!

Edward T. Hall

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Könyvei 5

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók
Edward T. Hall: Beyond Culture
Edward T. Hall: The Silent Language
Edward T. Hall: The Hidden Dimension
Edward T. Hall: The Dance of Life

Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

     A következő fejezetek sok példát szolgáltatnak a kommunikáció visszásságaira. Az ellentétek elsődleges oka: a felek nem ismerik fel, hogy érzékelésüket illetően két különböző világban mozognak. Partnerük viselkedésmódjának és a környezetnek a függvényében értékelik egymás szavait, és ennek többnyire az a következménye, hogy a barátságos gesztusokra csak találomra vagy egyáltalán nem adnak megfelelő megerősítő választ.

29. oldal, I. A kultúra mint kommunikáció (Gondolat, 1987)

Ουροβορος>!

Ha olyan orrunk volna, mint a patkánynak, közvetlenül érzékelnénk embertársaink érzelmi skálájának valamennyi rezdülését. Szagolható lenne például a másik ember ingerültsége. Mindenki számára nyílt titok lenne, ki kinek az otthonában járt; közvetlenül értesülnénk a társaink otthonában zajló események érzelmi felhangjairól, valameddig csak érzékelhetők maradnának az érzelmeket kísérő jellegzetes illatok. Az elmebetegek mindnyájunkat megőrjítenének; az aggódók a többiek aggodalmát is növelnék. Az élet bonyolultabb és intenzívebb lenne – ezt túlzás nélkül állíthatjuk. Kicsúszna tudatunk ellenőrzése alól, mivel az agy szaglóközpontja ősibb és kezdetlegesebb, mint a látóközpont.
    Orrunk szerepét tehát a környezeti nyomások hatására [a fára mászással] a szemünk vette át, és ezzel teljesen új értelmezést kapott az ember helyzete. Mivel a szem nagyobb területet képes átfogni, kifejlődhetett az ember tervezőképessége. A szem sokszorosan bonyolultabb információkat közvetít, mint a szaglás, és ezzel megteremti az elvont gondolkodát előfeltételeit. A gyökeresen érzelmi jellegű, érzéki kielégülést nyújtó szaglás ezzel szemben pontosan ellenkező irányba indította volna az embert.
    Az ember evolúcióját a „távolságérzékelő receptorok” – a látás és a hallás – fejlődése határozta meg. Így történt, hogy a művészetek is e két érzékre hatva fejlődtek ki, az összes többi érzék rovására. A költészet, a festészet, a zene, a szobrászat, az építészet és a tánc elsődlegesen – bár nem kizárólag – a szemet és a fület gyönyörködteti. Ugyanez a helyzet az ember kialakította kommunikációs rendszerekkel is.

74-75. oldal (III. A zsúfoltság hatása az állatok szociális viselkedésére - A zsúfoltság biokémiája - A stressz hasznossága)

Ουροβορος>!

Nem vitás, az arabok furakodását-tolakodását, meg azt a szokásukat, hogy közhasznú járműveken megérintik kezükkel a nőket, nyugati országokban nem tartják megengedhetőnek. Feltételeztem, hogy nincsen fogalmuk az ember testén kívüli magánzónákról, és feltevésem be is igazolódott.
    A nyugati világban a személy egyértelmű a bőrén belül élő individuummal. Az ember bőre, de még a ruhája is Észak-Európa-szerte érinthetetlen az embernek. […] Arab szemmel azonban egész más viszony van a személy és a teste között. A személy valahol mélyen rejtőzik a testben. […]
    Mint várható, a mélyen gyökerező sajátságos arab személyiségszemlélet a nyelvben is kifejeződik. Akkor döbbentem rá, amikor egy délután arab barátom, az arab-angol szótár szerkesztője, irodámba rontott, és kimerülten egy karosszékbe vetette magát. Megkérdeztem, mi lelte, mire így válaszolt: „Egész délután azzal küszködtem, hogy megtaláljam az angol »megerőszakolni« arab megfelelőjét. Az arab nyelvben nincsen ilyen szó. Mozgósítottam minden létező – írott és beszélt – forrásomat, de csak valami megközelítésfélére futotta belőlük: »férfi magáévá tesz egy nőt, annak beleegyezése nélkül«. Az arab nyelv egyetlen szóval meg sem tudja közelíteni az angol szóban kifejezett fogalmat.”

