!

Efrájim Kishon izraeli magyar

Ephraim Kishon

1924. augusztus 23. (Budapest) – 2005. január 29. (Appenzell, Svájc)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Teljes név(Hoffmann) Kishont Ferenc
KatalógusnévKishon, Efrájim
Nemférfi

Könyvei 32

Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: Veszett ernyő nyele
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Ephraim Kishon: Alma a fa alatt
Ephraim Kishon: Hajvédők
Efrájim Kishon: Hogy volt?
Ephraim Kishon: A szerencsés flótás
Efrájim Kishon: Szőkék előnyben

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vidám Könyvek Európa

Fordításai 4

Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: Az eszed tokja!
Efrájim Kishon: Efrájim Kishon 111 humoreszkje
Ephraim Kishon: Kishon für Eilige

Illusztrálásai 1

Efrájim Kishon: Ige-mige

Antológiák 2

Veress István (szerk.): Az ember legjobb barátja – világhírű kutyatörténetek
A nő tizenhét árnyalata
Naschitz Frigyes (szerk.): Öt világrész költészetéből

Népszerű idézetek

Csabi >!

Már a kisember számára is elérhető…

A körút sarkán leállított Toszkanini Béla:
– Vigyen el a csomagpostáig – esedezett –, égetően sürgős a dolog…
Felvettem. Béla idegesnek tűnt. Kérdeztem, mi történt?
– Ne is kérdezze. A sógorom küldött nekem egy atombombát Németországból.
– Mit?
– Mit herzlichen Grüssen. Atombombát. Én is megdöbbentem. Olvastam ugyan az újságban, hogy egy új német szabadalom népszerű áron hozza ki az atomot, de azért csomagban küldeni, már megbocsásson!
– Tényleg fura.
– Itt a sógorom levele: „Utóirat – írja Helmut –: van egy meglepetésem a számodra. Ma feladtam címetekre légipostával egy atombombát. Kellemes ünnepeket!"
– Nocsak!
– Helmut mindig nagyvonalú volt – tette hozzá Toszkanini Béla –, most mit csináljak a bombával?
– Nem tudom. Sose volt nekem.
– Erna egész nap zsörtölődik: „Nem akarok atomfegyvert a házban – kiabálta most is, amikor eljöttem –, elég bajom van nekem a gyerekekkel!" Úgy éljek, igaza van. Én sem akarom, hogy Jigál atombombákkal játszadozzon. A gyerek mindent szétszed darabokra, képzelheti. És különben is, hol tartsam? A frizsiderben?
– Nagy a bomba?
– Fogalmam sincs. Mit értek én ehhez. Elolvasom a használati utasítást, akkor többet fogok tudni. Mindenesetre remélem, hogy nem a legnagyobb típust küldte Helmut. Olyan csöpp mélyhűtőnk van. De Erna úgyis kihajítja. Higgye el, ha nem volna a sógorom olyan sértődős, egyenesen visszaküldeném neki. Minek nekem atombomba? Gondolja, hogy kapok engedélyt a kipróbálására? Nem itt, valahol vidéken.
– Összeköttetés kérdése.
– Telefonáltam ma reggel a miniszterelnökségre, és bejelentettem, hogy van atombombám. Azt mondták, hogy amíg a költségvetési vita le nem zajlott, nincs miről beszélni. Meg vagyok róla győződve, hogy még sok bajom lesz ebből. Szomszédaink, hisz ismeri a zsidókat, már lesznoboztak bennünket. Nem csoda, hogy Erna mindenáron meg akar a bombától szabadulni. „Jigál amúgy is köhög – mondta tegnap –, add el a bombát.” Érdekelné?
– Momentán nem.
– Megértem én magát. Erna szerint most jó áron túl tudnék adni rajta. Mondtam neki, nagyszerű, de aztán mit fogok csinálni, ha eljön Helmut látogatóba, és megkérdi: „Na, hol van a bomba, amit küldtem nektek ajándékba?" Mit válaszolok neki? Eladtam, kérlek?
– Akkor ne adja el.
– Nem olyan egyszerű a dolog. Nagy a felelősség. Meg rengeteg szaladgálás. Itt van például a leszerelési konferencia. Hol van nekem időm mindegyiken részt venni a többi atomhatalommal együtt?
– Anglia – mentem át a résztvevőkön ábécé-sorrendben –, az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, a Szovjetunió és Toszkanini Béla.
– Úgyse megyek.
– Már miért nem?
– Nem nekem való. Szégyenlős természetem van, nem szeretek szónokolni. Aztán mi van nekem, egy szál bombám. Tudom előre, mit akarnak tőlem. Hogy semmisítsem meg. Ismerem én őket. Egy fityiszt. Én nem semmisítek meg semmit. Hol tudom én ellenőrizni, hogy mások is megsemmisítik a készleteiket, nem igaz?
– Micsoda beszéd az?
– Én mondom magának, ez a német találmány meg fogja őrjíteni az emberiséget. Magánember nem engedheti meg magának ezt a költekezést.
– Vannak kiadásai?
– Ohó! Például a biztosítás. Csak nem tehetem ki magam annak, hogy isten ments, fölrobbanjon nálam a bomba, és ne legyek biztosítva? Aztán el is romolhat. Ki fogja nekem megjavítani? A vízvezetékszerelőnk, a Stuksz?
– Már miért romlana el? Vadonatúj bomba.
– Remélem, adnak rá egyéves garanciát. Jóllehet, ez rendszerint nem vonatkozik elemi csapásra és háborúra. Micsoda marhaság! Mikor használnak atombombát? Éppenséggel a háborúban.
– Maga fel akarja használni?
– Naná.
– Hogy fogja elküldeni?
– Postán.
Béla egész lázba jött:
– Voltaképpen – mondta – nem is bánom. Legyen egy bomba a háznál. A nagyhatalmak sem használják fel sose. Legyen. Ha tudni akarja, amikor arra gondolok, hogy van egy kis atombombám, jó érzés tölt el.
– Tényleg?
– Megváltozik az ember fellépése. Csak Jigál meg ne találja…
Elérkeztünk a csomagpostához. Toszkanini Béla kifizetett negyvenhat líva vámot és huszonhat líva luxusadót.
– Lassan – utasította a hordárokat –, bomba van benne!
Elég kis csomag volt, hogy őszinte legyek. Két rendőr segítségével bontottuk ki. Lélegzetvisszafojtva húztunk ki belőle egy színes dobozt. Az volt ráírva: Éljen az atom! Az igazi atombomba tökéletes mása, fütyül és világít. Gyerek és felnőtt öröme!
– Helmut nem normális – jegyezte meg Béla –, Jigálnak való. – Majd hozzátette álmodozó szemekkel:
– Már egészen beleéltem magam…

