Dominique Valente dél-afrikai

– El…tűnt?
Moreg mereven bámult rá. – Igen.
Kínos csend telepedett rájuk.
Füzi Moreget bámulta.
A boszorkány pedig őt.
A jelek szerint semmilyen más magyarázat nem volt. A boszorkány minden bizonnyal megőrült. Flóri nagyi azt mondta, hogy néha a legjobbakkal is megesik. Ő már csak tudja, hiszen neki is elment az esze.

A mágia sosem pusztul el – egyszerűen csak kivárja, amíg készen nem állunk rá.

Valahavolt Nolin hirtelen felült.
– TE MAJDNEM ELHOZTAD A VILÁGVÉGÉT?
A jelek szerint épp azt a pillanatot idézte fel, amikor Füzi megpróbálta magához hívni a napot, Moreg Vaine pedig pánikba esett.
– HOGY MICSODA? – bömbölte odakint Tollas döbbenten. – Te majdnem elhoztad a világvégét?
Füzi vállat vont:
– De csak majdnem.

A fiúnak tudnia kellett volna, hogy küzdeni fog, hogy még jóval azután is képes lesz kapaszkodni az életébe, amikor mindenki más már feladta volna.

– Én NEM vagyok macska! – ellenkezett Oswin. Füst kígyózott ki a táska tetején, majd vadul megrázkódott. – Az emberek manapság nem tisztelik a szörnyeket! Én a szörny vagyok az ágy alól. – Szipogott egyet.

– Azt mondta, hogy elutazunk – morogta sötéten.
– Meg azt is, hogy megmentjük a világot – panaszkodott.
– De arról egy szót sem szólt, hogy ilyen nyavalyás seprűkön fogunk repkedni.

– Nos, a látnokoknak is népszerűtlennek kellene lenniük. Senki sem akar olyasvalaki társaságban lenni, aki előrejelzi a halálát. Azonban nagyon kevesen képesek ilyesmit előre megmondani, így jó barátai az embernek, mert mindig azt mondják, amit hallani akarunk.

– Mosodai szolgáltatás. A herceg szereti a finom holmijait Laelbe küldetni. Tudja, mit szoktak mondani az elfekről és a mosásról…
– Mit? – kérdezte az őr.
– Ó! Hát, hogy jók benne…
– Azt hittem, hogy egy viccet mondasz majd.
– Miből gondolta?
– Hát, amikor azt mondtad, hogy: „Tudja, mit szoktak mondani az elfekről és a mosásról”, akkor az ilyesmit általában valami vicc szokta követni.
– Maga viccesnek nevezi az elfeket, vagy mi?

– Ööö… izé, nem szeretne repülni?
Moreg Füzire meredt, ő pedig érezte, hogy égni kezd az arca. Ám a boszorkány bólintott.
– De, szeretnék. Egy ideig volt repülőszőnyegem – tudod, azok elég ritkák. Egy háromszemélyes, ami valaha, azt hiszem, egy Tetán királyé volt, de már rég nincs meg. Elrepült a kötélről. Nyilván feldühítette, hogy kimostam. A régi szőnyegek elég sértődékenyek tudnak lenni. Rendszerint nem szoktam seprűn repülni.
Sosem találtam még olyat, ami igazán tetszett volna. Ha engem kérdezel, ez is csak egy sztereotípia, hogy a boszorkányoknak seprűjük van… A kalapokkal ugyanez a helyzet. Ha csak tehetem, nem hordok.

A herceg épp azzal hencegett, hogy született íjász, és amikor először lőtt íjjal, akkor rögtön a céltábla közepébe talált. Állítólag Herkules megállt, a térdére csapott, és nevetéstől fuldokolva azt mondta: „Arra gondolsz, amikor hátraestél egy mezőn, miután kilőttél egy nyilat, az íjaddal pedig szemen böktél egy bikát?”