Edward Ashton amerikai

Ez lesz a leghülyébb halálom.

(első mondat)

Idő. Ez a kulcs.
Csak időre van szükségünk.

241. oldal

Nem én vagyok a legtapintatosabb ember a világon, de elég ideje élek ahhoz, hogy tudjam, általában nem jó ötlet egy rosszkedvű embernek azt mondogatni, hogy lehetne sokkal rosszabb is.

139. oldal

Úgy tűnik, háromórányi eligazítás nem elég, hogy felülírjon egymilliárd évnyi létfenntartási ösztönt.

– Hallottál már Thészeusz hajójáról?
Ezen eltöpreng.
– Talán. Nem azzal érték el az Édent?
– Nem – felelem. – Thészeusz hajója egy fából készült vitorlás hajó volt a régi földi időkben, ami egyszer összetört, és újjá kellett építeni… vagyis nem, azt hiszem, hanem ki kellett javítani…
– Várj csak! Egy vitorlás hajó? Mármint vízen?
– Igen. Thészeusz egy ilyen hajóval utazta körbe a világot, és vagy összetört, vagy nem, de meg kellett javítani.
– Nem értem. Ez egy olyan, mint a Schrödinger macskája?
– A micsoda?
– Schrödinger macskája – mondja Cat. – Tudod, a dobozzal és a mérges gázzal? Kvantum-szuperpozíció, meg minden.
– Tessék? Nem. Mondtam, ez egy hajó, nem macska.
– Hallottalak. Nem gondoltam, hogy a hajód egy macska. Csak azt mondom, hogy ez is egy olyan dolog, nem?
Meg kell állnom, hogy végiggondoljam. Egy pillanatig úgy tűnik, mintha lenne értelme annak, amit mond.
De csak egy pillanatig.
– Nem. Egyáltalán nem.

A Nagy Lutri őshonos lakói fákon élő lábas fejű lények. Láttam róluk videókat, amint ágról ágra ugrálnak, és mozgás közben folyamatosan változtatják a színüket, hogy beleolvadjanak a lombozatba. Olyan hatékonyak, hogy igazán csak infravörösben látszanak. A populációjuk a bolygó egyetlen kontinensének központi felvidékére koncentrálódik. A kolónia érkezésekor már tudományosan és kulturálisan fejlettek voltak, de materiális tekintetben elmaradtak a földművelő ember szintjétől. Számos feltételezés született már róla, hogy vajon miért. A legjobb magyarázat, amivel eddig találkoztam, azt fejtegette, hogy az emberiség csak azért fejlesztette ki a lándzsákat, a házakat, a cikázókat és űrhajókat, mert állatnak nagyon bénák voltunk.

A szülei harminc évvel korábban érkeztek az Elveszett Remény nevű menekülthajóval az Új Reményről, ami egészen addig, amíg a lakói úgy nem döntöttek, hogy megölik egymást, a Midgard legközelebbi szomszédja volt.

Mindig is abban hittem, hogy fontos az embereket olyannak elfogadni az életben, amilyenek. Nincs tökéletes barát, mint ahogy semmi sem az, és ha mindenkit száműz az ember az életéből a különféle gyarlóságai miatt, akkor elszalaszt egy csomó jó dolgot, amit hozzáadhatnak.

77. oldal

– Mindig szociopata voltunk, vagy ez is csak egy az új, feltöltés utáni innovációid közül?