Dmitry Glukhovsky orosz

Egy könyv után szerettem bele végleg. Olvasod-olvasod a könyvet, pörög a cselekmény, és amikor már finoman belekényelmesedtél a regénybe, egy olyan jobb horgot visz be egyetlen mondatával, amitől csillagokat látsz hosszú-hosszú órákig. Zseniális.
(és azért a teljes rózsaszín ködhöz hozzá tartozik, hogy a szereplők kidolgozottsága nem mindig annyira teljes, de ezzel együtt is csak ajánlani tudom mindenkinek)

„Végtelenül untatna, ha mindig ugyanarról kellene írnom.” – Dmitry Glukhovsky

Egyszerűen imádom. Leírhatatlanul zseniális, ahogy ír! Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire hálás vagyok neki a történetekért, amiket kaptunk tőle. Elsőként a Metro 2033 világa szippantott magába, de a legnagyobb kedvencem még mellette a Szürkület. Ezt a könyvet egyszer mindenkinek feltétlenül el kéne olvasnia – de természetesen az összes többi művét is szívből ajánlom :)
Szerencsére már több alkalommal is volt lehetőségem találkozni Glukhovskyval, és egy végtelenül kedves, közvetlen és humoros embernek ismertem meg, aki nagyra értékeli minden egyes olvasóját.

Mikor az első tőle származó könyvet elkezdtem, már akkor tudtam, hogy beleszeretek a világba amit megálmodott nekünk. Zseniálisan tud írni az egyszer biztos. És hála néki egy egész Metro univerzumot kaptunk, amit imádok.

Pár éve, amikor elolvastam Artyom kalandjait utána olvastam a szerzőnek és Dmitry egész fanyar humorával megfogott egy életre. Mindig is vonzódtam az oroszok valami fura életfelfogásukhoz.

Személy szerint nagyon megkedveltem az írót, mert a Metró 2033-mal egy olyan univerzumot hozott létre, mely sok írót megihletett és rengeteg mű született így.
Az első kötetet, a 2033-at szerettem, a 2034-gyel sem volt bajom. Szerettem a könyveit ezidáig, a Futu.re szintúgy kedvencem lett tőle, mégis a posztapokaliptkus világa fogott meg igazán. Volt benne kritika, de érthető és nem olyan, ami taszítaná az embert. A fogalmazását szerettem, főleg a Metró 2033-ban, az a tipikus orosz stílus élvezhető formában.

VISZONT.
Ahogy azt már a könyvértékelésemben megregéltem anno, a 2035 nekem egy hatalmas csalódás volt, és emiatt neheztelek is Glukhovskyra, mert olyan érzésem van mái napig, mintha szándékosan kukába vágta volna az addig felépítetteket és helyette önkényesen propagandává változtatta széria végét. E mellé jött az, hogy az ő segédletével megalkotott Metró játékok megint más irányt vesznek, nem illeszkednek az addig ismertekhez, ellentmond nekik. És ennek tetejében még ott van az Artyom evangéliuma is. (Meg a soron következő, 2018-ban megjelenő Metro Exodus.)

Összesítve azt mondom, hogy bár nem tartom rossz írónak, nálam jelentősen negatív irányba billenti a mérleget az, amit a Metróval csinált. A Futu.re billenti vissza kicsit, illetve még adok egy esélyt a Szürkületnek. Ezért a három csillag.

Minden vele kezdődött, és azóta az érzés csak erősödött.