!

Dmitrij Merezskovszkij orosz

Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij

KatalógusnévMerezskovszkij, Dmitrij

Könyvei 2

Dmitrij Merezskovszkij: Gogol és az ördög
Dmitrij Merezskovszkij: Az istenek halála

Kapcsolódó sorozatok: Krisztus és Antikrisztus · Összes sorozat »


Népszerű idézetek

>!

Gogol a kereszténységet nem állítja szembe a felvilágosodással, ahogyan ezt a szlavofilek teszik. De nem állítja szembe a felvilágosodást sem a kereszténységgel, ahogyan ezt a nyugatosok teszik. Gogol, ahogy Európában senki más, azt érezte meg rendkívüli módon, hogy a kereszténység alfája és omegája nem a sötétség, hanem a fény, nem a világ tagadása, hanem a világ igenlése, nem a keresztrefeszítés, hanem a szentséges test.

98. oldal

>!

„Szeretem a jót, azt keresem, és ha szükséges, elpusztulok érte. Viszont nem viselem el az ocsmányságaimat… Harcolok ellenük és mindig is harcolni fogok, mígnem kivetem magamból, és ebben megsegít engem az Isten.”

58. oldal (Ezek Gogol szavai)

>!

Halálos fájdalommal és halálos félelemmel érzékelte, hogy a modern emberiség kereszténysége még mindig csak szavakkal és nem cselekedetekkel, ígéretekkel és nem azok megtartásával érvényesül.

96. oldal

>!

Ennek a két ős-elvnek, a pogánynak és a kereszténynek, a testinek és a lelkinek, a valóságosnak és a misztikusnak a diszharmóniájában lelhető fel Gogol – alkotói és szemlélődő sorsán kívül – létfontosságú vallásos sorsa is.

67. oldal

>!

Boldogság helyett jólét, nemeslelkűség helyett a jó modor, azaz a farizeuskodó, relatív jócselekedet, mivel Csicsikovnak, az igazi pozitivistának sem az abszolút jó, sem az abszolút rossz egyszerűen nem létezik. Mert hiszem az ember egyetlen határozott célja és legmagasabbrendű boldogsága itt a földön a „nyugodt elégedettség”, és ennek eléréséhez egyetlen út vezet – a szerzés útja, ezt célozza ugyanis minden erény, mert ha „kiválasztottuk a célt, ha törik, ha szakad, neki kell vágni”.

35. oldal

>!

Ha a kereszténység lényege a test megsemmisítése, a testetlen lelkiség (márpedig századokon át így értelmezték, a lényegét az egyoldalúan aszketikus keresztények, Izsáktól, Szirintől egészen Matvej atyáig), akkor a művészet keresztényi értelemben nem lehet szent, mert hiszem minden egyes művészetileg megformált alak lélekbeli test és testetöltött lélek, nem pedig testetlen lelkiség. Gogol nem fogta fel világosan (ebben rejlik pusztulásának alapvető oka), csak homályosan érezte a vallás, a szent test kezdetét a művészetben. Éppen ezt nem értette meg Matvej atya, aki, akárcsak a mögötte felsorakozott századok, felcserélte a szent testet a testetlen szentséggel.

122. oldal

>!

„Nem írni számomra azt jelenti: nem élni.” Az irodalom megtagadása nemcsak önsanyargatást jelentett Gogolnak, de öngyilkosságot is. Ezt az öngyilkosságot Matvej agya követelte meg tőle. Gogol előre látta, ha nem ért vele egyet, Matvej atya ugyanazt mondaná neki, amit a szent szerzetes mondott a varázslónak a Szörnyű bosszúban: „menj, elvetemült bűnös! nem tudok érted imádkozni, számodra nincs irgalom! Sohasem volt még a világon ilyen bűnös+” Ettől az egyházi átoktól, amely egész életében ott lebegett Gogol felett, és amely látnoki álmaiban üldözte, annyira félt, hogy mindenre készen állt. Számára Matvej atya hangja az egész kereszténység, magának Krisztusnak a hangja volt. Két lehetőség között kényszerült válaszolni: vagy élni, az egyház által kiátkozottan, vagy egyáltalán nem élni. Az utóbbit választotta.

124-125. oldal

2 hozzászólás
>!

„A legkegyetlenebb ellenséggel még csak-csak szitkozódhat az ember, de a jó Isten mentsen meg a barátokkal való csatározástól! Ebben minden, de minden, ami csak létezik az emberben egyszerűen belepusztul… szörnyen nehéz az embernek ott találnia magát a félreértések viharában! Látom, a tolltól sokáig el kell tiltanom magamat, mindentől el kell távolodnom.” Amit ebben a helyzetben megtehetett, a lehető legrosszabbat tette: nemcsak kételkedett a maga igazában, de ki is mondta ezt a kételkedést: de az ilyen szellemi hajtóvadászat esetén a kételkedés látványa a támadókban ugyanolyan szilajságot ösztönöz, mint a hajtókban a vér látványa az üldözött vadon.

91-92. oldal

>!

A jótékonyságot rézgarasra váltó kereszténységet a saját „pofikához” fűződő szeretetteljes pogányságot meglehetősen könnyen össze lehet kapcsolni Isten és a Mammon józan, veszélytelen középúton járó szolgálatával.

37-38. oldal

1 hozzászólás
>!

Ő volt az első, aki nem elvontan, szemlélődve, dogmatikusan, hanem élettelien és hatékonyan szólt az Istenről, úgy, ahogy eladdig az orosz világi életben senki más. Igazat szólt vagy nem, letagadhatatlanul érezzük, hogy Gogolnak az Isten-kérdés élet és halál kérdése, végtelen rettegéssel telített, saját személyes, az egész orosz élet és az egyetemes lét üdvözülését érintő kérdés.

95. oldal