!

Édouard Louis francia

1992. október 30. (Hallencourt, Franciaország) –

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Képek 1

Könyvei 9

Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel
Édouard Louis: Who Killed My Father
Édouard Louis: History of Violence
Édouard Louis: The End of Eddy
Édouard Louis: Histoire de la violence
Édouard Louis: Die Freiheit einer Frau
Édouard Louis: Combats et métamorphoses d'une femme
Édouard Louis: Anleitung ein anderer zu werden
Édouard Louis: A Woman's Battles and Transformations

Népszerű idézetek

ppeva P>!

Nincs egyetlen boldog emlékem sem a gyerekkoromból. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy gyerekként soha nem éreztem magam boldognak, hogy soha nem örültem. Csakhogy a szenvedés korlátlan hatalom, elsöpör mindent, ami nem illeszkedik a rendszerébe.

11. oldal

2 hozzászólás
ppeva P>!

Megesküdött rá, hogy soha nem kivételezett velünk Nem tettem különbséget köztetek, pedig hát nem a biológiai apja volt a bátyámnak és a nővéremnek. Mondta neki, hogy őket is ugyanannyira szerette, mint bennünket Amikor megszületett Eddy, sokan mondták a családomból: Biztos nagyon örülsz, Jacky, az első gyerekednek, és ráadásul nagy szerencséd van, hogy fiú, és én azt válaszoltam nekik: Nem, nem, Eddy nem az első gyerekem, mer van már két nagyobb, ők nem csak félig a gyerekeim. Vagy van gyereke az embernek, vagy nincs, félig gyereke nem lehet. Az nem létezik.

45. oldal

ppeva P>!

Apám azon a héten többször is megkérdezte, hogy kész vagyok-e a leckével. A válasz már nem nagyon érdekelte (ahogy az anyámat sem, amikor megkérdezte, mi volt az iskolában). A kérdést tulajdonképpen nem ő tette fel, hanem az apai szerep, ami olykor túl bonyolult volt számára, de azért annyit tudatosított benne, hogy az a normális, ha egy gyerek rendben elkészíti a feladatait.

83-84. oldal

ppeva P>!

Anyám minden reggel bekapcsolta a tévét. […]
Nem tudtam koncentrálni, az anyám meg el sem tudta képzelni, képtelen volt felfogni, hogy valakit ne érdekeljen a televízió. A televízió mindig is jelen volt a környezetében. Négy tévénk volt otthon, pedig kicsi volt a ház, egy-egy minden hálószobában és egy a közös helyiségben, soha fel nem merült a kérdés, hogy szeretjük-e vagy se. A tévézés ugyanolyan természetes volt anyám számára, mint az, hogy beszélünk vagy felöltözünk. A készülékeket nem vásároltuk, apám a hulladéktelepről hozta haza és javította meg azokat. A líceum felső osztályaiba járok majd, és egyedül lakom a városban, amikor anyám észreveszi, hogy nálam nincs tévé, azt fogja hinni, hogy megbolondultam – a hangjában tisztán érzékelhető volt a zavar és ijedtség, amit akkor érez az ember, ha hirtelen egy őrülttel találja magát szembe. Mi a túrót tudsz csinálni egész nap, ha nincs tévéd?

51-52. oldal

ppeva P>!

A szüleim gyakran csontkollekciónak csúfoltak, apám unos-untalan ismételgette a viccét Te átsétálhatsz a fal és a ráragasztott plakát között, a plakát le se válik. A faluban az volt a normális, ha valaki kövér. El volt hízva az apám, a két fivérem, meg több nő is a családunkban, gyakran mondták Na nehogy már éhen haljunk, az elhízás, az jó betegség.

13-14. oldal

ppeva P>!

Gyakran dühös, Mindenen fel tud háborodni, egész nap háborog a politikusok ellen, az állam ellen, amelyet mélységesen gyűlöl. Ám a gyűlölt államot nagyon is szükségesnek tartja, amikor büntetni kell: büntetni az arabokat, az alkoholt, a drogot, a szerinte botrányos szexuális viselkedést. Gyakran mondogatja Egy kis rendre lenne szükség ebbe az országba.
[…] Anyám dühös asszony, d nem tud mit kezdeni az őt folyamatosan uraló gyűlölettel. Dühöng, amikor egyedül nézi a tévét, dühöng, amikor az iskola előtt asszonyok társaságában van.

