!

Edmondo De Amicis olasz

D'Amicis

1846. október 21. (Oneglia) – 1908. március 11. (Bordighera)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 2 film

Könyvei 14

Edmondo De Amicis: Szív
Edmondo De Amicis: Cuore
Edmondo De Amicis: Gyermekszív
Edmondo De Amicis: Carmela
Edmondo De Amicis: A bor
Edmondo De Amicis: Costantinopoli
Edmondo De Amicis: Lelkierő
Edmondo De Amicis: Amore e ginnastica
Edmondo De Amicis: Az Appenninektől az Andokig
Edmondo De Amicis: A bor és egyéb apróságok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Heted7világ · Minden gyermek könyve · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Híres könyvek Athenaeum · Híres könyvek · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)

Antológiák 5

Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Rába György (szerk.): Olasz költők antológiája
Tóth László (szerk.): Modern olasz novellák
Nyolc évszázad olasz költészete

Népszerű idézetek

BZsofi P>!

Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Ahol durvaságot tapasztalsz az utcán, ott durvaságot találsz a házakban is. És nézd meg figyelmesen az utcákat, ismerd meg a várost, melyben élsz; ha holnap a távolba kerülsz, örülni fogsz, hogy jól emlékszel mindenre, gondolatban végig tudsz menni minden utcán – a te városodon, a te hazádon – mely annyi évig egész világod volt, ahol anyád oldalán megtetted első lépéseidet, ahol az első benyomások értek, ahol kinyílt az eszed, ahol az első barátokra leltél. Ez a város neked jó anyád volt: nevelt, védett, szórakoztatott. Nézd meg hát az utcáit és a népét figyelmesen – és szeresd –, s ha valaki sértegeti, hát védd meg.

137-138. oldal - Utcán

1 hozzászólás
Trudiz>!

Aki gyerekkorában megbecsüli a zászlót, az felnőttkorában meg tudja védeni.

41. oldal

Gyöngyi69>!

– Hát – mutatott a kis csomagokra a tanító úr –, ezek az emlékeim. Minden évben eltettem egy dolgozatot minden tanulótól, s most itt vannak, szépen rendben, évszám szerint. Néha lapozgatok köztük, beleolvasok egyikbe-másikba, és ezer dolog jut eszembe, mintha újraélném az életem. Hány év múlt el, kedves uram! Lehunyom a szemem, és egyik arc a másik után tűnik fel, egyik osztály a másik után, száz meg száz gyerek, s isten tudja, hány meg is halt már. Sokra jól emlékszem. A jókat meg a rosszakat nem felejti el az ember, akik sok örömet szereztek és akik sok szomorúságot okoztak, mert akadtak ám köztük kígyók is, tudja, nem is kevesen! De tudja, most már olyan, mintha odaát lennék, és mindet egyformán szeretem.

230. oldal

Gyöngyi69>!

A tanító úr nem mosolygott, mert sose mosolyog, de annyira jó kedve volt, hogy alig látszott a vízszintes ránc a homlokán. A tábláról magyarázott valamit tréfálkozva. És látszott, hogy élvezi a kertből áradó jó illatot, jó friss növény- és földszag jött be, a kirándulásokat juttatta az ember eszébe.
A szomszéd utcából behallatszott egy kovácskalapács hangja, a szemben lévő házban egy mama altatódalt dúdolt a kisbabájának, a Csernaja-laktanyában trombita harsogott. Mindenki vidám volt, még Stardi is.
A kovács egyszer csak erősebben kezdett kalapálni, az asszony meg hangosabban énekelt, erre a tanító úr abbahagyta a magyarázatot, és kifelé fülelt.
– Derűs ég, egy éneklő anya, dolgos munka zaja, tanuló gyerekek… ezek az élet szép dolgai – mondta lassan, és kinézett az ablakon.

210. oldal

BZsofi P>!

– Derűs ég, egy éneklő anya, dolgos munka zaja, tanuló gyerekek… ezek az élet szép dolgai – mondta lassan, és kinézett az ablakon.

Tavasz (170. oldal)

BZsofi P>!

Tudod: az értelmiségiek a munka tisztjei, a munkások pedig a közkatonái, de a társadalomban éppúgy, mint a hadseregben, a közlegény legalább olyan nemes érték, mint a tiszt, mert a munka nemesít, nem pedig a kereset, a munka rangja értékében rejlik, nem pedig rendűségében, s ha valakinek nagyobb az érdeme, akkor a közkatonának, a munkásnak, éppen azoknak, akiknek kevesebb jut a haszonból.

Munkásfiúk (194. oldal)

BZsofi P>!

Meglátogattam Stardit, az iskolával szemben lakik, és irigység fogott el, amikor láttam, milyen szép könyvtára van. Nincs sok pénze, nem vehet sok könyvet, de nagy gonddal őrzi az iskolakönyveit is meg a szülei ajándékait is; ha pénzt kap, félreteszi, és a könyvesboltban költi el: szép kis könyvtárat gyűjtött, s amikor az édesapja észrevette, hogy fiának szenvedélye lett a könyv, vett neki egy szép zöld függönyös könyvespolcot diófából, s a könyveket beköttette, most olyan színűek a könyvek, amilyen Stardinak tetszik.

Megránt egy zsinórt, széthúzódik a zöld függöny, s előbukkan három sor színes könyv, szép rendben, fényesen, gerincükön aranybetűk. Novelláskötetek; útleírások, versek – még képeskönyvek is vannak. És nagyon jól rendezi el a színeket, a fehér könyvek mellé pirosak kerülnek, a sárgák mellé feketék, a kékek mellé fehérek, messziről is nagyon szépen mutatnak.

Katalógust is csinált. Mint egy igazi könyvtáros. Mindig a könyvei közt matat, porolgatja, lapozgatja őket, a kötésüket nézegeti. Látni kell, milyen vigyázva nyitja ki őket azzal a rövid, vaskos kezével, belefúj a lapok közé, hogy könnyebben nyíljanak szét. Olyanok is, akár az újak.

76-7. oldal, Stardi könyvtára

Gyöngyi69>!

… Emlékszem, amikor szegény anyám először vitt iskolába. Addig még sosem vált el tőlem, még két órára sem, és akkor bízott először idegen kezekre. Az első iskolanapot úgy tekintette, mint kilépésemet a világba. Úgy fogta fel, mint az elsőt a sok elkerülhetetlen és fájdalmas válás közül, amikor a társadalom elszakítja tőle a fiát, és soha többé nem adja vissza egészen. Meg volt illetődve, és én is izgatott voltam. Remegő hangon ajánlott az ön figyelmébe, s mikor könnyes szemmel kiment, még egyszer visszanézett az ajtóból. A akkor önnek volt egy mozdulata: a szívére tette a kezét, mint aki azt mondja: „Asszonyom, bízzék bennem.” Ebből a mozdulatból, ebből a tekintetből rájöttem, hogy megérti anyám érzéseit, gondolatait, és bátorítani akarja. Ígéret volt az a mozdulat: védelmet, szeretetet, elnézést ígért. Sosem felejtettem el, örökre a szívembe vésődött. Hát ez az emlék hozott ma ide. Hogy negyvennégy év után megköszönjem, drága tanító úr.

231. oldal

BZsofi P>!

– Látod ezt a szegény fiút, milyen körülmények közt tanul, neked meg minden kényelmed megvan, mégis nehezedre esik a tanulás! Tudod, Enrico, ennek a fiúnak egynapi munkájában több van, mint neked egy évben. Az ilyen gyerekeknek kellene kapniok minden díjat!

19. oldal, Egy padlásszobában.