Donald A. MacKenzie skót
1873. július 24. (Cromartyshire, Skócia) – 1936. március 2. (Edinburgh, Egyesült Királyság)
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Donald Alexander Mackenzie |
---|---|
Katalógusnév | MacKenzie, Donald A. |
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 16
Népszerű idézetek
– Nincs olyan hosszú utazás, ami egyszer ne érne véget.
190. oldal, 16. fejezet: A Zöld Hegyek Országa
Minden nyárelőn, amikor a hófehér galagonya virágba borul, betöltve a levegőt édes illatával, és az aranyos zanót mérföldeken át díszíti a szurdokokat és hegyoldalakat, a Tündérkirálynő elővezeti a népét, és a tündérek előjönnek, és nagy ünnepséget tartanak. Kicsiny, fehérszőrű lovacskákon ülnek, és tiszta, holdfényes éjszakákon az emberek olykor meghallják a rengeteg patácska dobogását, zabláik csilingelését, a tündérek nevetését, és édes muzsika hangját, ami lágy szellő szárnyán jut el az emberekhez, akik ilyenkor összesúgnak: „Ez a tündérnép vonulása”, vagy „Itt jönnek a Tündérkirály lovasai!”
139. oldal, 12. fejezet: Verselő Thomas történetei
Inverness grófságban Beirának volt egy másik forrása is, amit ugyanilyen módon kellett lefedve tartani napnyugtától napkeltéig. Egyik szolgálólánya, akit Nessának hívtak, felelt a forrásért. Az egyik este aztán a szolgálóleány későn indult, hogy lefedje a forrást. Amikor a forrás közelébe ért, észrevette, hogy onnan rengeteg víz ömlik, és sebesen rohan lefelé. A leány ijedtében sarkon fordult, és futni kezdett, hogy mentse az életét. Beira azonban figyelte a leányt a Ben Nevis csúcsáról, mely hegyi trónusa volt, és felkiáltott: „Semmibe vetted a kötelességedet. Mostantól örökkön-örökké futni fogsz, ám a vizet sohasem éred el.”
Ahogy ezt kimondta, a szolgálólány folyóvá változott, és a tavat, meg a belőle eredő és a tenger felé tartó folyót róla nevezték el. Ezért hívják a tavat Loch Nessnek és a folyót Ness folyónak.
18. oldal, 1. fejezet: Beira, a télkirálynő
Midőn ifjú hölgy keresi szerelmét
A tél hideg és hófehér reggelén,
Majd rádöbben, hogy párja elesett
A kéz által, amit ő mélyen megvetett.
Az ég felé kulcsolja kezeit őérte,
Ki gyötrelmes halállal fagyott vérbe.
S szól: Óh, soha többé ne nyíljon
Ketté az északi égbolt!
68. oldal, 5. fejezet: A fürge emberek, a kék nép és a zöld hölgyek
Amikor a nyári nagy tündérjárás kezdetét veszi, az emberek vörös berkenye ágat akasztanak ajtajaik fölé és körbe, szobáik falára. És amikor a téli tündérjárás veszi kezdetét, magyalt és fagyöngyöt aggatnak házaikra, hogy megvédje őket a támadásoktól. Néhanapján ugyanis, miközben az emberek mélyen alszanak, a tündérek elragadnak egy-egy szépséges gyermeket, és magukkal viszik Tündérországba. Az is előfordul, hogy dudásokat és énekmondókat, meg szép hangú asszonyokat csalnak el messzire.
140-141. oldal, 12. fejezet: Verselő Thomas történetei
És ő figyeli a hosszú, hátborzongató éjszakát,
Amikor a csillagok reszketnek rémületükben,
Vagy a kísérteties hold ugrik fényesen feléd
A hegyfok fölött, mint a tavasz-tűz május éjjelén.
164. oldal, 14. fejezet: Tündérország száműzöttjei
A hableány – vagy, ahogy gael nyelven mondják, a hullámok hölgye – édes hangú és gyönyörű teremtés. Testének egyik fele halformájú, és úgy csillog a napfényben, mint a lazac bőre. Rendszerint a magányos parton, egy sziklán üldögélve fésülgeti hosszú, rézszínű haját és ezüst tükrében nézegetve magát szépsége magasztalására dalokat énekel. Alkalmanként, holdfényes éjszakákon levet a testét borító halbőrt, és tengerkék ruhát vesz fel. Ilyenkor bármely földi szépségnél tündöklőbbnek látszik.
153. oldal, 13. fejezet: A hullámok hölgye
Hullámok hölgye, a hajnali köd szitál,
Nővéreid hívnak és nagyon várnak rád.
Hullámok hölgye, a fehér csillagok ragyognak,
Fényes sugaraik szétfutnak a sötét habokban.
Hullámok hölgye, óh, bárcsak köztünk lennél!
Jer hát, és vidíts fel minket! Óh, hallgass, hallgass még!
Hullámok hölgye, a tengeri szél felébredt,
A dagály érkezése küld bennünket érted.
Hullámok hölgye, a dagály most megfordul,
Oh, mi mindannyian látni epekedünk húgunk.
Hullámok hölgye, térj vissza és sohse hagyj el minket,
Elvesztésed bánattal tölt el – jer vissza ide, jer vissza ide!
Hullámok hölgye, mi után vágyódtál gyermekként,
A lápvidék, a vad hegyek után? Otthonod a tengerkék.
Hullámok hölgye, száműzetésed, s bánatod
Véget ér, és megszabadulsz szomorúságodtól.
Hullámok hölgye, ma éjjel tengercsarnokainkból
Szívdobbanás hullik reád – A tenger szól! A tenger szól!
157. oldal, 13. fejezet: A hullámok hölgye