!

Édouard Louis

Könyvei 2

Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel
Édouard Louis: Histoire de la violence

Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Nincs egyetlen boldog emlékem sem a gyerekkoromból. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy gyerekként soha nem éreztem magam boldognak, hogy soha nem örültem. Csakhogy a szenvedés korlátlan hatalom, elsöpör mindent, ami nem illeszkedik a rendszerébe.

11. oldal

2 hozzászólás
>!
ppeva P

Megesküdött rá, hogy soha nem kivételezett velünk Nem tettem különbséget köztetek, pedig hát nem a biológiai apja volt a bátyámnak és a nővéremnek. Mondta neki, hogy őket is ugyanannyira szerette, mint bennünket Amikor megszületett Eddy, sokan mondták a családomból: Biztos nagyon örülsz, Jacky, az első gyerekednek, és ráadásul nagy szerencséd van, hogy fiú, és én azt válaszoltam nekik: Nem, nem, Eddy nem az első gyerekem, mer van már két nagyobb, ők nem csak félig a gyerekeim. Vagy van gyereke az embernek, vagy nincs, félig gyereke nem lehet. Az nem létezik.

45. oldal

>!
ppeva P

Apám azon a héten többször is megkérdezte, hogy kész vagyok-e a leckével. A válasz már nem nagyon érdekelte (ahogy az anyámat sem, amikor megkérdezte, mi volt az iskolában). A kérdést tulajdonképpen nem ő tette fel, hanem az apai szerep, ami olykor túl bonyolult volt számára, de azért annyit tudatosított benne, hogy az a normális, ha egy gyerek rendben elkészíti a feladatait.

83-84. oldal

>!
ppeva P

Anyám minden reggel bekapcsolta a tévét. (…)
Nem tudtam koncentrálni, az anyám meg el sem tudta képzelni, képtelen volt felfogni, hogy valakit ne érdekeljen a televízió. A televízió mindig is jelen volt a környezetében. Négy tévénk volt otthon, pedig kicsi volt a ház, egy-egy minden hálószobában és egy a közös helyiségben, soha fel nem merült a kérdés, hogy szeretjük-e vagy se. A tévézés ugyanolyan természetes volt anyám számára, mint az, hogy beszélünk vagy felöltözünk. A készülékeket nem vásároltuk, apám a hulladéktelepről hozta haza és javította meg azokat. A líceum felső osztályaiba járok majd, és egyedül lakom a városban, amikor anyám észreveszi, hogy nálam nincs tévé, azt fogja hinni, hogy megbolondultam – a hangjában tisztán érzékelhető volt a zavar és ijedtség, amit akkor érez az ember, ha hirtelen egy őrülttel találja magát szembe. Mi a túrót tudsz csinálni egész nap, ha nincs tévéd?

51-52. oldal

>!
Szuszusz

Nem vettem számításba, hogy nem elegendő változtatni akarni és önmagunkról hazudni, attól még a hazugságból nem lesz igazság.

144. oldal

>!
ppeva P

A szüleim gyakran csontkollekciónak csúfoltak, apám unos-untalan ismételgette a viccét Te átsétálhatsz a fal és a ráragasztott plakát között, a plakát le se válik. A faluban az volt a normális, ha valaki kövér. El volt hízva az apám, a két fivérem, meg több nő is a családunkban, gyakran mondták Na nehogy már éhen haljunk, az elhízás, az jó betegség.

13-14. oldal

>!
ppeva P

Gyakran dühös, Mindenen fel tud háborodni, egész nap háborog a politikusok ellen, az állam ellen, amelyet mélységesen gyűlöl. Ám a gyűlölt államot nagyon is szükségesnek tartja, amikor büntetni kell: büntetni az arabokat, az alkoholt, a drogot, a szerinte botrányos szexuális viselkedést. Gyakran mondogatja Egy kis rendre lenne szükség ebbe az országba.
(…) Anyám dühös asszony, d nem tud mit kezdeni az őt folyamatosan uraló gyűlölettel. Dühöng, amikor egyedül nézi a tévét, dühöng, amikor az iskola előtt asszonyok társaságában van.

