!

Dsida Jenő erdélyi magyar magyar

1907. május 17. (Szatmárnémeti) – 1938. június 7. (Kolozsvár)

Tudástár · 15 kapcsolódó alkotó

Teljes névBinder Jenő Emil

Könyvei 31

Dsida Jenő: Dsida Jenő versei
Dsida Jenő: Dsida Jenő válogatott versei
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Dsida Jenő: Légy már legenda
Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások
Dsida Jenő: Válogatott versek
Dsida Jenő: Út a Kálváriára
Dsida Jenő: Dsida Jenő legszebb versei
Dsida Jenő: Magyar karaván Itálián keresztül
Dsida Jenő: A szerelem éneke

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Diákkönyvtár Osiris · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Sziget Verseskönyvek · Magyar Helikon minikönyvek · Hangzó Helikon Helikon · Tanulók könyvtára · A magyar költészet kincsestára Unikornis

Szerkesztései 1

Csiszér Alajos (szerk.) – Dsida Jenő: Dsida Jenő levelesládája

Fordításai 24

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Caius Valerius Catullus: Catullus versei
T. Aszódi Éva (szerk.): Fecskeköszöntő
Lackfi János (szerk.): Száz vers
Mihai Eminescu: Mihai Eminescu versei
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Georg Trakl: Georg Trakl válogatott versei
Vas István (szerk.): Vallomás
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája

Antológiák 26

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Szalai Lilla (szerk.): Karácsonyi mesék
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Erdélyi karácsony
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Dsida Jenő: Angyalok citeráján
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…

Róla szóló könyvek 5

Pomogáts Béla (szerk.): Tükör előtt
Pomogáts Béla (szerk.): Dsida Jenő emlékkönyv
Lisztóczky László: A költő feltámadása
Lisztóczky László: Emlékezések városában
Lisztóczky László (szerk.): Poeta angelicus

Népszerű alkotóértékelések

VERDI>!

Dsida Jenő

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!


Népszerű idézetek

Izolda P>!

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
4 hozzászólás
robertjordan>!

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

Sírfelirat

1 hozzászólás
Izolda P>!

Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, –
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Angyalok citeráján (1938)

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal

Pennmenelien P>!

Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
szemükben harmat, áhitat –
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.

Nagycsütörtök (1933)

9 hozzászólás
kicsibak P>!

Vallomás

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcot itt a nap.

113. oldal - Angyalok citeráján, 1938 (Unikornis Kiadó, 1994)

7 hozzászólás
fióka P>!

Sírfelirat

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

1935. július 9.

Rettenetes virágének

ParadoxH>!

Nagyszerü elcsavarogni, bolyongani, menni örökké,
így lézengeni, mint most, gondtalanul fütyörészve,
így ballagni, kutyástul, erős nagy örömmel a szívben,
s mondani himnikusan: Csodaszép, csodaszép ez az élet,
semmi se mulja felül. Légy csonka, beteg, nyomorult bár,
mégis öröm szippantani fényt, levegőt, vakon is kéj
megtapogatni a nap tüzes arcát. Százszor, ezerszer
szép, ha emellett még fiatal költő is az ember,
hóbortos daloló, feltártszivü, harmatosan jó,
mint a madár, ki csipog s apró bogarakra vadászik,
mint farkaskutya, kit megszáll lobogó heve és a
macska nyomába iramlik. Mert sunyi macska a Szépség,
tisztafehér, pamacsos cica, hirtelen ugrik, elillan,
olykor szembe lapul, köpködve, sziszegve nyivákol
s újra futásnak ered. – Nincs, kiskutya, más hivatásunk,
mint macskára vadászni, vidáman inalni utána,
meg-megfogni, ereszteni, játszani véle, magasra
tartani felnevetőn, komor emberek arca elébe
villogtatni: kacagjon a lelkük, látva, milyen szép,
mily kecses állat a Szépség, hó-cica, furcsa bohó Vers.

Őszintén megdicsérjük az egész világot

Kapcsolódó szócikkek: szépség
worsi P>!

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Nagycsütörtök (1933)

Kapcsolódó szócikkek: nagycsütörtök
3 hozzászólás