Donna Williams
Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Williams, Donna |
---|
Könyvei 3
Népszerű idézetek
Emlékszem, hogy úgy hétéves koromban hogyan kaptam egy pofont, miután besétáltam valakinek a házába, kijelentettem, hogy „itt nagyon nagy a kosz”, majd lelkesen közöltem a vendéglátóval, hogy „csak egy karja van”. Ez eléggé jellemző volt rám, és szép hírnévre is tettem szert, mint olyasvalaki, aki bántó, durva és szókimondó. Később ugyanez a tulajdonságom tiszteletet is ébresztett, mondván „sosem fél attól, hogy kimondja, amit gondol”.
57. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Elkezdtem beleszeretni az életbe. Szerettem az eget. Szerettem a földet. Szerettem a fákat, a füvet, a virágokat. Szerettem az üvegablakokat; integettem magamnak.
64. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Egyszerűen normális akarok lenni.
99. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
csak az utat keresem, hogy megleljem otthonom: énem
24. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Szerelmes voltam az életbe, de iszonyúan egyedül. Pedig sok gyerek vonzódott hozzám. Elképedve figyeltek, ahogy végigsétálok a mászóka tetején, himbálózom a tíz méter magas faágon; magyarul, amint „őrült” dolgokat csinálok.
33. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Az erőszakkal, tudtam hányadán állok. Lehet, hogy az valahogy egyszerűbb érzelem, mindenesetre könnyebben felfogtam. A kedvesség sokkal kifinomultabb, sokkal érthetetlenebb volt. A legtöbb gyerek hamar megtanulja elfogadni. Mire rájöttem, hogy jelen van, már összeomlott minden, és ez mindig váratlanul ért. Elképzelhető, hogy ha felkészülök rá, másképpen alakul, de felkészülés nélkül a kedvességtől pánikba estem.
43. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Bármennyire szeretné is az ember, nem menthetjük meg mások lelkét. Csak lelkesíthetjük a küzdelemre, hogy mentse meg magát. Ha a szeretet nem lelkesít, akkor talán egy olyan külső félelem, ami nagyobb, mint a belülről jövő félelem, de azért jobb először a szeretettel próbálkozni.
Epilógus, 198. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Biztos voltam, hogy vannak érzéseim, de valahogy nem állt össze a kép, hogy „mi közünk van a többi emberhez”.
52. oldal
Donna Williams: Léttelenül 89% Egy autista nő naplója
Szerettem érezni a talajt magam alatt. Minél nagyobb részem volt a talajon, annál jobban éreztem magam.
31. oldal