!

Dubravka Ugrešić horvát

1949. március 27. (Kutina) –

Nem
Honlaphttp://www.dubravkaugresic.com/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Dubravka_Ugrešić
Életrajz

Könyvei 16

Dubravka Ugrešić: Banyatanya
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma
Dubravka Ugrešić: A fájdalom minisztériuma
Dubravka Ugrešić: Štefica Cvek az élet sűrűjében
Dubravka Ugrešić: Baba Yaga Laid an Egg
Dubravka Ugresic: The Ministry of Pain
Dubravka Ugrešić: Nobody's Home
Dubravka Ugrešić: Forsiranje romana-reke
Dubravka Ugrešić: Karaoke Culture
Dubravka Ugrešić: The Museum Of Unconditional Surrender

Antológiák 1

Gy. Horváth László (szerk.): 1988/89

Népszerű idézetek

>!
Csoszi P

Saját magam állom én útját a boldogságomnak…

169. oldal

>!
sophie P

A berlini állatkertben, az élő elefántfóka medencéje mellett különös vitrin áIl. Az üveg mögött az 1961. augusztus 21-én elpusztult, Roland nevű elefántfóka bendőjében talált tárgyak láthatók, azaz:
    rózsaszín öngyújtó, négy jégkrémes pálcika (fából), pudlikutya alakú fém kitűző, sörnyitó, női karkötő (valószínűleg ezüst), hajcsat, ceruza, műanyag vízipisztoly, műanyag kés, napszemüveg, nyaklánc, rugó (kisebb fajta), gumikarika, ejtőernyő (játékszer), cca 40 cm-es vaslánc, négy csavar (nagy), zöId műanyag játékautó, fémfésű, műanyag jelvény, játék baba (kicsi), sörösdoboz (Pilsner, 0,33 l), gyufásskatulya, gyerekpapucs, iránytű, autókulcs, négy db fémpénz, fanyelű kés, cumi, kulcscsomó (5 db-os), lakat, műanyag tűtartó cérnával.
    A látogató inkább elbűvölten, mint megrökönyödve áll a különös kiállítási tárgyak előtt, mintha régészeti leleteket szemlélne. A látogató tudja, hogy muzeális-kiállítási értéküket a véletlen határozta meg (Roland szeszélyes étvágya), mégsem állhat ellen a költői gondolatnak, hogy a tárgyak idővel finomabb kapcsolatokba kerültek egymással. E gondolat csapdájába kerülve aztán megpróbál fölállítani bizonyos jelentéshordozó koordinátákat, megpróbálja rekonstruálni a történelmi keretet (eszébe jut például, hogy Roland halála és a berlini fal felhúzása között mindössze nyolc nap telt el), és így tovább.
    Az olvasónak is hasonló módon kellene olvasnia az előtte fekvő regényt. Ha úgy érzi,hogy a fejezetek között nincsenek szorosabb, értelemhordozó kapcsolatok, legyen türelemmel, a kapcsolatok idővel maguktól kialakulnak. És még valami: a kérdés, hogy önéletrajzi jellegű-e ez a regény, legföljebb a rendőrségre tartozhat, nem pedig az olvasóra.

5. oldal

>!
márti

Beiratkoztunk a könyvtárba is, és én megbarátkoztam Margitával, a könyvtárosnővel, egy csöndes és szenvedélyes könyvmollyal. Margita minden kritérium nélkül adta ki nekem a könyveket, pontosabban a saját kritériumai szerint. Így például, míg a többi gyerek May Károlyért rajongott, nekem Kafka Átváltozás-át nyomta a kezembe. Hisz ez a könyv egy bogárrá változó emberről szól (gondolta Margita), biztos érdekes lesz a gyereknek!

