!

Eeva Kilpi finn

KatalógusnévKilpi, Eeva

Könyvei 5

Eeva Kilpi – Kerttu-Kaarina Suosalmi – Leena Krohn – Pirkko Saisio: Káin leánya
Eeva Kilpi: Elämän evakkona
Eeva Kilpi: Nainen kuvastimessa
Eeva Kilpi: Välirauha, ikävöinnin aika
Eeva Kilpi: Häätanhu

Antológiák 3

Karig Sára (szerk.): Télidő havazás előtt
Hedda F. Lilleng (szerk.): Ren sommer
Ellen Wisløff (szerk.): Ren poesi

Népszerű idézetek

Morpheus>!

Az embernek semmilyen menedéke nincs a szerelem ellen, sem a kezdetekor, sem pedig az elmúlásakor.

269. oldal

1 hozzászólás
fulbea P>!

Ó, szerelem, mennyi a talányosság még a halálhörgéseidben is!

259. oldal (Eltaszítás)

fulbea P>!

S én bárhol és bármikor kerülök is szembe az elmúlással, gyógyíthatatlannak tűnő fájdalom homályosítja el tekintetem, s emészti fel észrevétlen életem szűkre szabott perceit.

122. oldal Leena Krohn: Tainaron

2 hozzászólás
Kkatja>!

Noha nem értettem ezeket az idegen nyelveket, meg voltam győződve róla, hogy saját nyelvén mindegyik adó ugyanazokról a dolgokról beszél, mint mi, s akkoriban már gyanítottam, hogy szavakkal semmi, ami igazán fontos, el nem mondható.

161. oldal Leena Krohn: Tainaron (Sugárzó étert)

fulbea P>!

Szerintem az ember olyan, mint a fa…a föld felszínén viruló zöld…a mélybe rejtve pedig a tükörképe. És valójában ez a tükörkép a maradandóbb.

59. oldal - Pirkko Saisio - Káin leánya

Kkatja>!

    A tainaronbeli kézzel-lábbal integetett Jääränek, és egyre hevesebben süvítette: – Erre, erre, csak ne legyen szégyenlős uraságod!
    Mi tagadás, viselkedése elképesztett, mivel egyik sziromról a másikra szökellve folytatta szemérmetlen táncát, miközben ülepét hozzá-hozzádörzsölte a virág szirmaihoz, Hirtelen ernyedten hasra csusszant, és mohón harapdálni kezdte a virágajak tövén szétborzolt, pihés, puha bolyhot. Hát igen, nyilvános helyen vagyunk, és én elfordítottam tekintetemet a kéjencről.
    Jäärä az arcomat fürkészve elmosolyodott, ami csak növelte bosszúságomat.
     – Micsoda puritán vagy! – jegyezte meg. Csak nem botránkozol meg magányos emberek ártatlan és szerény hétvégi szórakozásán? Szerelmeskednek a virágokkal, megmámorosodnak tőlük, s amint virágról virágra járnak, beporozzák őket, hát nem az egész rét és az egész város javát szolgálják?

114. oldal (Leena Krohn: Tainaron)

Kkatja>!

    Üldözőm már mögöttem lihegett, és a köztünk lévő távolság kétségbeejtően zsugorodott. Ekkor döbbentem csak rá, hogy mindaz, amit látok, álom csupán, s így van még lehetőségem a menekülésre: minden erőmet megfeszítve kényszerítettem hát magam, hogy földbe gyökerezett lábam fölemeljem, s amint a gyilkos mocskos marka már-már megragadta bokám, én már rég a lombkorona felső, hajlékony ágai között suhantam tova, számára elérhetetlenül.
    Engem megmentett a kétely, ám az a boldogtalan, aki mindent valónak vél, álmának áldozatává válik.

152. oldal Leena Krohn: Tainaron (Próbanyomat)

Rhea_Doherty>!

Szeretlek.
Risku szájából ez maga volt a halálos ítélet.

52. oldal, Pirkko Saisio - Káin leánya

Rhea_Doherty>!

Pajzs és páncél mindhiába, hús-vér testünk szavakká lényegülni sosem fog.

151. oldal, Leena Krohn: Tainaron

lvdla >!

A szerelem, gondolta Soile, hirtelen fájdalmat érezve a szívében, olyat, mint amikor a kés beleszalad az ujjába, a szerelem mindig csak helyzethez kötődhet; amikor a helyzet megváltozik, megváltozik a szerelem is, nyoma vész, mint a madaraknak, amikor kivágják az erdőt; és otthontalanul, a természetes fészkelőfák hiányában megpróbálnak a telefonpóznákon fészket rakni, úgy, mint a harkály, amíg el nem űzik onnan is…

Eeva Kilpi: Eltaszítás 239. oldal