Donna Tartt amerikai

A szeretet nem győz le mindent. És aki azt hiszi igen, az bolond.

250. oldal

Borzasztó dolog, amikor gyermekkorunkban megtudjuk, hogy az egész világtól különállunk, hogy senki és semmi nem fáj együtt megégetett nyelvünkkel, lehorzsolt térdünkkel, hogy kínjaink és fájdalmaink csakis a mieink. Még borzasztóbb, amikor cseperedvén megtudjuk, hogy senki sem ért meg bennünket igazán, akárhogy szeressen is.

39. oldal, I. könyv - 1. fejezet (Park, 2015)

– A szépség ritkán szelíd vagy vigasztaló. Éppen ellenkezőleg. Az igazi szépség mindig nyugtalanító.

41. oldal, (Park, 2015)

Ki is mondta, hogy a véletlen csak Isten eszköze, hogy névtelen maradjon?

Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
François de la Rochefoucauld

383. oldal III. fejezet, Mottó

„Akarja tudni, mi a klasszika-filológia? – kérdezte egy részeg dékán egy tanszéki bulin néhány évvel ezelőtt – Megmondom, mi a klasszika-filológia. Háborúk és homokosok.”

55. oldal

A szépség rettenet. Amit szépnek nevezünk, az előtt reszketünk.

56. oldal

[…] a szerelem kegyetlen és borzalmas úr. Az ember elveszíti önmagát a másik kedvéért, de eközben a legszeszélyesebb isten rabszolgája és kiszolgáltatottja lesz.

Az idő olyasvalami, ami közömbösen dacol a tavasszal és a téllel, a születéssel és a halállal, a jóval és a rosszal. Valami megváltoztathatatlan, örömteli és tökéletesen elpusztíthatatlan.

152. oldal (Park, 2015)

De néha váratlanul olyan hullámban tört rám a szomorúság, hogy fuldokoltam tőle, és amikor a hullám visszavonult, csak bámultam a hátramaradt, sós vízben ázó roncsokat, amelyek olyan éles, könyörtelen és üres fényben úsztak, hogy szinte el is felejtettem: a világ nem volt mindig halott.

138. oldal