50. oldal

ppeva P>!

Amíg én a buszmegállónál töltöttem az időt, más gyerekek, mint például ő, Amélie, a szüleiktől kapott könyveket olvasták, moziba, sőt színházba jártak. A szüleik vacsora közben irodalomról meg történelemről beszéltek – egy este egészen belesápadtam a szégyenbe, mikor Aquitániai Eleonóráról folyt a szó Amélie és az anyja között.
Mi a szüleinkkel nem vacsoráztunk, mi ettünk. Sőt inkább kajáltunk, többnyire ezt a szót használtuk. Apám ezt kiabálta nekünk mindennap: Gyertek kajálni. Amikor évekkel később a szüleim előtt a vacsorázni igét alkalmazom, ki is gúnyolnak érte Nézzétek már, hogy beszél, minek képzeli magát. Persze, elegáns egyetemre jár, úrnak képzeli magát, filozofálgat.
Filozofálgatni számukra azt jelentette: úgy beszélni, ahogy az ellenséges osztály tagjai, a jómódúak, a gazdagok. Úgy beszélni, mint azok, akiknek lehetőségük van líceumba és egyetemre menni, tehát filozófiát tanulni. Igaz, a másfajta gyerekek, akik vacsoráznak, néha azért söröznek is, televíziót néznek, futballoznak. De azok, akik futballoznak, söröznek és televíziót néznek, nem járnak színházba.

87. oldal

ppeva P>!

Amikor hazaértem az iskolából, apámat a nagyszobában a székére roskadva találtam, pasztisszal a kezében nézte a televíziót. A hangosan ordító tévé előtt elaludt és horkolt, és szidta anyámat, ha elment a képernyő előtt. […] Zsírszag volt a szobában, miután az anyám sült krumplit készített – apám kedvenc ételét. A férfikaját szeretem, ami rendesen betölti a bendőt, nem is úgy, mint a burzsuj kaja, ami minél drágább, annál kevesebb van belőle a tányéron. A sült krumpli nem egyszerűen az apám kedvenc étele volt, hanem azon kevés ételek egyike, amiket megevett, és amit mi ettünk, hiszen ő döntött a menüről. Még ha az anyám úgy is tett, mintha ő döntene, elárulta magát, amikor azt mondta nekem: Szívesen csinálnék néha zöldbabot vagy valamilyen salátát, de az apád kiborulna. Az étkezések csak sült krumpliból és tésztából, illetve alkalmanként rizsből, húsból, diszkontáruházban vásárolt mélyhűtött fasírtból vagy sonkából álltak. A sonka nem rózsaszínű volt, hanem fukszia színű, és nedvedző zsírréteg borította.
Tehát zsírszag, fatüzelés és nyirkosság. A televízió egész nap ment, éjszaka is, mikor apám elaludt előtte olyan jó háttérzajt ad, nem tudok meglenni a televízió nélkül, illetve nem azt mondta, hogy a televízió, hanem a televízióm nélkül.
Soha nem volt szabad zavarni őt a televíziója előtt. Ez volt a szabály, amikor asztalhoz ültünk: televíziót nézni és hallgatni, különben az apám ideges lett, és csendet akart. Fogd be a szád, kezdesz az agyamra menni. Az én gyerekeim legyenek udvariasak, és az udvarias ember nem beszél az asztalnál, csendben, családi körben nézi a televíziót.
Ő (az apám) beszélt néha az asztalnál, egyedül neki volt ehhez joga. Kommentálta a híreket Ezek a koszos arabok, ha nézed a híradót, láthatod, ilyenek ezek. Lassan már nem is Franciaországban élünk, hanem Afrikában. Az ételről azt mondta Na ezt se kapják meg a szemét németek.

90-91. oldal

davidkrny>!

„Aki nem érzi magát férfinak, az annak akar látszani, és aki tudja magáról, hogy gyenge, az azzal kérkedik, hogy milyen erős.”

102. oldal

Szuszusz>!

Nem vettem számításba, hogy nem elegendő változtatni akarni és önmagunkról hazudni, attól még a hazugságból nem lesz igazság.

144. oldal