50. oldal

>!
ppeva P

Zuhanyozni nem volt szabad. Anyám rendszeresen figyelmeztetett Nem lehet mindennap meleg vízzel mosakodni, tusolni. Kicsi a villanybojlerünk, egy héttagú család pedig nagy, túl nagy egy ilyen kis vacak bojlerhez. És most ne kezdjél visszapofázni. Nem feleselünk az anyánkkal, hanem csináljuk, amit mond. ennyi, és pont. Nehogy azt mondd, hogy mér nem kapcsolod be újra a bojlert fürdés után, má látom, hogy nyitni akarod a szádat, hogy okoskodjál. Ismerlek. Te meg jól tudod, hogy milyen sokba kerül a víz meg a villany, nincs nekünk arra pénzünk – aztán az a vicc, amit ilyenkor sosem tudott magában tartani: Nekem ki kell fizetnem a számlákat, nincs szeretőm az elektromos műveknél. Azokon a napokon, amikor fürödtünk, anyám megkövetelte, hogy ne eresszük le a vizet a fürdőkádból, ha kiszállunk, hogy mind az öt gyerek megmosakodhasson benne egymás után újabb víz- és áramfogyasztás nélkül. Az utolsónak – és én mindent elkövettem, hogy ne én legyek az – már csak sötétbarna, koszos víz jutott.)

53. oldal

>!
ppeva P

Amíg én a buszmegállónál töltöttem az időt, más gyerekek, mint például ő, Amélie, a szüleiktől kapott könyveket olvasták, moziba, sőt színházba jártak. A szüleik vacsora közben irodalomról meg történelemről beszéltek – egy este egészen belesápadtam a szégyenbe, mikor Aquitániai Eleonóráról folyt a szó Amélie és az anyja között.
Mi a szüleinkkel nem vacsoráztunk, mi ettünk. Sőt inkább kajáltunk, többnyire ezt a szót használtuk. Apám ezt kiabálta nekünk mindennap: Gyertek kajálni. Amikor évekkel később a szüleim előtt a vacsorázni igét alkalmazom, ki is gúnyolnak érte Nézzétek már, hogy beszél, minek képzeli magát. Persze, elegáns egyetemre jár, úrnak képzeli magát, filozofálgat.
Filozofálgatni számukra azt jelentette: úgy beszélni, ahogy az ellenséges osztály tagjai, a jómódúak, a gazdagok. Úgy beszélni, mint azok, akiknek lehetőségük van líceumba és egyetemre menni, tehát filozófiát tanulni. Igaz, a másfajta gyerekek, akik vacsoráznak, néha azért söröznek is, televíziót néznek, futballoznak. De azok, akik futballoznak, söröznek és televíziót néznek, nem járnak színházba.

87. oldal

>!
ppeva P

Amikor hazaértem az iskolából, apámat a nagyszobában a székére roskadva találtam, pasztisszal a kezében nézte a televíziót. A hangosan ordító tévé előtt elaludt és horkolt, és szidta anyámat, ha elment a képernyő előtt. (…) Zsírszag volt a szobában, miután az anyám sült krumplit készített – apám kedvenc ételét. A férfikaját szeretem, ami rendesen betölti a bendőt, nem is úgy, mint a burzsuj kaja, ami minél drágább, annál kevesebb van belőle a tányéron. A sült krumpli nem egyszerűen az apám kedvenc étele volt, hanem azon kevés ételek egyike, amiket megevett, és amit mi ettünk, hiszen ő döntött a menüről. Még ha az anyám úgy is tett, mintha ő döntene, elárulta magát, amikor azt mondta nekem: Szívesen csinálnék néha zöldbabot vagy valamilyen salátát, de az apád kiborulna. Az étkezések csak sült krumpliból és tésztából, illetve alkalmanként rizsből, húsból, diszkontáruházban vásárolt mélyhűtött fasírtból vagy sonkából álltak. A sonka nem rózsaszínű volt, hanem fukszia színű, és nedvedző zsírréteg borította.
Tehát zsírszag, fatüzelés és nyirkosság. A televízió egész nap ment, éjszaka is, mikor apám elaludt előtte olyan jó háttérzajt ad, nem tudok meglenni a televízió nélkül, illetve nem azt mondta, hogy a televízió, hanem a televízióm nélkül.
Soha nem volt szabad zavarni őt a televíziója előtt. Ez volt a szabály, amikor asztalhoz ültünk: televíziót nézni és hallgatni, különben az apám ideges lett, és csendet akart. Fogd be a szád, kezdesz az agyamra menni. Az én gyerekeim legyenek udvariasak, és az udvarias ember nem beszél az asztalnál, csendben, családi körben nézi a televíziót.
Ő (az apám) beszélt néha az asztalnál, egyedül neki volt ehhez joga. Kommentálta a híreket Ezek a koszos arabok, ha nézed a híradót, láthatod, ilyenek ezek. Lassan már nem is Franciaországban élünk, hanem Afrikában. Az ételről azt mondta Na ezt se kapják meg a szemét németek.

90-91. oldal