!

Eduard Mörike német

Mörike Ede

1804. szeptember 8. (Ludwigsburg, Németország) – 1875. június 4. (Stuttgart)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó

Teljes névEduard Friedrich Mörike
Nemférfi

Könyvei 6

Eduard Mörike: Mozart prágai utazása
Eduard Mörike: A varázscipő
Eduard Mörike: Mozart auf der Reise nach Prag
Eduard Mörike: Mozart prágai utazása / Mozart auf der Reise nach Prag
Eduard Mörike: Das Stuttgarte Hutzelmännlein
Mörike Ede: Mozart prágai utazása

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Magyar Helikon minikönyvek · Janus Kétnyelvű könyvek Európa

Antológiák 13

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Lator László (szerk.): A viharlovas
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Lator László (szerk.): Klasszikus német kisregények
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Molnár Imre (szerk.): Novalis és a német romantika költői

Népszerű idézetek

fülcimpa>!

Mozart férfiúi igényei ugyancsak sokfélék voltak, s különösen a társasélet örömeit kívánta módfelett.

20. oldal Európa 2006

7 hozzászólás
Amapola P>!

Drága Signor Bonbonnière!*

* Így hívta Mozart baráti körében kollégáját, Salierit, aki szünös-szüntelen cukorkát szopogatott. A tréfás célzás egyúttal Salieri édeskés modorára is vonatkozik.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antonio Salieri
BookShe >!

Jaj, szörnyűség rágondolni, mi mindent mulaszt el, halogat vagy hagy függőben az ember! Nem beszélek Isten és ember iránti kötelességeinkről, csak ami puszta élvezet, azokról az ártatlan kis örömökről, amelyek mellett naponta elmegyünk.

Viki77>!

Bizonysággá, teljes bizonysággá vált benne, hogy ezt az embert gyorsan és feltartóztathatatlanul elemészti saját heve, hogy csak futó jelenség a földön, mert valójában maga sem képes elviselni a belőle áradó roppant bőséget.

183. oldal (Európa, 1956)

Enola87 P>!

Kész a kocsi, menne már; utolsót
fúj a postakürt. Hol az az ember,
a negyedik? Hívjátok, siessen,
ha nem akar végképp lemaradni!
– Időközben könnyű futó zápor
szakad alá; egy-kettőre vége;
épp hogy elveri az áthevült port;
de ez a kis enyhülés is áldás.
Hűvös jószág tölti be a tágas
piacteret és körös-körül mind
kitárul a sok virágos ablak.
Végre szalad a fiatalember.
Beszállni! – S a kocsi tovagördül.
De nini, ott, ahol állt, a nedves
kövezeten, a posta előtt, egy
tiszta, száraz folt maradt utána,
hosszú, széles, még a négy kerék is
látszik, és hogy a lovak hol álltak.
Ott meg, abban a szép kicsi házban,
ahol oly sokáig volt az ifjú,
egy leány áll az ablak mögött, és
nézi a por fénylő négyszögét, és
kendőt nyomkod a szemére, és sír.
Komolyan úgy fáj a szíve? Hogyne!
De a bánat nem tart túl sokáig:
hamar szárad, jól tudjuk, a lányszem,
s még mielőtt fehér lesz a napban
a piactér, újra felcsilingel
a kis vadóc vidám kacagása!

376. oldal, Eduard Mörike: Elutazás · Eduard Mörike

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század

>!

Egytől egyig hálásan megcsodáltam minden darabot, dícsértem, magasztaltam őket, s csak azon csodálkoztam, miért vett Mozart kerti szerszámokat?
„Hát a veteményes kertedhez a Wien partján.”
„Szent isten, hiszen azzal réges-rég felhagytunk, a víz rengeteg kárt okozott, és egyébként se termett ott semmi. Akkoriban megmondtam neked, és te nem ellenezted.”
„Úgy? Hát akkor honnan szerezted a spárgát tavasszal…”
„Mindig a piacról.”
„Ejnye, ha én ezt tudtam volna! Merő udvariasságból dicsérgettem, mert sajnáltalak a kertészkedés miatt; pedig mint a tollszár, olyan volt.”

152-153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: spárga
Károly_Tóth_3>!

Ein Tännlein grünet wo,
Wer weiß, im Walde;
Ein Rosenstrauch, wer sagt,
In welchem Garten?
Sie sind erlesen schon,
Denk es, o Seele,
Auf deinem Grab zu wurzeln
Und zu wachsen.

Zwei schwarze Rößlein weiden
Auf der Wiese,
Sie kehren heim zur Stadt
In muntern Sprüngen.
Sie werden schrittweis gehn
Mit deiner Leiche;
Vielleicht, vielleicht noch eh
An ihren Hufen
Das Eisen los wird,
Das ich blitzen sehe!

105. oldal (Ginn and Company, 1912)

fülcimpa>!

Becsületesen küszködünk, és gyakran bizony hajszálon múlik, hogy nem veszítjük el a türelmünket. Az ember elismert csembalójátékosként és zenetanárként egy tucat növendéket vesz a nyakába, aztán ismét újakat, és újakat, mit se bánva, van-e tehetségük, csak per marca fizessenek.

Per marca: Mozart korában a zenetanárok óra végén osztályzatot ( marca ) adtak a növendékeknek, s a hónap végén az összesített osztályzatok arányában kaptak óradíjat.

23. oldal

6 hozzászólás
Amapola P>!

Ám az az összeg, amelyet a rendes háztartási kiadásokon felül ez a költekezés felemésztett, korántsem állt arányban Mozart jövedelmével. Ami a színházi előadásokból és a koncertekből, valamint a kiadóktól és a tanítványoktól befolyt, a császári kegydíjjal tetézve sem volt elegendő, annál kevésbé, mert a közönség korántsem hódolt még fenntartás nélkül Mozart zenéjének. A legtisztább szépség, gazdagság és mélység általában megütközést keltett a megszokott s könnyen emészthető zenei táplálék mellett.

26. oldal