!

Efrájim Kishon magyar izraeli

Ephraim Kishon

1924. augusztus 23. (Budapest) – 2005. január 29. (Appenzell, Svájc)

Teljes név(Hoffmann) Kishont Ferenc
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Efrájim_Kishon

Könyvei 23

Efrájim Kishon: Veszett ernyő nyele
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Efrájim Kishon: Hogy volt?
Ephraim Kishon: Alma a fa alatt
Efrájim Kishon: Kezicsókolom'
Ephraim Kishon: Hajvédők
Ephraim Kishon: A szerencsés flótás

Fordításai 3

Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Ephraim Kishon: Kishon für Eilige

Népszerű idézetek

>!
Csabi P

Már a kisember számára is elérhető…

A körút sarkán leállított Toszkanini Béla:
– Vigyen el a csomagpostáig – esedezett –, égetően sürgős a dolog…
Felvettem. Béla idegesnek tűnt. Kérdeztem, mi történt?
– Ne is kérdezze. A sógorom küldött nekem egy atombombát Németországból.
– Mit?
– Mit herzlichen Grüssen. Atombombát. Én is megdöbbentem. Olvastam ugyan az újságban, hogy egy új német szabadalom népszerű áron hozza ki az atomot, de azért csomagban küldeni, már megbocsásson!
– Tényleg fura.
– Itt a sógorom levele: „Utóirat – írja Helmut –: van egy meglepetésem a számodra. Ma feladtam címetekre légipostával egy atombombát. Kellemes ünnepeket!"
– Nocsak!
– Helmut mindig nagyvonalú volt – tette hozzá Toszkanini Béla –, most mit csináljak a bombával?
– Nem tudom. Sose volt nekem.
– Erna egész nap zsörtölődik: „Nem akarok atomfegyvert a házban – kiabálta most is, amikor eljöttem –, elég bajom van nekem a gyerekekkel!" Úgy éljek, igaza van. Én sem akarom, hogy Jigál atombombákkal játszadozzon. A gyerek mindent szétszed darabokra, képzelheti. És különben is, hol tartsam? A frizsiderben?
– Nagy a bomba?
– Fogalmam sincs. Mit értek én ehhez. Elolvasom a használati utasítást, akkor többet fogok tudni. Mindenesetre remélem, hogy nem a legnagyobb típust küldte Helmut. Olyan csöpp mélyhűtőnk van. De Erna úgyis kihajítja. Higgye el, ha nem volna a sógorom olyan sértődős, egyenesen visszaküldeném neki. Minek nekem atombomba? Gondolja, hogy kapok engedélyt a kipróbálására? Nem itt, valahol vidéken.
– Összeköttetés kérdése.
– Telefonáltam ma reggel a miniszterelnökségre, és bejelentettem, hogy van atombombám. Azt mondták, hogy amíg a költségvetési vita le nem zajlott, nincs miről beszélni. Meg vagyok róla győződve, hogy még sok bajom lesz ebből. Szomszédaink, hisz ismeri a zsidókat, már lesznoboztak bennünket. Nem csoda, hogy Erna mindenáron meg akar a bombától szabadulni. „Jigál amúgy is köhög – mondta tegnap –, add el a bombát.” Érdekelné?
– Momentán nem.
– Megértem én magát. Erna szerint most jó áron túl tudnék adni rajta. Mondtam neki, nagyszerű, de aztán mit fogok csinálni, ha eljön Helmut látogatóba, és megkérdi: „Na, hol van a bomba, amit küldtem nektek ajándékba?" Mit válaszolok neki? Eladtam, kérlek?
– Akkor ne adja el.
– Nem olyan egyszerű a dolog. Nagy a felelősség. Meg rengeteg szaladgálás. Itt van például a leszerelési konferencia. Hol van nekem időm mindegyiken részt venni a többi atomhatalommal együtt?
– Anglia – mentem át a résztvevőkön ábécé-sorrendben –, az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, a Szovjetunió és Toszkanini Béla.
– Úgyse megyek.
– Már miért nem?
– Nem nekem való. Szégyenlős természetem van, nem szeretek szónokolni. Aztán mi van nekem, egy szál bombám. Tudom előre, mit akarnak tőlem. Hogy semmisítsem meg. Ismerem én őket. Egy fityiszt. Én nem semmisítek meg semmit. Hol tudom én ellenőrizni, hogy mások is megsemmisítik a készleteiket, nem igaz?
– Micsoda beszéd az?
– Én mondom magának, ez a német találmány meg fogja őrjíteni az emberiséget. Magánember nem engedheti meg magának ezt a költekezést.
– Vannak kiadásai?
– Ohó! Például a biztosítás. Csak nem tehetem ki magam annak, hogy isten ments, fölrobbanjon nálam a bomba, és ne legyek biztosítva? Aztán el is romolhat. Ki fogja nekem megjavítani? A vízvezetékszerelőnk, a Stuksz?
– Már miért romlana el? Vadonatúj bomba.
– Remélem, adnak rá egyéves garanciát. Jóllehet, ez rendszerint nem vonatkozik elemi csapásra és háborúra. Micsoda marhaság! Mikor használnak atombombát? Éppenséggel a háborúban.
– Maga fel akarja használni?
– Naná.
– Hogy fogja elküldeni?
– Postán.
Béla egész lázba jött:
– Voltaképpen – mondta – nem is bánom. Legyen egy bomba a háznál. A nagyhatalmak sem használják fel sose. Legyen. Ha tudni akarja, amikor arra gondolok, hogy van egy kis atombombám, jó érzés tölt el.
– Tényleg?
– Megváltozik az ember fellépése. Csak Jigál meg ne találja…
Elérkeztünk a csomagpostához. Toszkanini Béla kifizetett negyvenhat líva vámot és huszonhat líva luxusadót.
– Lassan – utasította a hordárokat –, bomba van benne!
Elég kis csomag volt, hogy őszinte legyek. Két rendőr segítségével bontottuk ki. Lélegzetvisszafojtva húztunk ki belőle egy színes dobozt. Az volt ráírva: Éljen az atom! Az igazi atombomba tökéletes mása, fütyül és világít. Gyerek és felnőtt öröme!
– Helmut nem normális – jegyezte meg Béla –, Jigálnak való. – Majd hozzátette álmodozó szemekkel:
– Már egészen beleéltem magam…

