Edgar Rice Burroughs amerikai

A civilizált ember egyik tulajdonsága – amiben Tarzan sohasem osztozott – az időtényezőhöz való szolgai alkalmazkodás. Ő akkor aludt, amikor álmos volt, és akkor evett, amikor éhes lett. Ő akkor indult útnak, amikor a hangulata vagy a szükség úgy hozta, s nem törődött azzal, mi mennyi időt vesz igénybe.

243. oldal - 26. (InfoGroup Rt. 1995)

Az öregember éppen egy feketével tárgyalt, aki valami varázsszert akart, mely megöli egyik felesége anyját. Kapopa három kecskét kért cserébe – és előre. Sokáig alkudoztak; a vevő erősködött, hogy anyósa egy kecskét sem ér élve, tehát halottan sem érhet többet egy csirkénél.

155. oldal

Miután férje elment, a grófnő szeme titokban egy fiatalember délceg alakjára tévedt, aki alig valamivel távolabb lustán nyújtózkodott el székében.
– Magnifique – sóhajtott újra.

8. oldal, 1. fejezet (Ifjúsági,1985)

– Az isten szerelmére, hát nem hóttam meg? – hangzott a szekrény felől.

14.fejezet

Lassanként sötétség szállt a tájra, de Clayton és Lady Alice még sokáig ott állt a hajó korlátjánál. Csöndesen szemlélték jövendő lakóhelyüket. A roppant erdőség sötét mélyéről veszedelmes ragadozók vad ordítása hallatszott. Az oroszlán mély bömbölését egyszer-egyszer a párduc átható üvöltése fűszerezte.

27. oldal, 2. fejezet (Ifjúsági,1989)

…Woola őrjöngve üdvözölt. Hatalmas testével rámvetette magát és szinte levert a lábamról; szerencsétlen fickó annyira örült a viszontlátásnak, hogy attól féltem, menten fölfal. Fülig ért a szája, és mind a három sor foga elővillant, miközben mosolygott, mint valami manó.

XVI. Fejezet

A nap, ez az elfogulatlan vén bolond egyformán szórja sugarait jóra és rosszra, ugyanúgy süt az ember esküvőjén, mint a halála napján.

204. oldal, Infogroup Rt.

Az emberek bolondabbak és kegyetlenebbek, mint a dzsungel fenevadjai – gondolta. Micsoda szerencséje van, hogy itt élhet a békés és biztonságot nyújtó hatalmas őserdőben.

16.fejezet, Kétféle végtisztesség

Olyasvalakitől hallottam ezt a történetet, akinek semmi különös oka se volt rá, hogy elmondja akár nekem, akár másnak.

(első mondat)

– Meglesz a leszámolás, uram: meglesz a leszámolás, de nem mondom meg, mikor, és má' így is sokat járattam a szám most, de maga olyan jóféle vót a minap, aztán gondótam, nem lesz jó, mer' csak figyelmeztetem rá'. De néma legyen a nyelve a szájába', és ha lődözést hall, menjen le és maradjon ott. Szóval így vagyunk, csak néma legyen a nyelve a szájába', mer másképp golyót kaphat az ódalába, és jegyezze meg azér', amit mondok, uram – azzal az öreg folytatta a munkáját, s közben mind távolabb került attól a helytől, ahol a Clayton-házaspár álldogált.
– Pokoli jók a kilátásaink, Alice – mondta Clayton.

16. oldal, 1. fejezet (Ifjúsági,1989)