemzedéke. Már a Bibliában is vannak nyomai a zene agresszív alkalmazásának, Jerikó falait tudvalevőleg katapulta helyett orkesztra segítségével rombolták le, s akkor még nem is ismerték a sztereót. Érzékeny lelkű macskánk, Kizikizi is megszökött a házból néhány napra, közvetlenül azután, hogy elsőszülött fiúgyermekem, Rafi, felfedezte a Pink Floydot és zenekarát. Azt beszélik, hogy a város utcáin csak úgy hemzsegnek a süket macskák. Amikor Renána nevű leánygyermekem visszaemlékezik Waterloora, mindig az ABBA nevezetű svéd énekkvartett hasonló nevű slágerjára gondol, a Napoleon nevű konyakot figyelmen kívül hagyva.

290. oldal

>!
BorsoB

Amszterdam nagyon szép város világviszonylatban.
A központja egyenesen úgy néz ki, mint egy nagyobbacska Velence, utcák helyett csatornákkal, öreg hidakkal és megannyi cseréptetős antik házzal, hogy ne is beszéljünk a vör… a vör… vagyis mesélik, hogy Amszterdamban van egy negyed, ahol az ablakokban ülnek az izé, az ablakokban ülnek… a rosszlányok… a vörös lámpás negyedben… és… ott ülnek, na.

162. oldal

Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna Útikalauz ától cetig

Kapcsolódó szócikkek: Amszterdam
1 hozzászólás
>!
varadiera

Nápolyban landoltunk, láttuk és meghaltunk.

45. oldal

Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna Útikalauz ától cetig

>!
niggerinthewoodpile

Ezért begyűjtöttek hatvanezer pesti civilt, akik boldogan ünnepelték az utcán a felszabadítókat. Röpke huszonnégy óra alatt sikerült a diadalmas Vörös Hadseregnek Budapest kommunistáit, szociáldemokratáit, zsidóit és ellenállóit összeszedni és azon nyomban Belorussziába deportálni. Logikus, hogy ezután az akció után többnyire a fasiszták és kollaboránsok maradtak Budapesten, mivel ők voltak azok, akik nem merészkedtek ki az utcára…

13-14

>!
eme P

egyetlen rizikó nélküli életforma létezett: kommunistának lenni a Nyugaton.

8. oldal