!

Dylan Thomas brit walesi

1914. október 27. (Swansea, Wales) – 1953. november 9. (New York City, Amerikai Egyesült Államok)

Teljes névDylan Marlais Thomas
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Dylan_Thomas

Képek 1

Könyvei 18

Dylan Thomas: Az író arcképe kölyökkutya korából
Dylan Thomas: Rebeka leányai
Dylan Thomas: Dylan Thomas versei
Dylan Thomas: A sziget
Dylan Thomas: A mi erdőnk alján
Dylan Thomas: A csontnak partjain
Dylan Thomas: Dylan Thomas összegyűjtött versei
Dylan Thomas: Jegyzetfüzet-versek
Dylan Thomas: A Szerelem Térképe
Dylan Thomas: Poems

Antológiák 16

Dornbach Mária – Szász Elizabeth (szerk.): Tavirózsa kisasszony
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Eörsi István (szerk.): Ruhapróba

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Egy fűszál együtt vágyódik a réttel

110. oldal A lehajtott nő-koponyában 3

2 hozzászólás
>!
Enola87

Kezük között kettéhasad a hit,
s orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
minden széthull, de ellenállnak ők;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan't crack;
And death shall have no dominion.

>!
sophie P

Csöndben ne lépj az éjszakába át

Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

A bölcs bár végül rendjén lát homályt,
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át.

A jó, ki hullám-üttön jajt kiált,
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

A vad, ki naphoz kapkod s búg imát,
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába árt.

A zord tudja, bár verje vaksiság,
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág.

Apám, míg lábad bús oromra hág,
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.

Nagy László fordítása

119. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

S nem mondom a szélnek: az idő csöndben
Eget hogy ketyegett a csillagok köré.

S nem mondom el a halott szeretőknek,
Hogy az a féreg rág engem, mint őket.

18. oldal Az erő, mely zöld száron hajt virágot

>!
Chöpp 

Mint sírt, festett szemhéjadat
Ne zárd le, fönn s lenn mialatt
Bölcs varázslat kering

20. oldal Hol arcod

>!
holló_ara P

Ó, mindnél fájóbb seb: meghalni a
Sötétség napján! Sírni büszke volt,
s nem adatott könnyét titkolnia.

Halálomig mellettem jár a holt.

172. oldal, 'Elégia' c. vers, ford. Tótfalusi István

>!
Chöpp 

Ez a világ: hátunkból hasított hazug
Filmcsíkok valóság-szaga, mely megtörik
A félős szerelemtől:
A sírból hullákat kirúgó képzelet,
Mely húsként tiszteli a halál szemetét.
Ez a világ. Hidd el.

Mert kiáltozunk még, mint a kakas,
És lefújunk, halál; a kép-levest
Felisszuk majd a tálból;
És megálljuk helyünket a világban.
És gyönyört virágzik majd maradékunk
Vándor szivünk dicséretével.

24. oldal Herélt álmodozás 4

>!
Chöpp 

Egykor a szélben nyári vér
Feszített húst, a héj alatt
Virult a zab;
Zúzta az ember a napot
S leráncigálta a szelet.

44. oldal E kenyér

>!
Chöpp 

E belső úr,
Uram és mesterem, szemed merő sötét,
Ez anyaméh-szemű, kiált,
S kürtjének süketen, mint egy mennyei fül,
Az édes pokol mind visszaüvölt.

60. oldal Hogyan fut szolgád, a nap