Dragomán György erdélyi magyar magyar

A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékszünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a múltból, eltűnik a világból.

77. oldal

Csak onnan tudod, hogy mégis elaludtál, hogy felébredsz.

235. oldal

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás is és a beszéd is.

96. oldal

A Dzsudász, az igen, a Péjnkiller, öcsém, az egy lemez, öcsém, amikor először beraktam, öcsém, a volkmenről leesett a szivacs, öcsém, érted, leesett a fejhallgatójáról a szivacs, mer lelökte a hangerő,

50. oldal

(…) a megérzések nem mindig az igazságot mutatják, hanem sokszor csak azt, amit az ember érezni akar (…)

252. oldal

… mindenkinek sok szerencsét és jó egészséget, hogyha lehet, akkor ne káromkodjatok…

132. oldal Medvetánc

Nagyapám egész élete arról szólt, hogy nemet mondjon, csak ahhoz, hogy ezt megtehesse, valaki másnak igent kellett helyette mondani.

360. oldal

A könyvtárosnő a titkos könyveket a második sorban tartja a legfelső polcon. Először oda kell tolni a nagy, háromméteres, kerekes létrát. Elég nehéz, jól meg kell lökni, azután már szépen gurul.
Ha a helyén van, fel kell mászni a legtetejére, fel kell állni a kis deszkaplatóra, félre kell húzni a vörös kötéses évkönyveket, és mögöttük ott vannak a titkos szerelmesregények. A könyvtárosnő azt mondta, ma már nem írnak ilyen szépeket, ezek nagyon régiek, még a háború előttről valók. Nemcsak regények vannak ott, hanem a titkos divatlapok is. Nem szabadna ilyesmit tartani a könyvtárban, de a könyvtárosnő azt mondja, ezektől szebb az élet.

207. oldal

Ha útra indul az ember, az elemózsia a legfontosabb dolog.

27. oldal

A legfájdalmasabb történeteket csak úgy szabad elmondani, hogy aki hallja, azt érezze, hogy vele történt meg, az ő története.

96. oldal