Dušan Šimko szlovák

Polgár imádta a magánkönyvtárakat. Ezek böngészése általában csodálatos dolgokat árult el tulajdonosaikról. Jobb volt, mint egy pszichoanalitikus beszélgetés.

83. oldal

Legfőbb tevékenysége azonban az volt, hogy munka után turistanőkre vadászott korra és külső megjelenésre való tekintet nélkül. A szállodában azt beszélték, hogy olyan, mint a halál, bárkit elvisz.

143. oldal, A vaskereskedés tulajdonosa

– Nézd, én ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek sok mindenben pechje volt. A szocializmusnak köszönhetően mi nem ismertük a képregényeket és a nyugati sci-fi irodalmat. Ne gondold, hogy ettől szerencsétlennek éreztem magam. De eleinte elfogott a kulturális fogyatékosság érzése.

41. oldal, Az osztálytárs

– […] Úgy hallottam, hogy minden pénzét bolondságokra költi, állítólag azért jár Európába, hogy a pénzét nőkre és antikvár könyvekre szórja el.

56. oldal, Az orvos

Kihasználta a pillanatot, amikor az ügyvéd a mosdóba ment, és megkérdezte a feleségét annak sógora, Márai Sándor könyveiről.
Az ügyvédnő intett az ujjaival és a szomszéd szobába vezető ajtóra mutatott. A sarokban kicsi diófa könyvespolc állt. Az üveg mögött rendszertelenül berakva ott voltak Márai magyar, német és francia nyelven megjelent könyvei. Polgár tudta, hogy nem szabad vesztegetnie az időt, mert ha az ügyvédnő fösvény férje meglátná, nem kapna meg ezekből egyetlen példányt sem.
– Vigyen, amit csak akar, csak ne árulja el a férjemnek, hogy a Márai-kötetek azok – mondta az ügyvédnő. – Sándor sajnos megölte magát San Diegóban nyolcvankilencben. A kommunizmus bukását hazájában már nem érte meg. A sors iróniája, hogy a bársonyos forradalom évében halt meg! Öreg volt már, nyolcvankilenc éves, félig vak és szörnyen magányos. Magyarországra nem akart visszatérni, a kommunisták felajánlották neki, de ő visszautasította. Míg az oroszok megszálló hatalomként Magyarországon vannak, ő nem tér vissza és nem engedi, hogy könyveit hazájában kiadják. A kommunisták ismételten felszólították, hogy térjen haza, de ő mindig határozottan visszautasította. A sógorom egy valódi klasszikusan nemes lelkű ember volt szilárd erkölcsi elvekkel. Talán nem illet egy évszázadba Hitlerrel és Sztálinnal, egyszerűen határozott morális elképzelései voltak. Ma ez már szinte hamisan hangzik, manapság nem szokás, hogy az embernek elvei legyenek. Képzelje el, hogy végezte, befizetett egy lövészeti tanfolyamra , amit a kaliforniai rendőrség szervezett San Diegóban. Azután vett egy pisztolyt és lelőtte magát. Hamvait a végrendeletében foglalt kívánsága szerint beleszórták a Csendes-óceánba.

83-84. oldal, Az orvos

– A testvéri szeretet és gyűlölet olyan, mint egy másodosztályú hollywoodi film, valami a szappanopera és a horror között.

59. oldal, Az orvos

– Anya térdén szétteregetve az Osztrák-Magyar Monarchia 1915-ös általános katonai térképe. Úgy navigálta apát, ahogy a profik a monte-carlói autóversenyen. Apa állította, hogy máig nem létezik megbízhatóbb térkép azoknál, amelyeket az osztrák-magyar hadsereg vezérkarának térképészei rajzoltak. Azok voltak az igazi szakemberek. ily módon minden nehézség nélkül eljutottunk Splitbe.

57. oldal, Az orvos

– […] Az irodalmárok valóban furcsa szerzetek, többnyire elviselhetetlen és kíméletlen egoisták. Persze manapság az irodalmárok már inkább a kereslet-kínálat szabályai szerint gondolkodó producerek.

55. oldal, Az orvos

A háború előtt gyerekjáték volt jó zenekart találni, lett légyen szó rezesbandáról vagy bármilyen más zenekarról […]
Horváth főpincér gondolatban sorra vette az összes általa ismert zenekart: A csendőrség fúvószenekara? A csendőrök elsőként igyekeztek menteni az irhájukat, még mielőtt garázdálkodni kezdtek volna a városban a nyilasok. A munkásotthon? Onnan hiányoznak a kürtösök, a klarinétosok meg a tubás. Elestek a keleti fronton vagy fogságba estek. A Zsidó Kisiparosok Egyesületének zenekara a magyar hadsereg munkaszolgálatos szakaszával menetelt el, nem tudni, hova. Senki nem tért közülük vissza. Hiányzott a hotelportás is, a hegedűs Samo Rebmann. Nos, mit lehet tenni?
A cigányok! Egyedül a cigányok menthetik meg a helyzetet.

141. oldal

Mindnyájan tudjuk, hogy valóságos könyvmoly vagy, tehát igencsak különbözöl egy közönséges detroiti mérnöktől.

60. oldal