Dragomán György magyar

A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékszünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a múltból, eltűnik a világból.

77. oldal

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás is és a beszéd is.

96. oldal

Csak onnan tudod, hogy mégis elaludtál, hogy felébredsz.

235. oldal

A Dzsudász, az igen, a Péjnkiller, öcsém, az egy lemez, öcsém, amikor először beraktam, öcsém, a volkmenről leesett a szivacs, öcsém, érted, leesett a fejhallgatójáról a szivacs, mer lelökte a hangerő,

50. oldal

(…) a megérzések nem mindig az igazságot mutatják, hanem sokszor csak azt, amit az ember érezni akar (…)

252. oldal

A könyvtárosnő a titkos könyveket a második sorban tartja a legfelső polcon. Először oda kell tolni a nagy, háromméteres, kerekes létrát. Elég nehéz, jól meg kell lökni, azután már szépen gurul.
Ha a helyén van, fel kell mászni a legtetejére, fel kell állni a kis deszkaplatóra, félre kell húzni a vörös kötéses évkönyveket, és mögöttük ott vannak a titkos szerelmesregények. A könyvtárosnő azt mondta, ma már nem írnak ilyen szépeket, ezek nagyon régiek, még a háború előttről valók. Nemcsak regények vannak ott, hanem a titkos divatlapok is. Nem szabadna ilyesmit tartani a könyvtárban, de a könyvtárosnő azt mondja, ezektől szebb az élet.

207. oldal

Nagyapám egész élete arról szólt, hogy nemet mondjon, csak ahhoz, hogy ezt megtehesse, valaki másnak igent kellett helyette mondani.

360. oldal

… mindenkinek sok szerencsét és jó egészséget, hogyha lehet, akkor ne káromkodjatok…

132. oldal Medvetánc

Először vagyok Stockholmban, szeretem az ismeretlen városok ígéretes idegenségét.

217. oldal

Karcsika amúgy nem különösebben szerette a verseket, főleg azt utálta bennük, hogy szó szerint kellett megtanulni mindegyiket,

112. oldal