105. oldal

5 hozzászólás
>!
eme P

Amikor nem volt több olyan koromhoz illő könyv, mint A Pál utcai fiúk és a Hlapic inas, igen gyorsan áttértem a Lucretia Borgiá-ra (A pápa lánya) és Upton Sinclair Petróleum-ára, mely könyvtárunk egyik első szerzeménye volt (azt hiszem, ezt is apám vette 1946-ban, ismét csak a címe miatt. Apám ugyanis kőolajgyárban dolgozott).

104. oldal

3 hozzászólás
>!
eme P

– Was ist Kunst? – kérdezem a kollégámat.
– A művészet kísérlet a világ egységének, minden dolgok titkos kapcsolódásának a megértésére. Csak a művészet érti a titkos kapcsolatot a feleségem kisujja körme meg a kobei földrengés között – mondja a kollégám.

196. oldal

>!
dokijano

    A hantik, a manysik, a nyenyecek és más északkelet-szibériai népek kidolgoztak egy különleges bábut, az itarmot, melyet felöltöztettek és a megboldogult ágyára helyezték. Étkezés idején ételdarabkákat vittek a bábunak és nagy tiszteletben részesítették, mert a bábu az elhunytat helyettesítette. Ez a rítus az orosz mesékbe is átvándorolt. A Terjosecska című mesében egy gyermektelen öreg házaspár hasábfát pólyál be s helyezi a bölcsőbe. A fahasábból fejlődik ki Terjosecska (ez a motívum eljutott egész Carlo Collodiig és a híres Pinocchiójáig). A népszerű orosz „matrjoska”-babák a mitikus-rituális gondolkodás ugyane típusából eredeztethetők.

285. oldal, Harmadik rész, Bábuk (Libri, 2012)

>!
vargarockzsolt P

Berlin tulajdonképpen tengerparti város – erősíti meg egy véletlen taxisofőr.

120. oldal

>!
orvosi_székfű

És mi van azzal a több százezer névtelen emberrel, akinek a tüzes támogatása nélkül nem került volna sor a háborúra, töprengtem. Vajon ők bűnösnek érzik-e magukat? Mi van a külföldi politikusok, diplomaták, diplomáciai hivatalnokok és katonák seregével, akik végigrohantak ezen az országon? Kitűnő fizetést kaptak, a pénzen kívül még a megmentők glóriáját is megkeresték, s ezzel feljebb léptek az ENSZ vagy bármely más szervezet ranglétráján. […] Vajon ők bűnösnek érzik? Ők is csak a munkájukat végezték. Az orvlövész a hegyen, az, aki távcsöves puskájával eltalálta a szarajevói utcán a nőt, ő is csak a munkáját végezte. A külföldi fotóriporter, aki lefényképezte a nőt (és akinek izgalmas felvétele később elnyerte az első díjat az év háborús fotójának pályázatán), ahelyett, hogy hívta volna a mentőket, a munkáját végezte. A megnyomorított nő, aki a járdán rángatózott vérben ázva, még ő is, anélkül, hogy tudta volna, az önkéntes munkáját végezte azzal, hogy hitelesen reprezentálta a háborút.

120-121. oldal

>!
saribo P

Egy belgrádi nő megrökönyödött a városban elharapózó gyűlölettől, gyanította, hová vezet ez az egész, fogta magát, eladta a belgrádi házát, és még mielőtt kitört volna a háború, átköltözött a „békés” Horvátországba. Vett egy lakást Rovinjban, Isztrián. Aztán amikor a horvátok is lőni kezdtek, hanyatt-homlok eladta a rovinji házát, és Szarajevóba költözött. Az első szerb gránátok – mintha az életvonalát követnék, megvalósítva elrendelt sorsát – keresztbe szelték a lakását. „Még szerencse, hogy épp nem volt otthon. Most jól van, nemrég írt Caracasból. Annyi város közül honnan a fenéből szedte pont ezt a Caracast!” – mondta keresetlen szavakkal az ismerősöm, akitől ezt a történetet hallottam.

18. oldal (L'Harmattan, 2008)