380. oldal

Kapcsolódó szócikkek: atombomba
3 hozzászólás
>!
Hoacin

Odaléptem a pénztár üvegablakához, és kedélyesen beszóltam:
– Ide a pénzzel, apuskám!
– Igenis – válaszolta a pénztáros, és a sarokban álló páncélszekrényből vaskos bankókötegeket kezdett elém rakni. Kérdeztem tőle, mit csinál?
– Amit parancsolni tetszett – így a pénztáros. – Rablás, nemde?
Hangosan nevetni kezdtem.
– Hahaha, roppant mulatságos! – jött méregbe a pénztáros. – Már ötödször rabolnak ki fél éven belül…
Elmagyaráztam a szerencsétlennek, hogy nincs a birtokomban lőfegyver, és csupán a saját pénzemet szeretném felvenni.
– Singer úr! – kiáltott a pénztáros a szemben lévő íróasztal irányába. – Lesz szíves egy pillanatra! Van egy ütődött bankrablóm.
– Azonnal – válaszolta Singer úr, és befejezett valami levelet. Azután odajött hozzánk egy nagy halom bankjeggyel.
– Ez minden, ami nálam van – mentegetőzött. – Csak pénteken érkeznek meg a nagyobb kifizetések, micsináljak…
Kérdezte, hogy miért nem viselek harisnyát a fejemen. Mondtam, hogy szúr.
Az egész ügy elég zsenáns volt. Az emberek kezdtek körénk tülekedni, meg pofákat vágni. Egy férfi a bejárathoz ugrott, és kikiabált a feleségének:
– Az isten szerelmére, hozd gyorsan a gyerekeket, rablás van!
Előttem a pulton már egész halom dohány magasodott. Mondtam Singernek, hogy tényleg nem vagyok érdekelve a tranzakcióban.
– Csak vigye nyugodtan – tukmálta rám Singer –, a biztosító fedezi az egész kárt.
Elmesélte nekem, hogy épp a minap rabolta ki két bakfislány a takarékpénztárt Jaffán. „A jövő héten rajtatok a sor” – figyelmeztette Singert a takarékpénztár igazgatója a rablás után, és a bankfiók azóta gyűjti a pénzt, hogy ne maradjon szégyenben, ha majd jönnek a fiúk.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bankrablás · pénztáros
>!
Dora P