380. oldal

Kapcsolódó szócikkek: atombomba
5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Sose felejtsük el azt sem, hogy mi entellektuális beállítottságúak vagyunk. Ilyennek születtünk, ezen nem lehet segíteni, s különös tragédiánk, hogy Erecben főleg a fizikai munkásokat keresik. No, ne értsük félre! Mi szívesen vállaljuk az elképzelhető legnehezebb fizikai munkát is, csak ne legyen nagyon nehéz, mert azt nem vállaljuk.

39. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

A sorban állás ugyanis ma már nem bosszúság, hanem életforma. Az elmúlt tíz év alatt minden jobb államban bevezették az általános, kötelező sorban állást, és állítólag néhány háború sújtotta országban már felnőtt egy generáció, amely azonnal nyugtalanná és idegessé válik, ha sorban állás nélkül jut be valahová. Viszont Erecben a sorban állásnak is nemzeti sajátosságai vannak. Hazánkban ugyanis gyakorta nem az érkezés sorrendjében állnak sorba, hanem az öntevékeny szemtelenség sorrendjében.

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sorban állás
Nikolett_Kapocsi P>!

Fent voltam ma érdeklődni, az építkezés szépen halad. Most tudtam meg, hogy kitűnő autóbusz-összeköttetésünk lesz, majdnem minden nap jön autóbusz, csak nem tudni, mikor.

205. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Ezért van égető szükség egy olyan ivrit nyelvre, amelyet azok beszélnek, akik nem tudnak ivritül. Ez a nyelv a „Basic English” (bészik inglis: a gyarmatokon használt, leegyszerűsített angol nyelv) mintájára készült, „Basic Ivrit” a neve. Szókincse nyolc szó, amelynek segítségével órákat társaloghat az ember anélkül, hogy a beszélgetésből valamit is értene, ami egyébként nem is olyan fontos.

