Donna Tartt amerikai

A szeretet nem győz le mindent. És aki azt hiszi igen, az bolond.

250. oldal

– A szépség ritkán szelíd vagy vigasztaló. Éppen ellenkezőleg. Az igazi szépség mindig nyugtalanító.

41. oldal, (Park, 2015)

Borzasztó dolog, amikor gyermekkorunkban megtudjuk, hogy az egész világtól különállunk, hogy senki és semmi nem fáj együtt megégetett nyelvünkkel, lehorzsolt térdünkkel, hogy kínjaink és fájdalmaink csakis a mieink. Még borzasztóbb, amikor cseperedvén megtudjuk, hogy senki sem ért meg bennünket igazán, akárhogy szeressen is.

39. oldal, I. könyv - 1. fejezet (Park, 2015)

„Akarja tudni, mi a klasszika-filológia? – kérdezte egy részeg dékán egy tanszéki bulin néhány évvel ezelőtt – Megmondom, mi a klasszika-filológia. Háborúk és homokosok.”

55. oldal

A szépség rettenet. Amit szépnek nevezünk, az előtt reszketünk.

56. oldal

(…) a szerelem kegyetlen és borzalmas úr. Az ember elveszíti önmagát a másik kedvéért, de eközben a legszeszélyesebb isten rabszolgája és kiszolgáltatottja lesz.

Az idő olyasvalami, ami közömbösen dacol a tavasszal és a téllel, a születéssel és a halállal, a jóval és a rosszal. Valami megváltoztathatatlan, örömteli és tökéletesen elpusztíthatatlan.

152. oldal (Park, 2015)

– (…) Én úgy látom, hogy a pszichológia más szóval azt jelenti, amit az ókorban végzetnek neveztek.

32. oldal (Park, 2015)