!

Edward Bulwer-Lytton brit

Lytton Bulver Edvard, Edward Bulwer

1803. május 25. (London) – 1873. január 18. (Torquay, Nagy-Britania)

Teljes névEdward George Earle Lytton Bulwer-Lytton, 1st Baron Lytton
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Edward_George_Bulwer-Lytton
Életrajz

Könyvei 14

Edward Bulwer-Lytton: Pompeji utolsó napjai
Edward Bulwer-Lytton: Leila, avagy a félhold bukása
Alexandre Saint-Yves d'Alveydre – Edward Bulwer-Lytton – Edna Kenton – Richard E. Byrd: Belső Föld Almanach
Edward Bulwer-Lytton: A diktátor
Lytton Bulver Edvard: A jövő nemzedéke
Edward Bulwer-Lytton: Haunted And The Haunters
Edward Bulwer-Lytton: Éj és virradat
Edward Bulwer-Lytton: Rienzi I-II.
Edward Bulwer-Lytton: Zanoni
Edward Bulwer-Lytton: Vril, The Power of the Coming Race

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pesti Hirlap Könyvek, Klasszikus Regénytár (kék), Kétnyelvű klasszikus könyvtár, Tolnai regénytára, Olcsó könyvtár

Antológiák 4

Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Kathryn Petras – Ross Petras (szerk.): Very Bad Poetry

Népszerű idézetek

>!
lzoltán IMP

Szállj halkan, szállj dalom,
ringasd, hűs fuvalom,
mint hulló rózsalevél,
mint zsongó esti szél,
szállj lengve, édes ének
kapujába szívének,
dal, hozzá szállj!

Lágy hangok terhét hordva,
röppenve, csengve-bongva,
mint fák Éden kertjében,
az Úr trónjáról szálló szélben –
szórjuk kincsünk feléd,
kiöntjük eléd,
ahol te vagy az Éden!

Bár lennék én is zengő,
libbenve lengő
hang, mely feléje száll
s bús szívébe talál,
és ott örökre elül,
utolsót csendül –
ó, édes lenne így a halál!

8-9. oldal, Első könyv - II. A király (Stella Maris, 1996)

>!
Borka_V_Szabó IP

Semmi sem olyan ragályos, mint a lelkesedés. (…) A lelkesedés az őszinteség géniusza: az igazság sohasem győzhet nélküle.

76. oldal, VIII. fejezet - Arbaces tisztességtelenül játszik, és nyer (Európa, 1987)

>!
lzoltán IMP

     A kapuőr tisztelgett és szótlanul bebocsátotta. Pár perc múlva alakja eltűnt a lombok sűrűjében, amelyen átcsillogott az arab szökőkutak holdfényes sugara. Följebb az Alhambra bástyái emelkedtek, jobbra pedig a Vörös Tornyok, amelyek eredete még a legrégibb föníciai telepesek idejére nyúlik vissza.
     Almámen megállt és körültekintett. Vajon Éden gyönyörűbb volt-e? – mondta csendesen. – És ezt az áldott földet tiporja a nazarénus győző lába? Hiába! – hit elűzi a hitet – nép a népet – mígnem az idő megtér kezdetéhez és hatalomra emeli a legrégibb hitet és legrégibb törzset!

5-6. oldal, Első könyv - I. Almámen (Stella Maris, 1996)

>!
lzoltán IMP

     Hosszan, figyelmesen nézte a csillagokat. Sugaruk megtört a játékos vízen és ezüstbe mártotta a dús, mozdulatlan lombot. (…)

6. oldal, Első könyv - I. Almámen (Stella Maris, 1996)

>!
Niki4

Ha az embernek rosszul megy a sora, és még csak nem is sajnálják, az a legrosszabb.

355. oldal XVII. fejezet Újabb fordulat Glaucus sorsában

>!
lzoltán IMP

     – Nyomorult uzsorások! Megérdemlik sorsukat – felelte megvetően Boabdil. – Arany az ő istenük és hazájuk a vásártér! Népek sírása, jajgatása közepette őket nem érdekli egyéb, csak az árak esése vagy emelkedése. A világ tolvajai ők. És ha kezük mindannyiunk ládájába nyúlkál, bizony nem csuda, hogy minden kéz torkuknak esik.
     – A ti törvényeitek egy törekvésüket sem engedik érvényesülni a kapzsiságon kívül és mint ahogy a növény meggörbíti, elcsavarja szárát, hogy fejét minden akadályon át is a nap felé emelhesse, úgy torzítja, csavarja önmagát az emberi lélek, ha a természetes réseket eltömik előtte, hogy megszerezze az élet elemeit, a hatalom szabad levegőjét és a megbecsülés napfényét. Bizony nem voltak üzérek és uzsorások ezek a zsidók otthon, a maguk szent földjén, mikor szétverték az egykori arabok seregeit.

10. oldal, Első könyv - II. A király (Stella Maris, 1996)

>!
lzoltán IMP

     – És az óra?
     – Még nem érkezett el.
     – Te a csillagokból olvasod ki majd?
     – Engedjük át az arab bölcseknek ezt a dőre babonaságot. Szerény szolgád, uram, a csillagokban nem lát egyebet, mint kicsiny földünknél hatalmasabb világokat, amelyek fénye meg se rebbenne, ha földünk elsüllyedne is a végtelen űrben.
     – Titokzatos ember! Hát akkor mi a hatalmad, honnan ismered a jövőt?
     Almámen most egészen odalépett az erkélyen álló királyhoz.
     – Azt hiszed, hogy míg a föld kicsiny felszínén eleven lények nyüzsögnek, a föld mélységes mélyén s az óriás éterben, körülöttünk ne lenne élet? Mint, ahogy a halász horogra keríti zsákmányát, a madarász elfogja a repülő madarat, úgy emberi elménk erejével és tudásával leigázhatjuk, akaratunk alá kényszeríthetjük olyan elemek, olyan birodalmak lakóit, amelyek porból formált testünket be nem fogadják, ahol durva érzékeink nem tudnak eligazodni. Látod, ebben van az én tudományom. Idegen világokról semmit sem mondhatok, de ennek a világnak a lényeit, akár emberek azok, akár, mint regéitek nevezik őket, szellemek és démonok, – kiismertem valamennyire. A jövőt én magam nem látom, de fel tudok idézni olyanokat, akiknek élesebb látás és nagyobb tehetség adatott.

11. oldal, Első könyv - II. A király (Stella Maris, 1996)