Donna MacMeans amerikai

– Uram, könyörülj rajtam! – sóhajtott a festő.
Emma magához szorította a fűzőt.
– Valamit rosszul csináltam? – Gombóc szorongatta a torkát.
Vajon Chambers észrevette volna formátlan, csúf testét, amelyről nagybátyja lefitymálón állította, hogy egyetlen férfi számára sem jelenthet vonzerőt?
– Mrs. Brimley! – szólalt meg Chambers olyan komolysággal, ami szinte mellbe vágta a nőt. – Ha még ennél is tökéletesebb lenne, itt helyben holtan rogynék össze. Csak a szárny hiányzik ahhoz, hogy angyal legyen.

– Érzi, milyen könnyedén siklik az ecset, és szinte simogatja a vásznat?
– Ez nem egy vászon, uram. Hanem a vállam – lehelte a nő.
Visszatartotta a lélegzetét, amikor a varázslatos ecset az egyik vállától a másikig vándorolt.
– Az ön finom bőre az én képzeletem vászna.

– A világ összes pénzén sem lehet egyenes jellemet és tisztességet vásárolni. Ezt jól jegyezze meg!

193-194. oldal

– Nos, Mrs. Brimley, mivel úgy tűnik, hogy túszul ejtett engem, minek köszönhetem a megtiszteltetést?
Emma hirtelen nem tudta, mit feleljen. Hogyan vezesse elő a férfinak kínos kérését?
A férfi a mellette álló kisebb asztal felé fordult.
– Megkínálhatom némi brandyvel? Talán megeredne tőle a nyelve.
Emma kihúzta magát. Elege volt saját magából, a gyávaságából.
– Nem élek vele, uram.
– Őszintén sajnálom.

– Francesca szerelmes volt ebbe az alakba, mielőtt hozzám kényszerítették.
Nicholas halkan füttyentett.
– És te még idehívtad?
William hunyorgott a napfényben.
– Úgy látszik.
– Úgy látszik, tökösebb vagy, mint amilyennek képzeltelek.

236. oldal

– Sajnos, fogalmam sincs, hogyan hívjam fel magamra a férfiak figyelmét.

– És mondja csak, fiatalember! – pillantott rá mosolyogva. – Miből jött rá, hogy engem kell keresnie a tömegben?
– Az öltözékéből, uram.
– Á, értem – pillantott végig William a nadrágján. – Talán kissé valóban gyűröttnek látszom. Az inasom New Yorkban maradt, hogy idekísérje a ládámat, ha végre kipakolnak a hajóból.
A fiatalember arcán némi zavar suhant át, mielőtt megszólalt.
– Nem, uram, a ruhájával semmi baj, ellenkezőleg, talán túlságosan is elegáns az itteniekhez képest.

Az emberek csak akkor kezdik megbecsülni a biztonságot, amikor már nincs részük benne.

16. oldal