!

Dino Buzzati olasz

1906. október 16. (San Pellegrino, Olaszország) – 1972. január 28. (Milánó, Olaszország)

Teljes névDino Buzzati Traverso
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Dino_Buzzati http://en.wikipedia.org/wiki/Dino_Buzzati

Könyvei 16

Dino Buzzati: A Tatárpuszta
Dino Buzzati: Egy szerelem története
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre
Dino Buzzati: Szerelem utolsó látásra
Dino Buzzati: A colombre
Dino Buzzati: Riadalom a Scalában
Dino Buzzati: A tatárpuszta / Egy szerelem története
Dino Buzzati: Medvevilág Szicíliában
Dino Buzzati: Képes poéma
Dino Buzzati: Il deserto dei tartari

Illusztrálásai 3

Dino Buzzati: Szerelem utolsó látásra
Dino Buzzati: Képes poéma
Dino Buzzati: The Bears' Famous Invasion of Sicily

Antológiák 6

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Lator László (szerk.): Az este hangjai
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1974
Karig Sára – Osztovits Levente (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1967
Réz Ádám (szerk.): Huszonöt év – huszonöt novella
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1971

Róla szóló könyvek 2

Szabó György: Századunk olasz irodalmának kistükre
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Alkotói polc


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Lassanként megfogyatkozott a hite. Nehéz hinni valamiben, ha egyedül van az ember, s nincs kivel beszélnie róla. Drogo ebben az időben döbbent rá: bármennyire szeretjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik rosszul magukat a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk.

238. oldal, Európa, 2003.

>!
egy_ember

Emlékszel-e arra az estére?
Ott csókolózott egy pár.
S te egyedül voltál.
Valahonnan, Isten manzárdszobáiból
zongoraszó hallatszott, Chopin.
Tarkón ütött, örökre megjelölt,
naggyá tett és boldogtalanná.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frederic Chopin
2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Bújhattok pincébe,
Mászhattok ágy alá,
Hiába zártok ajtót ablakot,
Ima,átok meg nem hatja,
Senki fel nem tartóztatja
A szép boszorkányokat.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

A hegyekben odvak öblösödtek:
volt hol laknia a medvenépnek;
el is volt az vackoron, borókán.
málnán, szedren, somon, szarvasgombán.

15. oldal

>!
Lunemorte MP

Mert Ő van ott!
S ha ott van a falon túl
A félelem hangja elcsitul,
Hiába mindenki tudja,
Hiába mindenki mondja,
Hogy aki belépett oda,
Sem nappal,sem éjszaka,
Vissza nem térhet soha.

53. oldal

>!
Lunemorte MP

Miért nem nézel körbe, miért nem próbálsz meg látni?

71. oldal

>!
egy_ember

Egy este, hogy fáradt volt,
egy este, hogy a város is fáradt volt,
a telefonok is,
a tévéantennák is,
tán a föld is fáradt volt,
petyhüdten, lomhán
tespedt Isten térdén.

32. oldal

>!
olvasóbarát P

Meg az sem tetszett Leandernek, hogy a medvék szemlátomást nem olyanok már, mint voltak. Valaha szerénység, egyszerűség, türelem, jámborság jellemezte őket, most meg gőg, törtetés, irigység és mindenféle szeszély. Nem hiába élnek már tizenhárom éve az emberek között.
Különösen rosszallotta a király, hogy a medvéi többnyire nem érik be, mint régen, a szép dús bundájukkal, hanem emberviseletet majmoló ruhákba, uniformisokba meg kabátokba bújnak, azt hiszik, hogy rém elegánsak, és nem veszik észre, hogy igazából úgy áll rajtuk a hacuka, mint tehénen a gatya. Némelyik inkább megsült, de vastag prémpalástban tetszelegve tudatta a világgal, hogy milyen gazdag.

74. oldal