212. oldal (XII. Proxemika, összehasonlító kulturális vetületben: Japán és az arab világ - Az arab világ - A magánszféra fogalma)

Ουροβορος>!

J. W. Black fonetikus szakember tanulmánya arról ad számot, hogy egy terem méretei és visszhangtulajdonságai közvetlen hatással vannak az olvasó ember olvasási sebességére. Az emberek lassabban olvasnak nagyméretű termekben, ahol a rezonancia ideje is hosszabb.

80. oldal (IV. A térérzékelés. Távolságérzékelő szerveink: a szem, a fül és az orr - Vizuális és auditív tér)

Ουροβορος>!

Számos (nem érintkező típusó) vizsgálati alanyom kifejtette, mennyire idegenkedik attól, hogy közvetlenül valaki más után üljön rá egy kárpitozott székre. […] Nem tudjuk, miért nincs kifogásunk a saját melegünk ellen és miért viszolygunk egy idegenétől. Talán azért, mert kis hőmérséklet-különbségekre is igen érzékenyek vagyunk. Úgy tetszik, az ember negatív módon reagál az övétől eltérő hősémákra.

96. oldal (V. A térérzékelés. Közvetlen érzékelők: a bőr és az izmok - A termikus tér)

Ουροβορος>!

Az emberi élet legbensőségesebb pillanatai a bőr változó tapintási érzeteihez kötődnek. Mindnyájan ismerjük, hogyan keményedik meg, hogyan válik ellenséges-visszautasítóvá az emberi bőr egy-egy nem kívánt érintésre; szeretkezés közben izgató, folytonosan változó bőrfelületeket tapintunk; ismerjük a kielégülés selymes bársonyát – egyetemes értelmük van ezeknek a testi üzenetváltásoknak.

102. oldal (V. A térérzékelés. Közvetlen érzékelők: a bőr és az izmok - A tapintási tér)

lzoltán IP>!

(…) Whorf szerint a nyelv több, mint a gondolatközlés eszköze. A nyelv valójában fontos szerepet játszik a gondolat megformálásában. (…)

24. oldal, I. A kultúra mint kommunikáció (Gondolat, 1987)

lzoltán IP>!

     Nagy szükségünk van rá, hogy felülvizsgáljuk és kibővítsük az ember egzisztenciális helyzetéről alkotott nézeteinket; halaszthatatlanul fontos, hogy megértőbben, reálisabban szemléljük – nemcsak embertársainkat, de önmagunkat is. Olyan könnyedén kell olvasnunk a néma kommunikáció jeleit, mint az írott-beszélt nyelvet. Csak így remélhetjük, hogy megértjük a többi embert, éljenek bár határainkon innen vagy túl; csak így kerülhetünk közel hozzájuk, amire mindnyájunknak egyre fokozódó szüksége van.

31. oldal, I. A kultúra mint kommunikáció (Gondolat, 1987)

Black_Venus>!

… felfedezték, hogy valójában minden nyelvcsalád öntörvényű, zárt rendszert alkot, melynek belső logikáját a nyelvésznek előbb részletekbe menően fel kell tárnia, hogy aztán leírhassa őket. A nyelvtudomány művelőjének lelkiismeretesen el kell kerülnie azt a csapdát, hogy a tanulmányozott idegen nyelvre ráerőszakolja a saját anyanyelvében rejlő szabályszerűségeket.

Dénes_Gabriella P>!

(…) mindnyájan anyanyelvünk foglyai vagyunk; legalábbis addig, amíg magától értetődőnek vesszük nyelvünket.

24. oldal, A kultúra mint kommunikáció