Ha ez ember nem ügyeskedik, akkor egykettőre ernyő nélkül marad az életben. Azt mesélik, hogy az autóbuszközpontokban nap mint nap osztogatnak friss veszett ernyőket. Az ember bemegy és bejelenti: elvesztettem a 94-es vonalon egy ernyőt. Tegyük hozzá, hogy a 94-es vonal nagyon zsúfolt.
– Ez volt? – kérdi a raktáros.
– Ez vacak – feleljük neki –, mutasson valami mást…
A rósejbniárus integet a kioszkjáról. Hogy az ördögbe is, ott bámészkodik a standján a két ernyőm… az egyik a Kaliforniásé… a másik özvegyemé…

13-14. oldal

1 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IMP

És otthagyott bennünket, mint kisfiú a spenótot.

76. oldal (Európa, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: spenót
>!
eme P

Gyakran eszembe jutott a híradóban az a felejthetetlen május elsejei ünnepség, amikor is Joszif Sztálin megcsókolta a kis szovjet Lolitát. Arra a következtetésre jutottam hát kedves elvtársak, hogyha valahol szívélyesen mosolygó egyenruhás egyént látunk lelkes és aranyos kislányoktól körülvéve, ezt az illetőt lehetőleg azonnal fel kell koncolni, különben ő koncol fel mindnyájunkat, kezicsókolom.

22-23. oldal

>!
Hoacin

A Sors kifürkészhetetlen akaratából, amint beköszöntött a tél, megrepedt egy cső a dolgozószobám falában, és a vakolaton barnás vízfolt kezdett szétterjedni. Két napot adtam a csőnek, hogy saját jószántából betömődjön, de azután, csoda hiányában, kénytelen voltam a vízvezeték-szerelőnkhöz fordulni.

263. oldal

>!
eme P

Nekem minden politikai rendszer megfelel, amelyik lehetővé teszi, hogy kivándoroljak.

9. oldal

>!
Hoacin

Reszkető térdekkel léptük át délben lakásunk ajtaját. A Végzet, amelyet boszorkányinasként felidéztünk, nyomasztó ködként feküdte meg zaklatott lelkivilágunkat, minden idegszálunk érezte a közelgő példátlan élmény feszült hangulatát.
Valami lógott a levegőben…
Később kiderült, hogy ezek a kimosott frottírtörülközők voltak.

74. oldal

>!
Elsie

A zsebkendők parvenü orgiája a paradox életérzés abszolút kiteljesedése.

165. oldal

>!
bekadizajn

Vagyis nem figyelnek. Illetve figyelnek, de csak azt hallják az emberek, amire fel voltak készülve. Az alábbi közel-keleti párbeszéd példázatul szolgál a fent említett nehézségekre:
– Hogy vagy?
– Vacakul.
– Nagyszerű! És a család?
– Az idegeimre mennek.
– Ez a lényeg. Ugorjatok el egyszer…

253. oldal (Nem figyelnek)