Draskóczi Ágnes

ahogy a táj előtted elterül
ahogy a sok levélre fény feszül
ahogy a rét pázsitja hívogat
ahogy búzát csókol a sárga nap
ahogy a szőlő fut a dombra fel
ahogy a rozsdafarkú énekel
ahogy az asztal fölött szilvafa
– talán paraszt-idill vagy kúria –
talán szabadság talán igézet
talán csak nyárközép talán az élet

79. oldal - július

se Pireusz se Amszterdam
hajós nem érne révbe itt
de felkockázza kürt szava
a Szondi utca képeit
elálmosít a zaj maga
időtlenül építkezik
darun lecsüngve hónapok-
ra dokkba zárnak álmaink

12. oldal - dokk

1.

roppant vizek hűs emlékét
felejtik a szárnyak
csapzott tollal összetörve
földre ejtve várnak
eltűnt rég a só íze is
leanderek hullnak
kalandrejtő útikönyvek
itthon bezárultak
tanulni kell ezt is persze
falakat és várost
és a szívbe mélyre űzni
Rhodoszt Knósszoszt Pharoszt

19. oldal - Odabentről

a mancs puhán most földet ér
és hullám reng az izmon át
csak tétova vagy lusta még
az újraéledt szomjúság

feledni kéne most a vért
– nyújtózik lassú gondolat –
de bárhova tekint kísért
még egy-két málló húscafat

csak izma húz s lazára vált
oly ringva tűnik ámulat
megértve körben száz halált
szemében nincs már indulat

31. oldal - oroszlán

Minden szenvedély
visong előbb. Majd elül,
mint öreg galamb.

51. oldal - Bizony

Az őszi nap tekinteted.
Körém borul, s ha űzi szél,
szerelmem siklik, úgy lebeg,
mint fáról rebbenő levél.

55. oldal - Andante