Domján László magyar

A legfőbb korlát, ahogy egy kor lát.

41. oldal

Árnyék mögött fény ragyog,
nagyobb mögött még nagyobb,
amire nézek, az vagyok.

29. oldal

A szellemi úton járás több mint érdekes időtöltés.

37. oldal

Alattam a föld, felettem az ég, és bennem a létra.

44. oldal

Valójában tehát halhatatlan lelkek vagyunk, akik tanulás céljából, egy-egy élet idejére összeolvadunk egy halandó élőlénnyel.

62. oldal (Domján László)

… legfőbb félelem magától a szeretettől való félelem. Ez szörnyű, hogy az ember még a szeretettől is fél. De mi ennek az oka? A ok, hogy a szeretet lényege az, hogy az ember leveti a páncélokat, az álarcokat, és teljesen megnyílik a másik felé. De az ember ilyenkor védtelenné, sebezhetővé válik, és a másik ezzel visszaélhet. Tulajdonképpen ettől fél az ember. Azonban meg kell barátkozni azzal, hogy a szeretet ára a sebezhetőség. Ezt a kockázatot, bár nem egyszerű, de föl kell vállalni.

30. oldal (Váradi Tibor)

… a hazugság életellenes, egyfajta éteri gyilkosság.

33. oldal

A szeretet meghagyja a másik embert másnak, nem akar megváltoztatni. Ha szeretlek, nem akarok uralkodni feletted, nem akarom elfojtani a szabadságodat.
Tökéletes szeretet két szabad ember között tud kialakuln! A szeretet tulajdonképpen két szabad ember egyesülése. Úgy kell a másik emberrel szeretetben egyesülnöm, hogy közben megtartom szabadságom és saját egyéniségemet.

42. oldal

A halandó részünk ugyanis egyszer valóban el fog pusztulni. A lényegi részünk persze tovább él.

64. oldal (Domján László)

Megjártam már a lélek bugyrait,
Eljegyzett engem a halál.
Várom, ki élni újra megtanít,
Ki az álarc mögött is rám talál.

Az a valaki én leszek!
Álarcom ronggyá szaggatom!
Nem foghatnak le ártó kezek,
A teljes életet akarom!

Fagyos tél harapja még a tájat,
De bennem a tavasz muzsikál.
Kerülgetnek még fekete árnyak,
Kitaágul mégis a határ.

Tágra nyílt szemmel nézek a Napba
Mi belőlem ragyog:
Fényétől menekülnek a rémek,
S rajta melegszenek a csillagok.

102-103. oldal