!

Dylan Thomas brit walesi

1914. október 27. (Swansea, Wales) – 1953. november 9. (New York City, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 1 film

Teljes névDylan Marlais Thomas
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 19

Dylan Thomas: Rebeka leányai
Dylan Thomas: Az író arcképe kölyökkutya korából
Dylan Thomas: Dylan Thomas versei
Dylan Thomas: A sziget
Dylan Thomas: A mi erdőnk alján
Dylan Thomas: A csontnak partjain
Dylan Thomas: Dylan Thomas összegyűjtött versei
Dylan Thomas: Jegyzetfüzet-versek
Dylan Thomas: A Szerelem Térképe
Dylan Thomas: Poems

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár · Lyra Mundi

Antológiák 20

Dornbach Mária – Szász Elizabeth (szerk.): Tavirózsa kisasszony
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Urbán Eszter (szerk.): Mai angol elbeszélők
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Csukás István (szerk.): Koncert
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Egy fűszál együtt vágyódik a réttel

110. oldal A lehajtott nő-koponyában 3

2 hozzászólás
Enola87 P>!

Kezük között kettéhasad a hit,
s orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
minden széthull, de ellenállnak ők;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan't crack;
And death shall have no dominion.

sophie P>!

Csöndben ne lépj az éjszakába át

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullám-üttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Nagy László fordítása

119. oldal

1 hozzászólás
>!

Volt idő

Volt idő, mikor hegedűjükkel a táncosok
Fel tudták tartóztatni a gyerekek gondjait?
Ó, volt idő, mikor még tudtak sírni könyveken,
De bizony mindent kikezdtek az idő férgei.
Az ég boltjai alatt életünk bizonytalan.
Az életben az ismeretlen a legbiztosabb.
Akinek nincsen karja a fényreklámok alatt,
Annak keze a legtisztább, s kinek nincsen szive:
Csak azé nem fáj – s így csak az lát tisztán, aki vak.

54. oldal

Cneajna>!

Különösképp ha Október szele

Különösképp ha Október szele
Bünteti fagyos ujjakkal hajam,
S a nap sodrában járva tűzmezőn
Árnyék-rákot vetek a föld fele,
Tenger partján, hol madárraj rikolt
S holló köhög a tél karói közt,
Ont szótag-vért, kit ily beszéd riaszt,
Dolgos szivem és aszal őszi szót.

Szavak tornyának foglya, látom én
A láthatáron, hogy fut mint a fák
Nők locska árnya, gyerekek sorát
Csillagot sújtani a park füvén.
Hadd szóljak zengő bükk hangzóival,
Tölgyek nyelvén, eszmém bár szökne föl
Tüskés grófságok gyökereiből.
Hadd mondjam el, amit a víz szaval.

Páfrány mögött az ingaóra szól
Perc-szavakat s az értelmes ideg
Nyilas tárcsán repül, hajnalt dörög
S az érckakason átdereng a szél.
Hadd mondjam el, mit jövendöl a rét,
A fű jelét, hogy minden ismert
Zúdít szemem mögé férges telet.
Hadd mondjam el a holló hét bünét.

Különösképp ha Október szele
(Hadd mondjam el az ősz bűbájait,
Wales pók-nyelvű és lármás dombjait)
Répák öklével sújt a föld fele,
Hadd törjön számra szívtelen szavam.
Puszta a szív, örvénylő vegyi-vért
Betűzve érzi jövő tébolyát.
A gyász-torkú madár, halld, hogy suhan!

25. oldal, ford. Orbán Ottó

Kapcsolódó szócikkek: október
Chöpp >!

S nem mondom a szélnek: az idő csöndben
Eget hogy ketyegett a csillagok köré.

S nem mondom el a halott szeretőknek,
Hogy az a féreg rág engem, mint őket.

18. oldal Az erő, mely zöld száron hajt virágot

Chöpp >!

Mint sírt, festett szemhéjadat
Ne zárd le, fönn s lenn mialatt
Bölcs varázslat kering

20. oldal Hol arcod

Cneajna>!

Ó, mindnél fájóbb seb: meghalni a
Sötétség napján! Sírni büszke volt,
s nem adatott könnyét titkolnia.

Halálomig mellettem jár a holt.

172. oldal, 'Elégia' c. vers, ford. Tótfalusi István

Chöpp >!

És áldja lelkét négy szálló madár!

86. oldal Múlván a temetés _Ann Jones emlékére_