43. oldal

pannik>!

Nemrégiben rádöbbentem arra, hogy az emberiség nem figyel.

252. oldal

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Nem akarom Monszenyőr idejét túlságosan lefoglalni, mert annak a forgalom bizonyára nagy kárát látná, de elég helyzetünk jellemzésére az, hogy teljesen mindegy, melyik konzervet nyitja ki az ember. Én kedden tévedésből libamájkrémet bontottam ki csirkepaprikás helyett, és nem vettem észre, csak ebéd után, amikor kidobtam a konzervdobozt.
Egyébként már kifeküdtem a dolgot.

164. oldal

Dora P>!

Ha ez ember nem ügyeskedik, akkor egykettőre ernyő nélkül marad az életben. Azt mesélik, hogy az autóbuszközpontokban nap mint nap osztogatnak friss veszett ernyőket. Az ember bemegy és bejelenti: elvesztettem a 94-es vonalon egy ernyőt. Tegyük hozzá, hogy a 94-es vonal nagyon zsúfolt.
– Ez volt? – kérdi a raktáros.
– Ez vacak – feleljük neki –, mutasson valami mást…
A rósejbniárus integet a kioszkjáról. Hogy az ördögbe is, ott bámészkodik a standján a két ernyőm… az egyik a Kaliforniásé… a másik özvegyemé…

13-14. oldal

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Az illetékes osztályon egy csupa szív tisztviselő gratulált nekem pompás fekvésű sikunomhoz, amely Tel-Aviv mellett terül el, 82 kilométerre északnyugatra tőle. A lakás maga a legújabb amerikai minta szerint épült, amely teljesen elmellőzi a bonyolult falrendszert, s mindent a világon egyetlen szobában összpontosít. Nagyon figyelemreméltó.

204. oldal

Hoacin>!

Odaléptem a pénztár üvegablakához, és kedélyesen beszóltam:
– Ide a pénzzel, apuskám!
– Igenis – válaszolta a pénztáros, és a sarokban álló páncélszekrényből vaskos bankókötegeket kezdett elém rakni. Kérdeztem tőle, mit csinál?
– Amit parancsolni tetszett – így a pénztáros. – Rablás, nemde?
Hangosan nevetni kezdtem.
– Hahaha, roppant mulatságos! – jött méregbe a pénztáros. – Már ötödször rabolnak ki fél éven belül…
Elmagyaráztam a szerencsétlennek, hogy nincs a birtokomban lőfegyver, és csupán a saját pénzemet szeretném felvenni.
– Singer úr! – kiáltott a pénztáros a szemben lévő íróasztal irányába. – Lesz szíves egy pillanatra! Van egy ütődött bankrablóm.
– Azonnal – válaszolta Singer úr, és befejezett valami levelet. Azután odajött hozzánk egy nagy halom bankjeggyel.
– Ez minden, ami nálam van – mentegetőzött. – Csak pénteken érkeznek meg a nagyobb kifizetések, micsináljak…
Kérdezte, hogy miért nem viselek harisnyát a fejemen. Mondtam, hogy szúr.
Az egész ügy elég zsenáns volt. Az emberek kezdtek körénk tülekedni, meg pofákat vágni. Egy férfi a bejárathoz ugrott, és kikiabált a feleségének:
– Az isten szerelmére, hozd gyorsan a gyerekeket, rablás van!
Előttem a pulton már egész halom dohány magasodott. Mondtam Singernek, hogy tényleg nem vagyok érdekelve a tranzakcióban.
– Csak vigye nyugodtan – tukmálta rám Singer –, a biztosító fedezi az egész kárt.
Elmesélte nekem, hogy épp a minap rabolta ki két bakfislány a takarékpénztárt Jaffán. „A jövő héten rajtatok a sor” – figyelmeztette Singert a takarékpénztár igazgatója a rablás után, és a bankfiók azóta gyűjti a pénzt, hogy ne maradjon szégyenben, ha majd jönnek a fiúk.

367. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bankrablás · pénztáros